Nagyszabású ősbemutatóra készülnek a Bartók színpadán

Dunaújváros

A Sándor Mátyás Jules Verne nagy sikerű könyve, amely egy elképzelt magyar szabadságharcos életét mutatja be. A magyarok számára talán ez Verne legszebb története, hiszen itt állít emléket az 1848–49-es szabadságharcnak. A regény már a magyar szabadságharc bukása után játszódik. A dúsgazdag erdélyi főúr 1859-ben, a Habsburgok olaszországi veresége után, elérkezettnek látja az időt, hogy újabb fegyveres harcot robbantson ki Magyarország függetlenségéért. Sándor Mátyás erdélyi gróf és társai, Szathmár László gróf és Báthory István összeesküvést terveznek az osztrák császári hatalom ellen, de Torontál Simon bankár, valamint Sárkány és Zirone leleplezik őket. A bécsi kamarilla tudomást szerez tevékenységükről, és elhatározza „likvidálásukat”. Két kalandos életű bűnöző kap megbízást a merénylet végrehajtására. Az árulás miatt Sándor Mátyást barátaival együtt halálra ítélik, a bombamerénylet azonban nem őt öli meg, hanem szeretett feleségét. Mátyás úgy tudja, hogy a lánya is meghalt, ő azonban megmenekült. Mátyás a halálos ítélet elől megszökik, és 15 év elteltével készen áll a revansra. Mint a gazdag és tudós Antekirtt doktor tér vissza bosszút állni és igazságot szolgáltatni.

Vernéről mindannyian tudjuk, hogy igazi látnok volt, olyan dolgokat írt meg, amelyek sokszor csak halála után sok évtizeddel valósultak meg. A romantikus műben – Verne többi írásához hasonlóan – sok helyen találkozhatunk a kor tudományos eredményeit bemutató és a szerző fantáziáját dicsérő ismeretterjesztő leírásokkal. A magyarokat is kedvelő, de Magyarországon sohasem járt író hazánkhoz kapcsolódó művei a Sándor Mátyás mellett A dunai hajós, a Várkastély a Kárpátokban és a Storitz Vilmos titka, amelyek közül vitathatatlanul az első két mű a legnépszerűbb. Ezekben is a szabadságjogokért harcoló hősöket mutatja be, ahogyan életében is harcolt a gyarmatosítás, a rabszolgaság ellen.

A Sándor Mátyás kötetből 40 esztendeje hatrészes tévéfilmsorozat készült Bujtor István főszereplésével. Amikor a magyar televízió is műsorra tűzte, akkor már a legtöbb háztartás rendelkezett készülékkel, így rendkívül büszkén ültek le a képernyő elé, hiszen a kalandfilm a magyar történelmet vette alapul, és Bujtor István személyében magyar főszereplője volt. Ez a nemzeti büszkeség, ami egyfelől kijárt a film témájának és történelmi eseményeinek, másfelől a főszereplő és a többi magyar stábtag részvételének a filmben, tette mindmáig halhatatlanná Verne nagyszerű regényét hazánkban, és hívta életre a Bartók kamaraszínház ötletét, a regény színpadra alkalmazására.

A történetben van szerelem, cselszövés, ármány, minden szükséges alkotóelem, amitől egy olyan nagyívű színházi előadás tud megszületni, ami a nézőt egyfelől állandó figyelemre és gondolkodásra, a történelmi helyezettekkel való azonosulás szándékára serkenti. Másrészt a sok helyszínes, sok szereplős, látványos díszlettel, jelmezzel dolgozó előadás, a remek énekesi és színpadi kvalitásokkal rendelkező színészek és sokféle táncszínházi eszközt felvonultató tánckar egy élvezetes és szórakoztató produkció ígéretét adja, amely egyszerre tud tanítani és hősöket felmutatni. Olyan hősöket, akikre manapság – rohanó és klipszerű világunkban – nagyon nagy szükség van. Olyan hősöket, akik az élet nagy kérdéseiben és kritikus pillanataiban az alapvető erkölcsi és etikai normák és elvárások szerint cselekednek, és példaképek lehetnek a ma embere számára.

Kiváló művészeket sikerült megnyerni a produkció alkotó csapatába

Műfaját tekintve a korszerű zenés színház és a musical műfaj az, ami leginkább illik egy ilyen sokszereplős és regényes történet színpadi adaptációjához. Kiváló alkotótársakat sikerült megnyerni a produkció alkotó csapatába, ugyanis a librettót Mikó Csaba kortárs drámaíró írta, a dalszövegeket korosztályának egyik legizgalmasabb és legsikeresebb ifjú költője, írója, műfordítója, slammere, Závada Péter jegyzi, a zenét pedig számtalan nagy sikerű zenés színházi produkció alkotója és szereplője, Szemenyei János szerezte. Ők mindhárman biztosítékot jelentenek arra, hogy egy izgalmas és korszerű, az eredeti mű eszmeiségének hű, de a ma emberéhez szóló és a ma emberét gondolkodásra és azonosulásra késztető mű születik. A darabot Léner András rendezi, tapasztalt és elismert alkotóművészként az ő neve is garanciát jelenthet az előadás sikerét nézve. A rendező szerint a mű olyan kérdéseket feszeget, amikről nem nagyon szeretünk beszélni, zavarban vagyunk, ha szembejönnek velünk, pedig ezek a mindennapjainkat határozzák meg. Olyanok, mint a család, a szeretet, a hazaszeretet. „Ezek olyan nemesen, olyan regényesen, szövevényesen vannak megfogalmazva, ráadásul nem elcsépelten, devalvált módon, ami nagyon erősen motivál minket.”

Az elkészült adaptáció szerepeit elsősorban a Bartók kamaraszínház társulatának tagjai között osztották ki, de néhány komolyabb zenei és énekesi kvalitást igénylő szerepre vendégművészek is bekerültek a produkcióba. Köztük ketten is vannak, akik először állnak a Bartók színpadára, Hermányi Mariann és Bán Bálint. A szereposztás a következőképpen alakult. Sándor Mátyás: Őze Áron, Szathmár gróf: Gasparik Gábor, Báthory István gróf: Kiss Attila, Báthory Péter: Ágoston Péter, Torontál Simon: Sipos Imre, Torontálné: Auksz Éva, Torontál Száva: Hermányi Mariann, Sárkány: Jegercsik Csaba, Pescade: Bán Bálint, Matifou: Földes Tamás, Boros: Szemán Béla, Namír: Tőkés Nikoletta, valamint a Bartók Táncszínház táncművészei. Díszlet-jelmeztervező: Kovács Yvette Alida, író: Mikó Csaba, költő: Závada Péter, zeneszerző: Szemenyei János, dramaturg: Bártfay Rita, koreográfus: Vári Bertalan, rendezőasszisztens: Siegrist Cecília, rendező: Léner András. A prózai tagozat együtt dolgozik a tánctagozattal, hiszen a sokszereplős és látványos tömegjeleneteket és táncbetéteteket is alkalmazó adaptáció igényli a magas táncművészi kvalitásokkal rendelkező alkotók jelenlétét. Így a Bartók Táncszínház művészei is jelentős feladatokat kaptak az előadásban.