„… bele kell rakni magam a dalokba és bátornak kell lennem, máshogyan nem éri meg”

Kezdjük az elején, mikor döntötted el, hogy zenével szeretnél foglalkozni?

A szüleim zenészek voltak, pontosabban most is szerepet játszik az életükben a zene, de már nem olyan szinten, mint korábban, ebbe a légkörbe születtem bele, hogy folyamatosan a zene vett körül, mindig hallgattunk is zenét és aktívan zenélés volt otthon. Szerelem lett a zene nagyon gyorsan és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam azzal kapcsolatban már az óvodában is és nem is volt más vágyam, csak hogy zenével foglalkozhassak. Van egy Dunaújvároshoz kapcsolódó meghatározó élményem, volt az egykori Kiscsillag nevű étterem, ahol gyakran léptek fel zenekarok és egy funky zenét játszó együttes koncertjén éreztem azt, hogy én csak ezt szeretném csinálni és akkor elhatároztam, hogy véghez viszem, énekes leszek, lesz egy zenekarom és klubokban fogok fellépni és mindenhol ahol csak lehet.

Akkoriban középiskolás voltam és Budapestre jártam iskolába, mert mindig fontos volt nekem, hogy technikailag ne legyenek határok, szóval amit szeretnék megvalósítani a hangommal, mindent meg tudjak csinálni. Éppen ezért tanultam elég sok helyen és külön, egyénileg is fejlesztettem magam, például ott van az Apácashow című film és a második részében a Lauryn Hill szerepel, ő számomra egy meghatározó előadó és fenn is van a szobám falán a képe, amit az egyik tanítványom rajzolt. Apukám kivágott a filmből nekem jelenteket, ahol ő énekel, jellemző rá, hogy éneklés közben nagyon sokat frazírozik, hajlítgat és ezeket a részeket lelassítottuk és addig gyakoroltam, amíg meg nem tudtam valósítani. Nagyon tudatosan készültem mindig is erre a pályára, szóval ha minden reggel felkelsz és tudod, hogy csak ezzel szeretnél foglalkozni, akkor az tényleg megvalósul, nagyon hittem ebben. Rengeteg energiát fektettem ebbe, mindezt örömmel tettem, ez abszolút belső motiváció volt.

Említetted, hogy van tanítványod, mit jelent számodra a tanítás?

Amikor a Kőbányai Zenei Stúdióba jártam, már akkor elkezdtem tanítani, pár évig magán tanítványokat vállaltam. Utána elmentem a Magyar Hajnal Énekstúdióba, ahol hat évig tanítottam és fél éve pedig teljesen egyéniben tanítok. Nagyon érdekes amúgy, mert én sohasem voltam annyira megelégedve az oktatással, más elképzelésem volt és a hatékonyságot szerettem volna növelni és az is meggyőződésem, hogy attól nem lehet valaki jó énekes, hogy csak skálázik. Tehát az egy dolog, hogy ezt meg tudja csinálni, attól még semmit nem tud teremteni a színpadon, nem lesz olyan a hangulat, a közönséget sem tudja úgy bevonni. Olyan technikákat illesztek be az óráimba, akár más művészeti ágakkal együttműködve, amivel az érzelmi kifejezőkészségüket lehet növelni, a kommunikációjukat fejleszteni, ez nagyon összetett, egy kicsit pszichológiai vonal is társul a módszerhez.

Milyen tanárnak tartod magad? Szigorú vagy?

Igen, szigorúnak tartom magam, azt gondolom, hogy a diákjaim nagyon szeretnek és én is nagyon szeretem őket, mert amit adsz, azt kapod vissza minden területen az életben nem csak az ének esetében. Tisztelnek is és közben haver is vagyok, attól függetlenül nagyon bíznak bennem, én pedig nagyon hálás vagyok ezért és pont ezért fontos, hogy lássam a fejlődést rajtuk. Sohasem értettem azt, hogy ha járok valahova, akkor hogy tudja elnézni azt a tanár, hogy a diák aki jár hozzá, nem fejlődik, nincs változás. Én inkább úgy vagyok ezzel, hogy igenis történjen valami, lássam a változást. Mindenkinek egyéni tanmenete van, nincs két ugyanolyan óra, ez egyrészt nekik sem jó és nekem is jobb, hogy folyamatosan az ő igényeikre figyelek. Például ha valaki dalt szeretne írni és abban szeretne fejlődni, akkor nyilván arra készítem fel, vagy ha a diákom a hangterjedelmét szeretné növelni, akkor olyan gyakorlatokat veszünk.

Saját zenekarod van, tanítasz is, hogyan jut időd bármi másra?

Nagyon szeretek zsizsegni, alapvetően elég pörgős vagyok, amire oda kell figyelnem az, hogy hagyni kell magamnak időt pihenni, nehezen megy, hogy elengedem magam és kikapcsolódok. Hétvégén például voltam moziban, de mondjuk legutóbb nyaralni augusztusban voltam és előtte évekig nem. Igyekszem ezen változtatni, hogy a pihenés kicsit nagyobb szerepet kapjon.

Említetted a mozit, mi a helyzet a zenével, miket hallgatsz mostanában?

Én olyan fajta ember vagyok, hogy rátalálok valami újdonságra és akkor folyamatosan azt hallgatom. Most például a Sia új albumát nagyon szeretem, de vannak örök kedvenceim például Jill Scott, Lauryn Hill. Magyar zenét ritkábban hallgatok, de ott is van pár kedvencem, ilyen a Follow the Flow, Tóth Vera, Ivan and the Parazol, Mörk.

Rendszeresen fellépsz a Random Trippel, mesélsz kicsit erről a formációról?

Van két állandó tag a Delov Jávor és DJ Q Cee. Jávor találja ki, hogy ki kerüljön éppen aktuálisan színpadra, ebből kifolyólag nagyon sok ismeretségre tettem szert. Csodálatos dolog, hogy ezt kitalálta és a közönségen is látszik, hogy nagyan szereti, hiszen több teltházas Budapest Parkos koncerten van már túl ez a koncertsorozat és nekünk zenészeknek részt venni benne szintén fantasztikus élmény. A különlegessége az, hogy semmi sincs megbeszélve, minden improvizáció. Sokszor nem tudnak ezzel mit kezdeni az emberek, mert tényleg semmi sincs előre kitalálva, nem próbálunk és tényleg annyi történik, hogy felmész a színpadra, elkezdenek játszani a zenészek és te pedig elkezdesz énekelni. Én általában úgy állok ehhez hozzá, hogy vannak fix szövegek, például lehet ez egy meglévő dal szövege és ott alakítom rá a dallamot, ritmikát. Olyan is előfordulhat, hogy valamit meglátsz a közönségben, van egy benyomásod és úgy változik a szöveg. Éppen ez az improvizáció lényege, hogy engedd bele magad szabadon a jelenbe és itt pontosan ez történik. Teljesen más élményt ad egy Random Trip koncert, mint egy saját buli, nem mondom azt, hogy egyik nem jobb, mint a másik, mert nem erről van szó. Ha improvizációban valami tényleg úgy jön össze, hogy ott mindenki egymáshoz kapcsolódik és felvesszük a fonalat, akkor kirobbanóan jó dolog jön létre és ott nyilvános dalírás történik tulajdonképpen.

A dalaidnál több szerző is közreműködik és Te is kiveszed a részed a munkából, például az Ez nem illúzió című dalod szövegét Te írtad. Hogyan működik a dalszerzés folyamata?

Ez úgy néz ki, hogy közösen dolgozunk a dalokon Szabó Zével, például az énekdallammal én foglalkozok. Nem vagyok hangszerelő, Kőbányán tanultam zenét, tudok játszani hangszeren, de a munkának ezt a részét teljes mértékben rá bízom. A szöveg részét többen írhatjuk, ez akár lehetek én, Molnár Tomi, Kemény Zsófi, Csarnai Bori, ő írta például az angol nyelvű szövegeimet. Nagyon szeretem ezt a fajta közös munkát, hogy lehet együtt alkotni, mert ez nagyon fejlesztő, de nagyon fontos volt nekem, hogy kivegyem a részemet én is a feladatokból. Az elején nagyon nehéz volt nekem, mert úgy éreztem, hogy akkor már teljesen meztelen leszek, ha én írom a szövegeket és ez pontosan így is van, hiszen azok a te legbelső gondolataid és onnantól kezdve teljesen kitárod magad és az veszélyes. Úgy voltam vele, dalszerző-előadó vagyok, bele kell rakni magam a dalokba és bátornak kell lennem, máshogyan nem éri meg.

A Be alone című lemezeden a Hol voltál című dal kivételével mindegyik angol nyelvű, azonban azóta több magyar szövegű dallal jelentkeztél, miért alakult ez így?

Inkább külföldi előadókat hallgatok, ez áll hozzám közelebb, így tudom jobban kifejezni magam és ezt nehezen engedtem el. Időközben megszerettem magyarul énekelni és elkezdtem szövegeket is írni magyarul. Egyre jobban élveztem azt, hogy kifejezem magam a saját nyelvemen és az pedig még egy plusz élményt ad hozzá, hogy a közönség énekli a szövegeket, ilyet pedig az angol dalszövegek esetében nem tapasztaltam.

Kik a zenekarod tagjai?

Szebényi Dani, Jancsovics Máté, Kőrös Tomi, Kóródi Tomi, illetve nyáron sokat lehetett látni bennünket DJ Q CEE-vel kiegészülve.

Két videoklippel jelentkeztél idén, mielőtt rátérnék a legújabbra, előtte kérlek mesélj kicsit az Ez nem illúzió klipjéről, ami májusban jött ki, úgy tudom nem mindennapi forgatókönyv alapján forgattátok Londonban…

Így van, kitaláltuk azt, hogy egy olyan világot szeretnénk megjeleníteni a klipben, ahol mindenki visszafelé csinál mindent, kivéve engem, hiszen én megyek egyedül előre. Ezt csak úgy tudtuk elérni, hogy megfordítottuk a dalt, ezzel az is járt, hogy meg kellett visszafelé tanulnom az egész szöveget. Fonetikusan leírtam az egészet visszafelé, és szerintem sohasem fogom elfelejteni a szöveget, aminek így semmi értelme sem volt és olyan volt mintha egy japán népdal lenne. A forgatás pedig úgy nézett ki, elutaztunk Londonba, én a tömegben sétáltam visszafelé, szóval ehhez kellett egy jó adag felszabadultság, mert ezt máshogyan nem lehetett megoldani. Nagyon jó hangulatban telt a forgatás, imádom ezt a stábot, most dolgoztunk először együtt és nagyon jó élményekkel tértem haza.

December 9-én volt a premierje a legújabb dalodnak és az ahhoz készült klipednek, a Dopaminnak. Fülbemászó dallamok, azonnal működött nálam is a dopamin hatás, nagyon szerethető. Mi inspirálta ezt a dalt?

Nagyon szeretem a Rudimental zenéjét és már régóta szerettem volna egy pörgősebb dalt, így egy Rudimental zenéjéhez hasonló flash-t szerettünk volna létrehozni. Azt éreztem, hogy ehhez a dalhoz a Molnár Tomi stílusa tökéletesen passzolna és szerintem igazam lett, mert nagyon eltalálta ezt a könnyedebb szöveget, ami egy kicsit pikáns, laza. A klipben táncoslányok is szerepelnek, különböző külső helyszíneken forgattuk a jelenteket a táncos részhez, a lányok nagyon felszabadultak és profik voltak, nagyon szeretem ezeket az elemeket a klipben. Amit még nagyon szeretek, hogy az egész videóban én vagyok benne, tehát a kupi is, ami a szobában látható, azok az én ruháim, ezért is nagyon jó érzés visszanézni.

Adódik a kérdés, mivel most is kijött egy új dalod, hogy most már várhatunk Koszi Janka nagylemezt?

Most nagyon sok új dalt írtunk, amikről még nem tud senki...nagyon jók lettek, nagyon szeretem mindegyiket és alig várom, hogy megmutathassam őket. Tehát igen, lesz egy teljes lemezanyag, hamarosan bemutatjuk a közönségnek.

Mikor és hol találkozhatunk veled legközelebb koncerten?

Legközelebb Budapesten a Random Trippel lépek fel az Instantban, ott lesz többek között Zentai Márk is a Mörkből. Ez már ha jól számolom a negyedik alkalom, hogy szilveszterkor a Random Trippel lépek fel és annyira jó koncerttel átlépni az új évbe, nálam van egy olyan vonatkozása az egésznek, hogy akkor ez sok zenét hoz nekem a jövő évre. Már megvannak a koncertdátumok a jövő évre, hamarosan elérhetőek lesznek, hogy mikor és hol lehet velem találkozni.

Hamarosan itt a karácsony, hogyan készülsz az ünnepekre?

Megyek Dunaújvárosba haza, ilyenkor megyek a szüleimhez, nagyszüleimhez, szóval mindenkit meglátogatok a családból. Mindig megfogadom, hogy nagyon fogok készülni a karácsonyra és a lakásomat is feldíszítem, de aztán ez nem jön össze végül. Most addig eljutottam már, hogy van két égősorom, amit már a fotelemre és a galéria tetejére feltettem, nagyon jó hangulatot ad. Ajándékokat még nem vettem, de még van rá időm. Az egészet úgy fogom fel, hogy ez is egy lehetőség arra, hogy pihenjek.

Az egyik social media oldaladon láttam, hogy éppen most jársz autóvezetői tanfolyamra, hogy tetszik?

Imádok vezetni, szerencsére sikerült egy tökéletes oktatót kifognom, nagyon jó barátság alakult ki közöttünk és tudom hogy meg fog tanítani nagyon jól vezetni. Alig várom, hogy meglegyen a jogsim. Azt éreztem, hogy nem szeretnék korlátok közé beszorítva élni és az, hogy tudsz vezetni, az óriási szabadásgot ad.