Ezt a sztorit még a forgatókönyvírók is megirigyelnék

Mint azt a bejegyzésben megosztotta a képviselő, a 90-es években volt egy tűzeset a rendelőintézetben (a fehér SZTK-ban). A nagy füst miatt csapdába került az akkor még orvosként praktizáló dr. Mészáros Lajos és asszisztense, nem tudtak kimenekülni az épületből. Aztán hirtelen betört hozzájuk egy tűzoltó, aki mindkettejüket kivezette onnan. Harminc évvel az eset után, az augusztus eleji nagyvenyimi falunapon találkozott újra megmentőjével, Vizi Ignáccal a képviselő. 

Meneküljön mindenki!

Először az interneten, majd egy pontosabb dátum birtokában a Dunaújvárosi Hírlap archívumában kerestem fel az említett tűzesetről szóló cikkeket. Elég fiatal voltam akkor, így nem is volt meg emlékeimben ez az eset, amely 1993. december 16-án történt. Dr. Wittmann Károly, a kórház intézetigazgató főorvosa azt nyilatkozta, hogy a tanuló lányok öltözőjében keletkezett a tűz (a feltételezések szerint egy ott hagyott cigarettacsikk miatt csaptak fel a lángok.). Először csak a szagra lettek figyelmesek, és viszonylag hosszú idő telt el, mire észrevették, hogy honnan is jön a baljós jel. Kulcsot kerestek a zárva lévő helyiséghez, közben a főorvos már arcát takarva rohant fel a legfelső szintre, s kiabálta, hogy azonnal meneküljön mindenki az épületből. Szinte pánikszerű hangulat lett úrrá az ott tartózkodó dolgozók és páciensek körében. Időközben megérkeztek a tűzoltók is.

Még csak most szerelt fel

Vizi Ignác akkor még mindössze 21 éves volt, éppen abban az évben szerelt fel a tűzoltóság kötelékébe. Mondhatni egyből a mély vízbe került pályakezdő őrmesterként, meghatározó is volt ez az eset számára, így nem véletlen, hogy élénken él emlékezetében a három évtizeddel ezelőtti történet.

– Két gépjárműfecskendővel és egy gépezetes tolólétrával rendelkező járművel vonultunk a helyszínre, miután megkaptuk a riasztást a rendelőintézetből. Láttuk, hogy ömlik a füst az épületből. Mint utóbb kiderült, a tűz az öltözőben keletkezett, amely arra a lépcsőházi részre nyílt, ami összeköti az összes szintet. A szolgálatparancsnokunk meghatározta az oltás és a mentés módját, majd azonnal nekilátott mindenki a feladatának. Voltak, akik a tűz elfojtásán dolgoztak, míg mások, köztük én is, az épületben rekedt embereket menekítettük ki. Annyira telített volt a füsttel a lépcsőház, hogy ablakokat is ki kellett törni a légáramlat miatt, és a tolólétrát is telepítenünk kellett az épületben tartózkodók kimentéséhez. Már jó pár személyt sikerült biztonságos helyre vezetnem, amikor elértem a doktor úrhoz és az asszisztenséhez is- mesélte lapunknak Vizi Ignác.

Kétségbeesetten

Talán csak percek telhettek el, ám ott, a füst csapdájában egy örökkévalóságnak tűnt az idő dr. Mészáros Lajos és asszisztense számára. 

– Jól emlékszem a történtekre. Délután 2 óra körül jártunk, akkor volt vége a rendelésnek. A kolléganővel éppen befejeztük az adminisztrációt és indultunk volna haza, amikor kintről kiabálást hallottunk. Akkora volt a füst, hogy nem láttunk semmit, lélegezni sem tudtunk, ezért visszacsuktuk a rendelői helyiség ajtaját és az ablaknál próbáltunk lélegezni. Fontolgattuk, hogy talán a villámhárítón le tudnánk mászni. Megmondom őszintén, akkor és ott halálfélelmem volt, úgy éreztem, nem biztos, hogy élve megússzuk. Aztán egyszer csak berontott értünk egy tűzoltó, Vizi Ignác. Oxigénmaszkot adott nekünk, amit egyik kezünkkel az arcunkhoz erősítettünk, a másik kezünkkel pedig belekapaszkodtunk, és így kivezetett minket a lépcsőn keresztül a szabad levegőre- mondta dr. Mészáros Lajos. Azt is hozzátette, bár a tűzoltók munkáját már akkor is nagyra tartotta (hiszen mentőtisztként sokszor dolgoztak együtt és látta, milyen elhivatottak), de az eset után még jobban felértékelődött benne a lánglovagok iránti megbecsülés és tisztelet. 

Érdekességként: a helyi televízió stábja is hamar a helyszínre ért, az erről szóló riportfilmet a könyvtár tévé archívumában is megtekinthetik ezen a linken (22:29-től).

Mi lett az asszisztenssel?

Mint azt Vizi Ignác felidézte, sikeres volt az akkori beavatkozás, személyi sérülés nem történt az eset során. Kérdésünkre elmondta, alapvető és meghatározó esemény volt ez az életében. Minden bizonnyal az adrenalin, a másokért való tenni akarás, a szó szerinti életmentés adta érzések mind-mind azt erősítették meg benne, hogy a pályán maradjon. Ma már tűzoltó ezredesként a Fejér Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgató-helyettesi feladatait végzi nap, mint nap. 

Egy ilyen komoly, felelősségteljes munkához elengedhetetlen a stabil, biztonságot és támogatást jelentő családi háttér. Az ezredes már több, mint harminc éve rátalált a boldogságra. Valamikor a 90-es években ismerkedett meg feleségével, aki akkoriban a rendelőintézetben dolgozott asszisztensként...bizony ám! Ő Viziné Tibai Ildikó, aki dr. Mészáros Lajos asszisztenseként ugyanúgy kétségbeesetten kereste a kiutat a 93-as tűzesetnél. Akkor már ismerték egymást férjével. Mint az Vizi Ignác elmondta, tette, amit tennie kellett a mentés során, de közben célirányosan, féltve kutatta párját a rendelőintézet füsttel borított helyiségeiben, hogy biztonságban tudhassa őt is. Ildikó nem sokkal a történtek után pályát váltott. Bár elvégzett egy önkéntes tűzoltói tanfolyamot, és a mezőfalvi önkéntes tűzoltó egyesület csapatát erősítik a mai napig, óvodapedagógusként találta meg hivatását. 1995-től dolgozik ebben a szakmában, jelenleg a nagyvenyimi intézmény vezetője. Ezen a ponton értek össze ismét a szálak, s teremtette meg az alapot a nagyvenyimi falunap a találkozásra. 

Hős és példakép

Dr. Mészáros Lajos hálával és köszönettel szólt Vizi Ignácnak, a tűzoltónak, aki annak idején megmentette az életét. Hős és példakép, nem véletlen, hogy három gyermekük közül az egyik, a most 24 éves Krisztián ugyancsak a tűzoltói hivatást választotta, s jelenleg létesítményi tűzoltóként szolgál Székesfehérváron.