Szép példája a közösségépítésnek

Réges régen, faluhelyen mindenki ismerte egymást. Kis közösség volt, ahol nem csak a szomszédról bírtunk információval, de bármerre mentünk, tudtuk itt a Pista lakik, itt meg a Bözsike és így tovább. Ez volt a falu. A  mai utcakép teljesen más. Jobb esteben megismerik egymást az egy utcában lakó emberek. Intenek, azután mennek tovább, ki, ki a maga dolgára. Nem állnak a meg a kerítésnél, vagy a kapuban beszélgetni. Nem vitatják meg mennyit tojt a tyúk, vagy hányat ellett a disznó? Ezt az egymás mellett elmegyünk helyzetet unta meg a mezőfalvi Semmelweis utcában néhány lakó. Szervezkedni kezdtek és egy közös ismerkedős délutánra hívták az utcabelieket. Az akció nem példa nélküli, hiszen sok évvel ezelőtt már hasonló megmozdulásnak lehettünk tanúi a Bartók Béla utca történetében, több alkalommal is. Hogy ez volt-e a példa, talán mindegy, mert most más az időtér és más a helyszín. Az utcabál résztvevőit a késő délutáni órákban kerestük fel.

A buli szervezői elmondták – igény volt, hogy jobban megismerhessük egymást, hiszen nem csak a régi lakosok élnek az utcában, de többen is beköltöztek az utóbbi időben. Nem arról van szó, hogy ne tudnánk kik ők, mert azért találkozunk nap, mint nap, de mégis más, ha letudunk ülni egy asztalhoz beszélgetni. Közben szól a zene, főzünk egy pörköltet. Kínáljuk a magunk készített süteményeket és a gyerekeink is remekül eljátszanak egymással. 

– Nagy örömünkre a meghívást szinte kivétel nélkül elfogadta mindenki – mondta Turi Mariann az egyik szervezőként. Csak azok nincsenek, akik betegek, vagy távol vannak. Szeretnénk hagyományt teremteni és ahogy látszik van rá fogadókészség. Nagyon jó hangulat, melyhez nagyban hozzájárult Kovács István és Kvárik József hús és pörköltfőző felajánlása. Egyszóval fantasztikusan jó a buli, úgyhogy érdemes a folytatásra.

Mezőfalván tehát egy újabb közösségépítés szárnybontogatásának lehettünk tanúi. Ritka jó hír ez mostanában. Ezért is örömmel tesszük közzé.