Az év első napján fagyizás a Balaton partján

Január elseje délutánjára azután elfogyott a tennivaló, és felmerült a kérdés, mit csináljunk a nap hátralévő idejében? Mivel időnként akár félnapos kirándulást is beiktatunk a programunkba, ezúttal is hamar megszületett a döntés, üljünk autóba, és nosza a Balaton! Úgy gondoltuk, szép tavaszias idő van – bár januárban befagyott tónak kellett volna minket fogadnia –, sétálunk egyet, azután ha az év első napján nyitva van egy étterem, eszünk valamit. (Igaz, az is felmerült bennünk, hogy rajtunk kívül az égadta világon senki sem lesz a Balaton partján.) 

Végül Balatonfüred felé vettük az irányt, és hamar rájöttünk, a fele sem tréfa annak, amit látunk. A szállodák parkolói tömve, de ez volt érvényes a település fizetős parkírozóira is, a Tagore sétányon pedig majdhogynem hemzsegett a tömeg. Nemcsak az éttermek, hanem a ruha-, a cipő- és az ajándékboltok is nyitva voltak. Ugyanúgy, mint a kávézók, a cukrászdák. 
A kávézók teraszai benépesültek, nagykabátos, kesztyűs, sapkás pincérek szolgáltak fel, diszkrét zene szólt, ünnepi díszekben, fényfüzérekben gyönyörködtünk. A nejem megivott egy Canady Dryt és egy kapucsínót, én egy Menza fantázia nevű forró teát, és ellensúlyozásképpen egy kétgombócos fagyit tölcsérből, utcai kiszolgálással. Remek volt minden, bár az év első napján szívesebben koriztam volna a tó jegén.