Első az üzlet

A statisztikai adatokat némi fenntartással szokás kezelni. Arra mindenesetre jók, hogy ha nem is tűpontos, de vázlatos képet nyerjünk a dolgokról. Nemzetközi segélyszervezetek jelentései alapján készült egy kimutatás. E szerint 2023 elején a világon 110 fegyveres konfliktus zajlott (s zajlik vélhetően ma is), 45 a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, 35 Afrika egyéb részein, 21 Ázsiában, három Európában és hat Latin-Amerika területén. Megy a fegyverbiznisz. Ki akarna békét, amikor végre kisöpörhetők a II. világháború óta felhalmozott raktárkészletek? Régen is így volt, nálunk is így volt: első az üzlet, második a békeharc. 

A hatvanas évek végén, amikor Vietnám nagy barátunk volt, és küldtük a segélyt, és nagymamák kötögették az ottani gyerekeknek a meleg holmikat, a péti nitrogénművek mással foglalkozott. Az USA napalmbombagyártóját látták el alapanyaggal. Arról is lelhetők fel dokumentumok itt-ott, hogy az 1970-es években nem szerettük Izraelt. Az arabokkal és a palesztinokkal voltunk szolidárisak, és nekik küldtünk fegyvert. Viszont Izraelnek adtunk el többször is vért és vérkészítményeket, hogy a sebesült katonáikat kezelhessék. 
Most is adódnak furcsa esetek. Az egyik ilyen, hogy a háború kitörésekor részben a bolgárok látták el fegyverrel, lőszerrel és üzemanyaggal az ukrán katonákat. Bulgária EU-tagállam, tehát ez elfogadható. Viszont az olajfinomítójuk orosz tulajdonú, ami elég érdekes szituáció. 

Vezető képük illusztráció.