A vasmű vezérének jóváhagyásával

Böröndi Károly az első pillanattól kezdve bábáskodott a dunaújvárosi jégkorong életre hívásának érdekében. Ő Budapestről került annak idején Sztálinvárosba. Az ötvenes-hatvanas években nemcsak Magyarországon, hanem Európában sok helyen nem volt szokatlan, ha valaki a labdarúgás mellett jégkorongozott. Nem véletlenül hívták sokáig a hokit a tél futballjának. Böröndi Károly is űzte mind a két sportágat. Az ötvenes években a Budapesti Haladással az NB II-ben, majd Csepelen az NB I-ben futballozott, emellett ifjúsági koráig a Budapesti Szikrában jégkorongozott – ifjúsági bajnoki címig jutva. 1959-ben azután párthatározattal Dunaújvárosba, vagyis Sztálinvárosba vezényelték a labdarúgócsapatot erősítendő. Amikor pedig 1973-ban Dunaújvárosban átadták az első vidéki műjégpályát, Szilágyi János, Magyar János és Bozzai Béla segítségével elkezdte megszervezni a dunaújvárosi jégkorongéletet.

– Ez egyáltalán nem volt könnyű dolog, mivel akkor féltékenyek voltak a hokira a sportvezetők, nem akartak még egy szakosztályt, amire költeni kell. Kapóra jött az ellenzőknek az, hogy a jégpálya megnyitóján a bemutató-mérkőzésen a Ferencváros és a Budapesti Volán játékosai tömegverekedést produkáltak. Ennek ellenére összehoztunk egy csapatra való gyereket, majd felmentünk Borovszky Ambrushoz, a vasmű akkori vezérigazgatójához, és személyesen tőle kértünk engedélyt a jégkorong-szakosztály megalapításához. Megkaptuk – nyilatkozta Böröndi Károly 2009-ben a Dunaújvárosi Hírlapnak annak kapcsán, hogy a dunaújvárosi nevelésű hokisokra épülő válogatottunk feljutott a világbajnokság A-csoportjába.

Ugyanis Böröndi Károlynak elévülhetetlen a szerepe abban, hogy a nemzeti csapat világ elitjébe került, és nemcsak azért, mert egészen a DAB.Docleres időkig (2008-ig) vezető beosztást töltött be a mindenkori dunaújvárosi jégkorong-szakosztályban, hanem azért is, mert a sikeredző, Kercsó Árpád Dunaújvárosba költöztetésében is oroszlánrésze volt.

– Volt egy tehetséges játékosokból álló úttörő csapatunk, és úgy gondoltuk, kellene melléjük egy jó edző. A Ferencváros intézője, Krisztel Imre ajánlotta nekünk az Erdélyben dolgozó Kercsót. Szereztünk neki gyorsan egy feleséget, és áthoztuk Magyarországra, a Ceaușescu-rezsimben más lehetőségük a magyaroknak nem volt arra, hogy áttelepüljenek az anyaországba. Azután Kercsó nem nagyon akart a meglévő csapatainkkal foglalkozni, nem tartotta megfelelő kaliberűnek azokat a játékosokat, akik akkor jégkorongoztak, ő saját utánpótlást akart nevelni. Elkezdte szervezni a saját csapatát, olyan ügyes gyerekekből, akik megfeleltek az ő igényeinek.

Böröndi Károly egyik irányítója volt a Dunaferr 1996-os bajnokcsapatának is, amely Dunaújváros első aranyérmese volt csapatsportágban. A sportember jövőre 90 éves lesz, a napi munkából már régóta nem veszi ki a részét, de szurkolóként az Acélbikák minden hazai mérkőzésén a szokott helyén – az ülő szektor VIP-részlege mögött áll – megtalálható.