Dr. Molnár Lászlóra emlékeztek a hagyományőrző hallgatók

Mint azt részletezték, dr. Molnár László a Dunaújvárosi Egyetem jogelődje, a Dunaújvárosi Főiskola történetének vezéralakja, akit diákjai őszinte szeretetük kifejezéséül egyszerűen csak Laci bácsinak szólítottak. Az emlékezésen a diákok mécseseket gyújtottak, amelyeket a sírhelyre helyeztek. Közösen énekelték el a selmeci nótagyűjteményből a Főhajtás a túlvilágra című dalt, illetve Laci bácsi kedvencét, a Tavaszi szél című népdalt.

Dr. Molnár László 1925. október 8-án született Szekszárdon, egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karának Hídépítő Tagozatán folytatta, 1950-ben kapott okleveles mérnöki diplomát. Első munkahelye a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (NME) volt, ahol az egyetemi tanársegédi, majd később egyetemi adjunktus feladatai mellett a rektori titkári teendőket is ellátta. 1964-től a dunaújvárosi Felsőfokú Kohóipari Technikum, majd 1969 szeptemberétől a megalakuló NME Kohó- és Fémipari Főiskolai Kar tanára, majd tanszékvezetője és igazgatója 16 éven keresztül, egészen nyugállományba vonulásáig. Vezetése alatt alakult ki a szervező szak, a mai informatikai szak elődje, és a műszaki tanár szak. Nyugállományba vonulása után is megmaradt a kar szakmai, és diákéletével való bensőséges kapcsolata. Ő volt a motorja a főiskolai hallgatóság valéta életének, a selmeci hagyományok ápolásának.

A hallgatók ma már más módon őrzik az emlékét a főiskola egykori vezetőjének: minden szakestélyen az első invitációt és kupát neki ajánlják fel, valamint 2007-ben az akkori Hallgatói Önkormányzat és a Valéta Bizottságok kiálltak azért, hogy az egyetem előtti teret ne „Identitás Parknak” nevezzék el, hanem dr. Molnár László nevét vegye fel. 2021-ben a Sztálinvárosi Leopárdok Asztaltársasága táblaavatással hódolt „Hópárduc” azaz Laci bácsi emléke előtt.