Az ex libris születése és hazai szárnyalása

Január 8-án szép számú érdeklődő gyűlt össze a Kisgrafikák és ex librisek dr. Harmat Béla gyűjteményében című kiállításra. A hetvenes években Dunaföldváron tevékenykedő dr. Harmat Bélának, az Orfűi Társaskör Egyesület jelenlegi elnökének, a baranyai település nyugalmazott címzetes főjegyzőjének a gyűjteménye kapcsán ismerkedhettünk meg a kisgrafikai műfajjal. Több mint százharminc ex libris, illetve néhány egyéb kisgrafikai mű sorjázott a szép tágas kiállítótérben. S a megnyitón nemcsak az alkotásokban gyönyörködhettünk, hanem Harmat Béla tárlatvezetését, érdekes kiselőadását is hallhattuk. A gyűjtő beszélt az ex libris történetéről, jellegzetességeiről, a gyűjtői tevékenység sajátosságairól, hozzátéve, hogy ez számára bolondéria, de országos szinten nem jelentős gyűjtemény az övé.

Az ex libris eredetileg a könyvhöz kötődött, a könyvet díszítette. Magyarul könyvjegynek, könyvcímernek is szokták nevezni, de kisgrafikai műfajként mégis az eredeti latin név vált elfogadottá. Az ex libris lapot a könyv belső oldalára ragasztották. Ezzel a művészi rajzzal megnevezték, hogy az adott könyv kinek a tulajdona. Az ex libris tartalmazza a könyvtulajdonos nevét, címerét vagy jelképét, esetleg bármilyen a személyére, kedvtelésére utaló szimbólumot.

Mint megtudtuk, Harmat Béla érdeklődését is egy régi könyvben talált ex libris keltette fel a kilencvenes évek elején, s aztán kezdte el gyűjteni ezeket a kisméretű képzőművészeti alkotásokat.

Az ex librisek először főleg egyházi és arisztokrata családi könyvtárakban töltötték be szerepüket. Az elsők a XVI. századból valók. A műfaj egyik korai híres művelője Albrecht Dürer volt. Ismerjük például a Nádasdy, a Bethlen család vagy Zrínyi Miklós ex librisét. Később is – ahogy ma is – kiváló képzőművészek vállalkoztak az ex librisek megalkotására, így fokozatosan elszakadt az eredeti funkciótól, s önálló grafikai műfajjá, majd gyűjtés tárgyává vált. Témájukat tekintve az ex librisek rendkívül sokfélék: utalnak például fontos történelmi eseményekre, évfordulókra, irodalmi, képzőművészeti, zenei életünk nagyjaira és alkotásaikra, de vannak egyebek között mitológia, néprajzi, vallási vonatkozású vagy különböző helyeket, elfoglaltságokat megjelenítő alkotások is, s akadnak rendkívül személyesek. Az ex librisek régen főleg kőrajzként, majd fa- vagy linómetszetként, rézkarcként készültek, ma akár modern számítógépes grafikaként is születhetnek. A régi ex librisek könyvtár- és művelődéstörténeti értékek, a maiak különös kisméretű képzőművészeti alkotások, amelyek már múzeumok, galériák és egyéni gyűjtők birtokában vannak, illetve amelyeket kiállítások, szakfolyóiratok, nagyszerű albumok, katalógusok mutatnak be, s amikről nemzetközi találkozókat, kongresszusokat tartanak.

A dunaföldvári anyagban sok grafikus, többek között az erdélyi származású Bálint Ferenc és Kazinczy Gábor színes és fekete-fehér kisgrafikái várják a látogatókat. A kiállítás-megnyitó egyfajta időutazásának hangulatát a helyi zeneiskola tanárai és diákja által játszott Bach-muzsika is elősegítette.

Az ex librist nevezik a „grafika Hamupipőkéjének” vagy „grafikai epigrammának” is. Percekig lehet állni egy-egy alkotás előtt, töprengeni, megfejteni a kis grafika jelképeit, üzenetét, kifejezőerejét.

A műfaj egyik kutatója, V. Tóth Kornélia idézi: A jó ex libris Janus-arcú műalkotás: a tulajdonos és a művész legbelsőbb énjét egyaránt a világ elé tárja. A régi ex librisek tanúskodnak a múltról, s mostaniak a jövő nemzedékének a mi jelenünkről.

Dunaföldváron, a Berze-Nagy Ilona Könyvtárban (Rákóczi u. 8.) egy hónapon át, február 8-ig látható a gyűjtemény.