Évadzáró programját tartotta az Irodalmi Kávéház

Az apai ágon földvári gyökerekkel is rendelkező Borzavári Róza a Danolgatások címet adta az estnek. Jó ívű szerkesztett műsorában népdalokra fűzte fel az eddig az asztalfiókban tartott verseit.

A zenélésben társa Császár Dominik volt, aki dudán, dunántúli hosszú furuglán, erdélyi pásztorfurulyán, valamint ütőgardonon és a cigány dalokhoz illő ceglédi kannán varázsolta elő a szép dallamokat, máskor pedig alázattal kísérte az elhangzó versek sorait.

A népdalokat, népzenét Borzavári Róza faluja, Madocsa nótáival indította, de hallottunk gyergyói, gyimesi, somogyi, szatmári, bakonyi dallamokat is. A gyimesi keserves műfajában megszólaló dalhoz, amelyben az énekes nagy sóhajtásban kiszuszogja a bánatát, ugyanolyan rövid lélegzetvétellel elmondott saját vers kapcsolódott. Minden témában, minden motívumban megtalálta a népdal és a saját gondolatot, vívódást, érzelmeket és vágyat kifejező versek harmóniáját, egyezését.

A jó ívű, gazdag érzelemvilágú est végén a közös da­nolgatás sem maradt el. Zengett a cukrászdában a bakonyi dudanóta, szépen zendült a legcsodálatosabb hangszer, az emberi hang.

Sokan eljöttek erre az estre, s gazdagodtak élményben. Írni mindenkinek szabad és lehet – idézte Sovák Annát az előadó, s hozzátette: énekelni is. Mert jó megmártózni a népdalok, a népzene és a versek világában, mint a tengerben.