Az élet családdá érleli hőseinket

„Ott állt egy pillanatig, borzasztó ízű kávéját kortyolgatva, átadva magát benyomásainak. Valami megmagyarázhatatlan módon érezte, egy olyan történet körvonalazódik, amelynek jelentőségét még felbecsülni sem tudja.”

Nathan McCann egy kora októberi reggelen vadászni indul kutyájával az erdőbe, amikor az avar alatt egy pár órás csecsemőt talál. A feleségétől elhidegült, gyermektelen férfi a kórházba siet, ahol megmentik a babát. A nem várt események gyökeres változások kezdetét jelzik Nathan életében. Bár a baba a nagyanyjához kerül, Nathan után nevezik el, és évente egyszer – a gyermek születésnapján, távolról figyelemmel kíséri megmentettjét, felelősséget érezve sorsa iránt. Különös kötelék alakul ki a nagypapa korú és az ifjú Nathan között. Bár kapcsolatuk nem indul zökkenőmentesen, az évek során az ifjú Nat megtanul bízni. Egyetlen vágya, hogy bokszoló legyen. Idős mentora végig mellette áll, segíti mind anyagilag, mind lelkileg.

Különös történet két emberről, akik vér szerint nem állnak rokonságban, ugyanakkor kapcsolatuk meghatóan fonódik össze igazi, szerető, támogató családdá, jóban, rosszban, egészségben, betegségben.

„– Nathan, elmeséled nekem annak a napnak a történetét, amikor rám találtál az erdőben?

– Hát persze, hogy elmesélem. Örömmel. Azt kívánom, bár több lehetőségem lett volna az életben elmesélni ezt a történetet. Mindenki beszélni akart róla, de senki nem akarta igazán hallani a tapasztalataimat. Mindenki azonnal azt kérdezte, vajon hogyan történhet ilyesmi és miért, majd a saját gyerekeikről kezdtek beszélni, és hasonló helyzetbe képzelték őket. […] Tudtam, hogy az útjaink keresztezték egymást, és már soha nem válnak szét.”