Az emberek alapvetően jók, de néha nincs más választásuk...

A február elején bemutatandó grandiózus előadás ráadásul ősbemutató is, a Bartók nem a Broadway-változatot állítja színpadra, a három zeneakadémista: Dobri Dániel, Farkas Bence és Sulyok Benedek zenéjére a tizennyolc dal szövegeit a komoly zenés színházi tapasztalattal rendelkező Galambos Attila írta, a Charles Dickens ezeroldalas nagyregénye nyomán készült szövegkönyvet Balassa Eszter dramaturggal közösen Csadi Zoltán rendező jegyzi íróként.

A gyerekszereplők válogatására közel százan jelentkeztek dunaújvárosi és környékbeli iskolákból, főleg a Móriczból, a Dózsa iskolából, a nagyobbak pedig a Széchenyi gimnáziumból, részben olyanok is, akik a Valahol Európában darabban már kipróbálták magukat.

A produkcióba húsz – tíz és tizennyolc év közötti – gyereket válogattak be.

Csadi Zoltán rendező elmondta, már nagyon régen foglalkoztatta Dickens regénye. Érdekelte, hogy ennek a törékeny kisfiúnak a történetét hogyan lehet hitelesen, jól elmesélni, anélkül, hogy pátoszos lenne. Arról a túlélési ösztönről, szenvedésről és kínlódásról hogyan lehet hitelesen beszélni, amin ez a fiú átment, anélkül, hogy ez melodramatikus lenne. „Tulajdonképpen mindig is hordoztam magamban ezt a történetet és ezt a vágyat, hogy ezt egyszer elmondhassam, elmesélhessem színházi körülmények között, hogy én milyennek látom ezt a sokszor rideg, nyers, de mégis nagyon valóságos és fájdalmasan szép mesét” –fogalmazott Csadi Zoltán. „Egy olyan történetet akarok elmesélni – folytatta –, ami itt játszódik a jelenben, még akkor is, ha ez a viktoriánus korban íródott, kétszázéves történet. Olyat, ami a máról szól és a jelenről beszél, közben pedig téren és időn túl van.” A regénynek azt az alapgondolatát hangsúlyozná ki, hogy a világban mindig is volt alá- és fölérendeltség, és mindig jelen volt az ezek ellen való küzdelem és lázadás, és a világban az emberek közt mindig is volt árulás. „Mert végső soron az én olvasatomban, az elgondolásomban minden egyes figurának, szereplőnek az életében nagyon pontosan végig lehet vezetni az árulás metaforáját, szimbólumát, gondolatát – jelentette ki. „És nem csak arról az árulásról beszélek, amikor előre megfontolt szándékkal valaki elárulja a másik embert, hanem arról az árulásról is, amit akkor követek el, amikor bliccelek a villamoson, mert nem tudtam jegyet venni, rossz volt a jegykiadó vagy rohannom kell. Közben mégiscsak bliccelek, és az alap emberi normák szerint én árulást követek el a törvények ellen. Az igazságnak nagyon sok oldala van, és a dolgok soha nem feketék vagy fehérek, hanem mindig összetettségükben és árnyaltságukban kell megmutatni azokat. Én rendezőként az alkotótársaimmal emellett szeretnék hitet tenni, és ilyen előadást szeretnék, ami ebben az összetettségében, árnyaltságában mutatja meg az emberi viszonyokat. Hogy az emberek eredendően jók, de vannak körülmények, helyzetek, szituációk, amikor nincs más lehetőség az életben, mint az, hogy el kell árulni a másikat – fogalmazta meg koncepcióját a rendező.