Alapszabály: folyamatosan kell pakolni az üzemanyagot a szervezetbe - galériával

– Zökkenőmentesen halad a visszazsilipelés a hétköznapokba?

– A bioritmusom még az úton ragadt. Azaz, még nem állt át a szervezetem, kissé fáradékonyabb vagyok, és javában dolgozom a nyolc kilónyi súlyvesztés visszapótlásán – gyakorta bekukkantok a hűtőbe.

– Hatvanhárom nap és a bő hatezer kilométer alatt mindössze két defekt a bosszúságok listáján. Bizonyára szeretik az égiek…

– A feleségem szokta is mondogatni: csalánba nem üt a mennykő! Természetesen biztosítást mindig kötök, és hát talán van már némi rutinom abban, miként is kell felkészülni egy-egy ilyen kiruccanásra, és mely helyzetekben kell igazán koncentrálni az úton. Fontos, hogy egy olyan kerékpár legyen alattam, amelyet probléma esetén magam is meg tudok szerelni. Ami az égieket illeti, a tavalyi Nordkapp-túrán kezdtem érezni, 3000 kilométerre távol az otthontól, hogy odafentről kapok némi figyelmet és támogatást.

– A Balkánt és Törökországot is átszelve jutott el Grúziáig. Miként fogadták a helyiek?

– Csak kellemes tapasztalatokról tudok beszámolni. Albániában például most jártam a 14. alkalommal, és ezúttal is lenyűgözött a helyiek hozzáállása és vendégszeretete. A vidéki, egyszerű emberek közvetlensége és biztatása is jólesett. Grúziában is fantasztikus élményekkel lettem gazdagabb, ám az a tizenkét nap, amit Törökországban töltöttem, sokáig emlékezetes marad számomra. Korábban is kerékpároztam már itt, akkor Irán felé mentem. Most is egy fejlődő, jó hangulatú országot láttam. A török konyha kiváló. A hosszú távú kerékpározásnál is alapszabály, hogy enni és inni kell, szinte folyamatosan kell pakolni az üzemanyagot a szervezetbe. Törökországban erre minden adott volt, ráadásul elérhető áron, egy nagyon pozitív közegben. Jó lenne, ha ez a fajta vendéglátás hazánkban is meghonosodna.

– A sátor, a gázfőző ezúttal is útitársa volt. Aludt út mellett, kertben és kisebb-nagyobb települések szálláshelyein. Tudatosan előre tervezte a megállókat?

–  Volt egy elképzelésem, hogy az adott napon meddig is szeretnék eljutni. Ez számos körülmény miatt vagy sikerült épp, vagy nem. Külön napi küldetés a szálláskeresés. Ilyen helyzetben imádok alkudni. Kisebb falvakban, városokban erre rendre van lehetőség – hiszen nincs sok turista. Ha nem egyezünk meg az árban a tulajjal, akkor már fordulok is ki. Ők meg általában utánam. Tizenkettő és huszonöt euró között mindig találtam megfelelő helyet. Arra ügyeltem, hogy a kerékpár mindig velem aludjon a szobában. Fő a biztonság. Mint a korábbi túrák során, ezúttal is többször befogadtak. Ilyenkor jókat beszélgetünk, számos barátságot köszönhetek már az ilyen, sokszor véletlenszerű találkozásoknak.

– A lelkes kezdő, leendő világjáró kerékpárosoknak mit tanácsolna?

– Sokszor kapom meg ezt a kérdés, ám semmi titokkal nem szolgálhatok. Persze, kalandvágy nélkül nem érdemes. Engem a szabadság és a kíváncsiság hajt, hiszen a biciklin ülve valóban felfedezhető a világ és olyat láthat, tapasztalhat az ember, amelyet például repülőgépről vagy autóbuszból bajosan.

– Sokszor napi 24 órában egyedül teker kalandjai során. Matulai György jól kijön Matulai Györggyel?

– Köszönöm, remekül elvagyok. Szeretek egyedül lenni. Tekerés közben dúdolgatok, gondolkodom, szemlélődöm. Másrészt, hosszabb távon társsal menni komoly kihívás minden részt vevő fél számára. Az esetleges mélypontokat is könnyebb így kezelni. 

– Apropó autóbusz, mikor váltott legutóbb jegyet?

– Van az már vagy huszonöt éve. Kerékpárral jutok el családi, baráti találkozókra. Számomra ez a helyváltoztatás természetes módja.

– Akkor most jöhet a megérdemelt pihenés?

– Mondhatjuk. A feleségem volt olyan kedves, és megengedte, hogy a közös törökországi nyaralásra (is) kerékpárral menjek. Ezerpárszáz kilométer, nem olyan sok. Hamarosan indulunk.