Megnyitották a Tower hidat, ami London egyik jelképe lett

A London Bridgetől keletre azonban nehéz volt átkelőt tervezni, mivel annak környéke fontos kikötő volt, és egy új híd akadályozta volna a hajóforgalmat, ezért az új hidakat a már meglévőtől nyugatabbra kezdték el építeni. A XIX. század közepére Kelet-London is benépesült, az ott élők, közúti átkelő hiányában csak óriási kerülővel jutottak át a folyó egyik partjáról a másikra. 1876-ban a városvezetés pályázatot írt ki egy új híd építésére, amely a közúti átkelés lehetővé tétele mellett a nagyméretű vitorlás hajók közlekedését sem akadályozza. Az akkori vitorlások fontos szerepet töltöttek be a szigetország kereskedelmében, így ezt a szempontot is figyelembe kellett venni.

Nyílt pályázat után elkezdődött a munka

1876-ban a Temze partjának ezért a részéért felelős társaság (City of London Corporation) nyílt pályázatot írt ki az új híd elkészítése végett, amelyre félszáz tervet nyújtottak be, és végül 1884 októberében Sir Horace Jones városi főépítész és ­John Wolf Barry közösen benyújtott ötletét fogadták el. Érdekes, hogy a városi főépítész, aki egyben a bírálóbizottság tagja is volt, készítette el a győztes pályázatot, de arról nem szólnak a krónikák, hogy ez vezetett-e valamilyen feszültséghez. Jones 1887-ben meghalt, a munkát folytató George D. Stevenson a tervekben szereplő egyszerűbb téglahomlokzatot a környezetbe jobban illeszkedő, viktoriánus gótikus stílusúra cserélte. Régi típusú, tradicionális, fix híd nem felelt volna meg, így egy felnyitható hidat terveztek. A 244 méter hosszú híd 65 méter magas két tornya és a partok közötti hídrész függőhíd lett, amíg a két torony közötti 61 méter hosszú rész felnyitható, az utat a hidraulikus emelő 86 fokos dőlésszögűre tudja megemelni másfél perc alatt. A csapóhíd mozgató szerkezetét William Arm­strong alkotta meg. A Temze legalsó, a közelben lévő Towerről elnevezett hídjának építését 1886-ban kezdték el, az alapkövet pedig a walesi herceg, a későbbi VII. Eduárd király rakta le. Az 1,2 millió fontba kerülő építkezés nyolc éven át tartott, öt fővállalkozónak és heti 56 órás munkaidőben dolgozó 432 munkásnak köszönhetően.

„Az angol nagyság új kifejeződése”

Ezt mondta a walesi herceg, amikor a hidat hivatalosan is átadták, 1894. június 30-án. A híd vázához közel 11 ezer tonna acélt használtak fel, majd kelta gránittal és portlandi kővel építették körbe, megadva így a híd gótikus stílusát, amely kiemeli környezetéből és harmóniában van a közeli Towerrel. A remekmű különlegessége a két tornyot összekötő gyalogátkelő, amelyen akkor is tudtak közlekedni, ha a hidat felnyitották, azonban ehhez az úthoz csak lépcsőn lehetett feljutni. Ez nem volt nagyon népszerű a londoniak körében, így a feljárót 1910-ben egyszerűen lezárták, és csak 1982-ben, a Tower Bridge történetét bemutató állandó kiállítás alkalmával nyitották meg újra. Állítólag az 1910-es lezárást az is elősegítette, hogy a gyaloghidat rövid idő alatt ellepték a kéjnők, a zsebmetszők és az öngyilkosjelöltek, valóságos alvilági birodalom működött a magasban.

A kettős szerkezetű Tower Bridge teljes hossza 244 méter, a tornyok közötti csapóhidat rejtő ív 61 méteres, a két szélső függőhíd egyenként 82 méter hosszú. A folyómederbe rögzített két pillér viseli a híd 11 ezer tonnás acélvázát, amelyet kővel és gránittal burkoltak. A híd tornyai az alapoktól közel 90, a víz felett 65 méter magasak, 42 méter magasságban, a már említett két gyaloghíd köti össze azokat. A gótikus jellegű tornyok a régi London Bridge-hez hasonló házakkal beépített hidakat idéznek, vörösesbarna kőtömegüket fehér ablakkeretek, erkélyek és kis tornyocskák díszítik. A második világháborút szerencsésen átvészelte, noha egy bombázáskor a közelben lévő Tower középkori vára 15 találatot is kapott.

A hídon nem fogott az idő vasfoga

A középső nyílás egyenként ezer tonnás felnyitható szárnyainak hidraulikus szerkezetét 1976-ig egy gőzgép mozgatta, majd a berendezést elektromos meghajtású olajhidraulikára cserélték fel. A felnyitás, a bonyolult mechanizmus ellenére is mindössze egy percig tartott. A maximálisan 86 fokos szögig emelkedő hídszárnyak nyitását mindig az áthaladó hajó méretéhez igazították, de ha a brit uralkodó hajózott el alatta, a hajó méretétől függetlenül teljesen kitárták. A csapóhíd biztonságos nyitására szigorúan ügyeltek, súlyos baleset nem is történt, de kisebb zavarokra azért volt példa.

Érdekes eset történt 1952 decemberében, amikor is egy emeletes busz éppen a felnyitható híd közepén járt, és egyszerre a szerkezet megemelte a hidat, de a buszvezető, amikor ezt észlelte, a gázpedálra taposott, és még volt annyi idő, hogy az emberekkel teli jármű sikeresen átugorhatott a másik hídfélre. Az utasok közül többen könnyebben megsérültek, a sofőrt pedig bátorságáért 10 fonttal (mai értéke 243 font) és egy szabadnappal jutalmazták meg. Az eset után az üzemeltetők teljes körű vizsgálatot rendeltek el, és szigorítottak a biztonsági szabályokon.

A másik eset 1997 májusában történt, amikor is Bill Clinton amerikai elnök járt Londonban. A vendéglátók a magas rangú vendéget egy város körüli útra vitték, az útvonal a Tower hídon át haladt, amikor is egy áthaladásra pontos időben érkező hajónak nyitották fel a hidat. A biztonsági emberek legnagyobb döbbenetére a hídkezelők kettészakították a Tony Blair brit kormányfő társaságában kicsit megkésve érkező Bill Clinton gépkocsikíséretét, ami nem kis zavart okozott, hisz köztudott, hogy az amerikai elnök a világ egyik legjobban őrzött személyisége.

A Tower hidat az olimpiára felújították

A hidat 1977-ben piros-fehér-kék színekre festették ki, II. Erzsébet királynő ezüstjubileumának tiszteletére, majd a 2012-es nyári olimpiára is kidíszítették. A folyami forgalom ma már a korábbinál jóval kisebb, de még most is elsőbbséget élvez a közúti forgalommal szemben. Jelenleg a nagy hajóknak 24 órával korábban kell jelezniük áthaladási szándékukat, a hídon naponta 40 ezren kelnek át, ők többségükben gyalogosok, motorosok és kerékpárosok. A maximum 18 tonnás járművek, 32 km/órás sebességgel haladhatnak át a hídon, a szabálytalankodókat kamerarendszer segítségével szűrik ki. A turistalátványosságként is közkedvelt felnyitás időpontjairól a híd honlapján lehet tájékozódni, megnyitásának évfordulóján pedig ötször is felemelik, hogy átengedjék a kirándulóhajókat. A híd szerkezetét 2000 óta számítógéppel vezérelik és felnyitása az áthaladó hajók számára ma már ingyenes. A London középpontjában álló hidat 1982-ben műemlékké nyilvánították, kőtornyaiban pedig kiállítás mutatja be történetét. Újdonságnak számít, hogy a gyaloghidakról a turisták üvegpadlón keresztül figyelhetik az alattuk lévő nagyvárosi nyüzsgést, ami felejthetetlen élményt nyújt számukra. A londoniak az olimpiára készülve több mint 4 millió fontot fordítottak a híd felújítására, majd 2016-ban egy újabb karbantartást is elvégeztek rajta. A Tower Bridge felavatásának 125. évfordulójára kiállítással és rendezvényekkel készültek, egyúttal megemlékeztek az egyik tervező, Horace Jones születésének 200. évfordulójáról is.

A hidat építése idején és a későbbiekben is sokat kritizálták, végül mégis a brit főváros jelképévé vált, hasonló szimbólum lett, mint a Párizsban az Eiffel-torony, vagy New Yorkban a Szabadságszobor.

Felhasznált irodalom

https://fidelio.hu/plusz/125 eve epult london egyik jelkepe a tower bridge 146425.html.

David J. Brown: Hidak – Háromezer éve harcban a természettel (Kossuth Kiadó 2004).

https://mult-kor.hu/cikk.php?id=5724.

London Kalauz – Látnivalók, tömegközlekedés, érdekességek – A legbővebb magyar nyelvű városkalauz
Paár Gabriella: Az Egyesült Királyság, Változó Világ 33. Budapest, Press Publica (2003).