Nincs könnyű helyzetben a magyar kórusmozgalom

– Nagyon boldog vagyok, főleg, hogy visszatérőként a Dréta Antal Egyházzenei Kórustalálkozó tizedik, jubileumi rendezvényén két énekkarral is szerepelhettünk. Különösen szívet me­len­gető érzés, hogy ilyen szép sikereket értünk el, hiszen a Dunaújvárosi Vegyeskar mellett hallhattuk az erre az alkalomra külön összeálló (korábban feloszlott) Viadana Kamarakórust – kezdte válaszát Kurucz Gergely. – Akik szerették egykor ezt az énekkart, ezúttal sem csalódtak. A rendezvény fényét, szakmai színvonalát pedig nagyban emelte a hat kitűnő kórus előadása. Végtelenül örülünk, hogy az idei vándordíjat a Dunaújvárosi Vegyeskar viheti haza.

Nagyon népszerű észt zeneszerző, Arvo Pärt: Da pacem Domine című műve nyerte el a kollégák és a zsűri tetszését. Szintén örvendetes, hogy egy ilyen komoly, drámai ívű kompozíció megszólaltatásával érte el a kórus ezt a szép sikert. Jövőre tehát remélhetőleg visszajöhetünk. Az örömbe azért vegyül egy kevés hiányérzet is, hiszen a vegyes kar két karnagyos együttes és kollégám, Könyves Ágnes, aki a Bona Vox Női­karnak is vezetője volt, most nem tudott velünk lenni. Egészen biztosan teljesebb lett volna az örömünk, ha Ági is velünk tarthatott volna.

– A műfaj sajnos továbbra sincs könnyű helyzetben – folytatja Kurucz Gergely. – Az amatőr mozgalom, főleg vidéken továbbra is küszködik az utánpótlás hiányával. A fiatalok nem nagyon jönnek vissza. Elmennek a kisvárosokból nagyvárosokba, Budapestre és onnan külföldre. A Bona Vox és a Viadana végét is ez jelentette. Tehát egyáltalán nincs könnyű helyzetben a magyar kórusmozgalom. De ennek ellenére a meglévő lehetőségek – mint például a Dréta Antal Kórustalálkozó – nagyon jól szemléltetik, hol tartanak az együttesek. Mindenképpen az is látszik, mennyire komolyan dolgoznak a régió énekkarai, és milyen sok munkát fektetünk bele abba, hogy próbálkozunk életben maradni. Természetesen ehhez alkalmazkodniuk kell a darabválasztásoknak is. Például, ha kevés a kórus férfitagja, akkor olyan műveket keresünk, amelyekkel tovább tudjuk vinni ezt a műfajt, a kóruséneklést.

Arra, hogy Kurucz Gergelynek mi az álma, a karnagy így válaszolt: – Egyetlen álmom van! Ha tizenöt, húsz év múlva beszélgetünk Mezőfalván, akkor legyenek olyan kórusok, mint amilyenek ma itt vannak. Minél többen jöjjenek a fiatalok a kórusokba énekelni, mert ez egy trendi dolog! Tehát nekem olyan, hogy hiányozna valamelyik mű megszólaltatása a karnagyi munkám során, olyan álom már nincs. Van helyette viszont olyan nemes cél, hogy maradjanak meg ezek a közösségek, éljen tovább a kórusmozgalom. Nem utolsósorban pedig szeretném, ha még hosszú éveken keresztül ilyen kitűnő hangulatban és magas színvonalon énekelhetnénk. Nemcsak mi, hanem minél többen – mondta a rendezvény utáni interjúban Kurucz Gergely.