2019.12.22. 07:00
Üstökösként robbantak be, a zenéjük forradalmat idézett elő
1965. december 12-én tartotta meg utolsó nagy-britanniai koncertjét az akkor már világhírű és a rajongók millióit vonzó Beatles együttes. Az eseményre Wellsben, a cardiffi Capitol Theatre-ben került sor. A „gombafejűek” ezek után már többnyire csak a lemezekre kezdtek koncentrálni. Kompozícióik és zenei kísérleteik megnövelték művészi elismertségüket, miközben megőrizték óriási népszerűségüket.
Fotó: youtube
A „Beatlemánia”
A rajongók viszont élőben szerették volna őket látni, koncertjeik rendre telt házasak voltak, és a jegyeket már jóval az esemény előtt elkapkodták. Azt a hatást, amit a Beatles tett a nyugati társadalmakban, sem előttük, sem utánuk senki nem tudta elérni és megismételni. Valóságos üstökösként robbantak be, zenéjük forradalmi változást idéztek elő nemcsak a popzenében, hanem az egyetemes zenei életben is. A Beatles a ´60-as évek elején elemi erővel berobbant, majd a beattel előbb szinte porrá zúzott minden más addig érvényes könnyű- és tánczenét, aztán pár év alatt átalakította az összes korábbi muzikális kultúrát. 1963-as feltűnésük igazi szenzációt jelentett az Egyesült Királyságban, fiatal, sikoltozó lányok tömege követte őket, a brit sajtó a jelenségre a „Beatlemánia” nevet akasztotta.
A The Beatles angol beatzenekar volt a popzene egyik legnagyobb hatású és legsikeresebb zenekara, amely világszerte több mint 1,5 milliárd lemezt adott el, többet, mint bármely más együttes. A Beatles több eladási rekordot is felállított, és több mint ötven top 40-es kislemezük jelent meg. Az első brit zenekar volt, amely folyamatos népszerűségre tett szert az Amerikai Egyesült Államokban, 27-szer volt leghallgatottabb együttes az új kontinensen, nem véletlen, hogy az USA-ban a XX. század legsikeresebb zenekarának választották. Yesterday című daluk pedig a modern kori zenetörténet legtöbbször feldolgozott dala, hiszen több mint 3000 változata létezik. Ilyenre még soha nem volt példa.
Az együttes tagjai írták a dalaikat, ők illesztették a szöveghez a zenét
Ők kapták a legtöbb platinalemezt, egyedül az Egyesült Államokban tizenhármat, több listavezető számuk volt, mint bármely más együttesnek a világon. Ők töltötték a legtöbb időt a slágerlisták élén, e tekintetében Lennon és McCartney a legsikeresebb dalszerzők. Az Egyesült Államokban McCartney-nak 32, Lennonnak 26 listavezető száma volt, ebből 23-at közösen jegyeztek. Nagy-Britanniában McCartney 28, Lennon 29 száma került ilyen pozícióba, ezekből 25 volt közös szerzemény. A Beatles az egyetlen, amely ötször szerepelt az Egyesült Királyság 100 legsikeresebb kislemezének listáján. Rajtuk kívül egyetlen előadó sem szerepelt kettőnél több számmal rajta. Az együttes 1970-ben oszlott fel.
A Beatles tagjai
John Lennon – ének és háttérvokál, ritmusgitár, billentyűs hangszerek.
Paul McCartney – ének és háttérvokál, basszusgitár, zongora.
George Harrison – ének és háttérvokál, szólógitár.
Ringo Starr – dob és háttérvokál.
Mindannyian az angliai Liverpoolban születtek. A zenekar elsődleges dalszerzői Lennon és McCartney voltak.
Zenei irányzatuk
Legkorábbi szerzeményeik rock and roll és néha balladák voltak. Az évek során zeneszerzőkként és előadókként is egyre összetettebbé váltak. Rengeteg stílust kipróbáltak, többször többet egybe is olvasztottak. A számtalan stílus ellenére dalaik védjegye az ének és a vokál (kísérő-, háttérénekesek) minősége volt. A pop és rock mellett folk, country, rockabilly, blues, soul, doo-wop és sok más is vegyült zenéjükbe, több zenei irányzatnak voltak úttörői.
A mai szintetizátor elődeit és a különféle elektronikus effektek meghonosítását a zenében ők használták először, például a visszafordítva lejátszott hangszalagokkal olyan hangzásvilágot hoztak létre, ami az akkori technikai körülményekhez képest teljesen újnak hatott. Az együttes tagjai írták a dalaikat, ők illesztették a szöveghez a megfelelő zenét, feszegették a stúdiók felvételi lehetőségeinek határait, minden lemezük új, addig példa nélküli hangzásvilágot ért el, és mindezekkel hatalmas befolyást gyakoroltak a rockzenére. Zenéjük igazi erejét valószínűleg John Lennon és Paul McCartney kontrasztos stílusa adta. Lennon számai az akkori ízlésnek túl skizofrének voltak, még McCartney albuma pedig túl lágynak ígérkezett. Amikor a két stílust kombinálták, a dalok kiegyensúlyozták egymást, és meghozta a sikert. A Beatles későbbi zenéjében a dalok üteme lelassul, rendszerint nagyobb szerep jut a dallamnak és a hangszerelésnek, mint a ritmusnak. Erre a stílusra jó példa a Penny Lane, amely 1967-ben készült.
A dobos
Érdekes volt Ringo Starr, a dobos esete. A rajongók kezdetben ellenszenvvel fogadták, mert a népszerű Pete Best helyére került, de idővel megszerették, mert mindig vidám volt. Az első kislemez felvételén Ringo annyira lámpalázas volt, hogy egy stúdiózenésznek kellett a helyére beugrania. Később kijavította a csorbát, és rendkívül megbízható dobolásával járult hozzá a Beatles minden képzeletet felülmúló sikeréhez. John Lennon és Paul McCartney minden lemezen legalább egy dalban a háttérzenét is átengedte neki. Későbbi előadásait egyenletes, megbízható dobjáték és újító jellegű szólók jellemezték. Egyszerű személyisége lévén jól kijött a zenekar többi tagjával.
A Beatlesről filmeket készítettek, a média minden lépését követte, egy szimbólummá vált szerte a világon. 1964-ben a Billboard 100-as slágerlistáján, az öt vezető helyet foglalták el, ezt az eredményt azóta sem sikerült senkinek sem megismételnie.
Az ellentábor
Persze voltak, akik ellenezték és lenézték a zenekart, mint például Frank Sinatra, aki az együttes tagjait faragatlannak, zenéjüket pedig minősíthetetlennek tartotta. Sokan kritizálták a zenészeket az akkor botrányosnak tartott hosszú hajuk miatt, de a világ fokozatosan befogadta és megszerette a liverpooli fiukat. Maguk a Beatles-tagok is tettek néha azért, hogy botrány legyen körülöttük. John Lennon egy interjúban kijelentette, hogy a kereszténység haldoklik, és a Beatles népszerűbb, mint Jézus Krisztus. Szavai óriási felháborodást váltottak ki, és annak ellenére, hogy Lennon később bocsánatot kért, dalaikat az amerikai rádiók tiltólistára helyezték, és a gombafejűeket több radikális szervezet is életveszélyesen megfenyegette, köztük a hírhedt Ku-Klux-Klan is.
1965-ben az MBE (Member of the Order of the British Empire, magyarul a Brit Birodalom Rendjének tagja) érdemrend ötödik osztályával tüntették ki őket, amely ugyan még nem jár lovagi címmel, de így is elég nagy vihart kavart, főleg angol nemesi körökben.
Utolsó hivatalos koncertjüket nagyközönség előtt, San Franciscóban adták 1966. augusztus 29-én.
Volt egyszer egy Beatles
A Beatles tagjai közül Ringo Starr, eredeti neve Richard Starkey, mellett ma már csak Paul McCartney van az élők sorában. John Lennon 1980-ban egy merénylet áldozata lett, George Harrison pedig 58 éves korában egy Los Angeles-i klinikán hunyt el 2001-ben.
Nemrég találtak egy elveszettnek hitt Beatles-filmet, Walesben egy kenyértartóban. A filmkockákon egy interjú látható, amelyet a gombafejűek adtak 1965-ben Cardiffban. A közel tízezer font értékűre becsült felvételt egy ház takarításakor találták. Az az együttes tagjai viccelődtek az újságíróval, aki megpróbált interjút készíteni velük. John Lennon például azt állította, hogy Paul McCartney-nak öt gyermeke van, még Ringo Starr pedig arról mesélt, hogy következő filmjük egy western lesz. A banda az egész felvétel alatt vicces arcokat vágott.
A Beatles szétesése után még voltak próbálkozások az újrakezdésre, de ezek a kezdeményezések nem jártak sikerrel. Az együttes tagjai külön-külön próbálkoztak, és saját zenét kezdtek kialakítani, amelyek ugyan színvonalasak voltak, de a Beatles-sikereket már nem tudták elérni.
Felhasznált irodalom:
Ungvári Tamás: Beatles biblia. A négy apostol mítosza; Gondolat, Bp., 1969
Molnár Imre–Molnár Gábor: Halhatatlan Beatles. Lírai monográfia; magánkiadó. Bp., 1986
Brandon Toropov: Mágikus, misztikus utazás. With the Beatles. 909 kérdés és válasz a Beatlesről; ford. Dani János; Alexandra, Pécs, 1998
Bob Spitz: A Beatles teljes története; ford. Várady Soma; Európa, Bp., 2008
Vámos Miklós: Beatles és én; Európa, Bp., 2015
