Kifogyhatatlan történetű szigetünk

Két éve jelent meg és szokás szerint nagy sikert aratott Éberhardt Béla egykori dunaújvárosi erdőmérnök akkori új könyve, A mi Szalki-szigetünk.

A szerző, ha már felkutatott egy sor érdekes forrást, nem hagyta abba a munkát, és sorra vette a sziget szalkszentmártoni, sőt: alföldi kapcsolódásait is. Egészen a bugaci monostor romjaiig.

Anyagát interaktív formába rendezve idén DVD-n jelentette meg, A Szalki-sziget másik oldala címmel. Ennek bemutatóját és egyben egy árusítással, dedikálással egybekötött író-olvasó találkozót csütörtökön este rendezték meg az Intercisa Múzeumban, nagy érdeklődés mellett.

A szerző a tőle megszokott alapossággal vette sorra a rengeteg dokumentumot, köztük a DVD-n külön menüpont alá rendezett térképeket a török időktől kezdve napjainkig.

A sziget a történetírásban elválaszthatatlanul összefonódik a rajta álló, Szent Pantaleimonról elnevezett, mintegy ezer éve alapított monostorral. Annak ellenére, hogy azt a tatárjárás teljesen elpusztította, s bár születtek erre királyi parancsok, mégsem építették újjá.

Azonban igencsak kétséges Éberhardt Béla szerint, hogy az a monostor ezen a szigeten állott: ezen, amit mi ma ismerünk! A Duna ugyanis folyamatosan épít és rombol, ezen az alsó szakaszon szigeteket, zátonyokat rak le, majd bont el az évek, évtizedek, évszázadok során. Pontosan nem tudható, hogy a térképeken is nyomon követhetően változó Szalki-sziget, amit több térkép „Zátony-inseln”-ként említ, mikor keletkezett. Feltehetően a monostor után, mivel annak valószínű utolsó maradványait a XX. század elején, a Duna hajózó útvonalában robbantották fel.

A DVD-kiadványt ismertető előadás valóságos kultúrtörténeti utazás volt, többek közt Marsiglivel és Mikovinyi Sámuellel.