A borokkal való köszöntés szokása a 11. századtól ismeretes

Dunaújváros/Adony 

Aki gyakran jut el borkóstolókra és serényen járja a magyar borospincéket, gyakran találkozik azzal a kifejezéssel visszakóstoláskor vagy a kóstolás végén, hogy „igyuk meg a Szent János-áldást”, vagy „ürítsük az utolsó poharunkat Szent János tiszteletére”. 

December 27-én ünnepeljük János evangélista napját, amely a középkor végétől a borászok körében is népszerűvé vált a premontrei szerzeteseknek köszönhetően. János apostol és evangélista, a János-áldások és imádságok szószólója. A szent tiszteletének egyik legsajátosabb megnyilvánulási formája a Szent János áldása, vagyis a borral való köszöntés, áldomás, amely szokás már a 11. századtól ismeretes. 

János-napon történt a hagyományos borszentelés, amely még az egyházi liturgiába is belekerült. A borosgazdák szinte mindegyik borvidékünkön egy-egy üveg bort vittek a templomba, ahol azokat liturgikus szertartás közben megszentelték. A borokat ezután hazavitték és gyakran gyógyításra használták, de több helyen a boroshordókba csurgatták, ezzel biztosítva az egész borkészlet egészségét. 

Szent János napjának jelentősége hasonlatos volt Szent Mártonéval, aki az újborok „szent bírálója” volt. A késői érésű fajtákból készített borok ugyanis Márton napjára nem készültek még el, ennek ideje épp december végére jött el. A borászatok jelentős részében – főként a kisparaszti gazdálkodás idején – épp karácsony és újév között történt meg a borok fejtése, a hordók megkezdése. 

A középkorban ezzel a szentelt borral kínálták meg azokat, akik útra keltek, háborúba, messze földre indultak, búcsúzkodtak, hogy Szent János áldása oltalmazza őket az út veszélyeitől. Ezért itattak a haldoklókkal, a halálraítéltekkel is szentelt bort, aki olyan tartományba készült, ahonnan még utazó nem tért vissza. 

A szokás, vagyis János név­ünnepén (december 27.) történő borszentelés Magyarországon, főként a premontrei szerzetesrend közvetítésével honosodott meg. 

A János-áldás hagyománya már régóta él szőlőtermesztő területeken, azoknál a családoknál, akik ezt a foglalkozást űzik. A család tagjai János apostol ünnepén bort vittek a templomba, amit megszenteltek, majd minden hordóba belecseppentettek a szentelt borból, ami hitük szerint elősegítette a következő évi jó bortermést. Emellett a néphit szerint gyógyító ital is a János-bor, valamint távol tartja a rossz szellemeket, segít a házasságban, az egészségben, növeli a szépséget. 

Másrészt a János-áldás az utolsó pohár bor elfogyasztását jelenti búcsúzás előtt, amit egyfajta áldásnak tekintenek. 

Dunaújváros környékén, –elsősorban – Adonyban nagy hagyományai vannak a János-napi boráldásnak. A Sarlós Boldogasszony-plébániatemplomban azonban december 26-án, vagyis egy nappal János előtt áldják meg az adonyi szőlőhegyen készült borokat. Így volt ez az idén is, amikor Arany Ferenc plébános áldotta meg az adonyi borokat. 

Dunaújvárosban azonban egy nappal később, december 27-én, vagyis János napján Baltási Nándor plébános, szentszéki bíró szentelte meg a borokat a Krisztus Király-templomban (nagytemplom) az esti szentmise lezárásaként. 

Forrás: borneked.hu, vinopedig.hu, idm.hu.