Ilyen volt az idei nyár utolsó koncertje

A dalok szövege, a zene dinamikája egyszerűen kihozza az emberből azt, hogy nem tud csendben ácsorogni, ott bizony muszáj aktívan részt venni a koncerten, és ha úgy tetszik, kiüvölteni az érzéseket Likó Marcival. Így tettem én is szeptember első szombatján, amikor a csapat a vidámparkban lépett fel.

Úgy vélem, időnként mindenkinek szüksége van egy kis „fruttik-életérzésre” és ezt a gyakorlott „fruttisták” tudják és érzik, ezért kihasználnak minden alkalmat, ráadásul a vírushelyzet miatti bizonytalanság sem könnyíti meg az élőzene kedvelőinek az életét sem. Már bő fél órával kezdés előtt az első sorokat elfoglalták, napokkal az esemény előtt olvastam a legnépszerűbb közösségi oldalon több ezer tagot számláló Vad Fruttik Közösségben, hogy nagy a szervezkedés, többen érkeznek egészen távoli városokból a koncertre. A hangulatra nem lehetett panasz, ahogy megszólaltak az első taktusok, a jól ismert dallamok, megszűnt a világ, és a koncert idejére csak egymás között voltunk, mi, a közönség és az együttes.

Olyan erővel kezdődött a buli, ami garantáltan magával sodorja a nagyérdeműt. Nagyon intenzív az egymásra hangolódás ilyenkor, egymást követték a régi és az újabb dalok, remekül fenntartva az egyensúlyt, jól megfért egymás mellett például a régebbi Úgy fáj, vagy a Nagyvad, ami idén jött ki, és a következő albumuk egyik előfutára. Az egyik közönségkedvenc, a Szemben a nappal című dal közben, az énekes-frontember, Likó Marci felállt a kordonra, és megfogta az első sorokban állók kezét, jelentkezőkből persze nem volt hiány. Ezeket az élménydús koncertpillanatokat jó lesz, ha becsomagoljuk, és eltesszük egy időre, hiszen a vidámparkban a szabadtéri színpad most bezárja kapuit – tudtuk meg a szervezőktől –, mi pedig nem tehetünk mást, mint várakozunk és reménykedünk a mielőbbi folytatásban.