Egy templomi szertartással nem csak élményt kaphatnak

– Nagyon örülök ennek a találkozásnak. Nyilván többször jártam már Dunaföldváron, de a lourdes-i kilenceden ez volt az első részvételem. Már hallottam róla és boldogan láttam, hogy szeretik a hívek, és komoly létszámmal kapcsolódnak be ebbe az imába.

– Ez további hitet ad a munkájához? 
– Természetesen, hiszen minden ember életének az a titka, hogy lássa az értelmét a munkájának. A gyümölcse nem mindig kerül a szemünk elé, de amikor látjuk, hogy van fogadó szív, és olyan emberek, akiknek van igényük erre az Isten-kapcsolatra, akkor az ember lelkesebben és örömteli módon tud dolgozni. 
– Hiszem, hogy az életnek, a szívnek, a jóságnak és a szeretetnek a gondolatai jutnak el a másik emberbe. Az ilyen alkalmakkor én is találkozom ezzel, és az említett módon magamból is meg akarok mutatni valamit a beszédben. 

– Ön remek előadó. Verseket is szokott mondani? 
– Igen, szeretem a költészetet. Majdnem minden beszédemben van valamilyen vers. Természetesen csakis akkor, ha nagyon illeszkedik a témához. Inkább úgy használom azokat, hogy az lesz az összefoglalás. Még ha dadogva, nyögve is mondtam volna valamit, a költő szépen megfogalmazza. 

– Miért van szüksége a mai kor emberének a hitre? 
– Az ember életének minden mozzanatában ott van a hit. Akkor is, ha nem mondjuk ki, vagy nem merjük megfogalmazni. Az az élet valósága, és egy percig sem tudunk tovább menni, ha nem hisszük, hogy ennek értelme van. A hiányától omlunk össze. 
– Most és itt. A lourdes-i imádság keretében a betegségre gondolunk. Amikor már nem látjuk a szeretet értelmét, abba képesek vagyunk belebetegedni. A hit az, ami előre visz és lendít bennünket. Ez a gyermekek hite az életre, az ifjú házasoké a családra, a pályaválasztóké a jövőjükre. Ezek mögött előbb-utóbb megtaláljuk az Isten szeretetét, ami az egészet összefoglalja és erősíti. 
A mai gyülekezet olyan volt, mint egy nagy család. Ott voltak a csilingelő hangú apró gyermekek, az iskolások, a középkorosztály, valamint a nagymamák, papák és a dédik képviselői is. És ennek így kéne lenni mindenütt. Azt szeretném, hogy kisgyermekek is hozzáadják a maguk énekét és az idősek is azt éreznék, hogy itt szeretve vannak, elfogadják őket. A terhet már nem nekik kell vinniük, de a bölcs, odafigyelő, lelki háttér már az ő szerepük. Egy igazi templomi közösség valóban olyan, mint egy nagy család. 

– Nem csak a hívőkből állt a hallgatóság. 
– Elindul egy üzenet, egy szó, vagy gondolat, aztán, hogy mit hallunk, az Istennek és a szívünknek a titka. Természetesen igyekszem az emberi szívet célba venni, megszólítani. Szabó Oszkár, Dunaföldvár plébánosának szervezése nyomán egy szép vallási ünneppé emelkedett a lourdes-i kilenced 8. napon rendezett istentisztelet, és azt követő agapé, amelyet hagyományosan az egyházközséget (gyülekezetet) összekötő szeretet kinyilvánítására és megélésére tartottak. 
Ez a lourdes-i kilenced hagyomány Dunaföldváron. Ennek a lényege az, hogy az ottani jelenés ünnepére kilenc napon át imádkozással készülnek az emberek. 

– Egy különleges szertartás fogadta az egybegyűlteket. 
– Az állandó felnőtt ministránsaink, valamint a Szekszárdról és Bölcskéről érkezett segítőim jóvoltából csupa felnőtt férfi állta körül az oltárt. A hívek számára ez egy nagyon fontos dolog, a Szűzanya-tisztelet része. Ez az egyik oka volt annak, hogy megtelt a templomunk. Csodálatos volt a hangulat, amit a közös ének, a barlang hangulatát megidéző gyertyafények, és az imádság is tovább erősített. Mindez együtt hatott az emberekre, akikről elmondhatjuk, hogy ők a test és a lélek egységét képviselik. A püspök úrnak volt az a vágya, hogy egy nagyobb ünnepen találkozhasson a hívekkel. A szeretetvendégségünkkel, a közös vacsoránkkal, lehetőség nyílott arra, hogy személyesen is találkozzanak és szót is válthassanak egymással. Csodálatos volt a vokális hangzás is, hiszen ez alkalommal is fellépett nálunk a dunaföldvári Cantemus kórus, ahogy egy kedves kis csoport, a Bölcskei Kegyes József Általános Iskola 5. osztályos hittanos tanulói is. 
– Nem szeretnék tiszteletlen lenni de ha szabad, úgy fejezem ki az elismerésemet, hogy nagyon elégedett vagyok. Az elmondottak miatt, és azért is, mert tovább vittük a hagyományunkat. Tartalommal töltöttük meg és közösen éltük meg.