Eltervezte és megnyitotta a saját kis cukrászdáját

A hölgy a Béke városrészben található V2 Motorock cukrászda tulajdonosa, aki szívesen mesélt arról, hogy mi vezette Dunaújvárosba, és hogy a gazdálkodási diploma mellett miként választotta mégis a cukrász szakmát. 

Az üzletbe belépve egyből a süteményespult fogadja a vendégeket, a benne lévő sok színes finomság pedig olyan impozáns látvánnyal szolgál, hogy azonnal beindulnak tőle a pavlovi reflexek. Miután sikerül felocsúdni az édes kínálatból, a rengeteg motoros relikvia között vész el a tekintetünk, miközben ezekről a mosolygós üzletvezető, Tóth-László Krisztina meséli, hogy mikor és ki hozta ajándékba. A díszek felkísérnek minket az emeleti vendégtérbe, ahol a motoros dizájnnal készített berendezési tárgyak, például a fém hordókból, gumiabroncsokból összeállított bútorok még különlegesebbé teszik a miliőt. Gyakran fotózkodnak is a vendégek, legyen az egy átutazóban lévő külföldi motoros vagy egy lelkes kisgyermek. A 2021. augusztus 14-i nyitás óta sokan megfordultak már itt. Krisztinának határozott elképzelése volt arról, hogy valami kuriózumot nyújtson a vendégeknek, mind a kínálat, mind a helyiség tekintetében, amely nemcsak egy egyszerű cukrászdaként szolgál, hanem turisztikai vonzerővel is bír. Ezen a vonalon is még számos ötletet tartogat a vezető. 

Egészen mást tervezett 
Ha húsz évvel ezelőtt beszélgettünk volna erről, talán még maga sem hitte volna, hogy erre fogja vezetni az útja. Pedig a várpalotai születésű hölgy már nyolcadikos korában eltervezte az élet. 
– Elképzeltem, hogy majd egy irodában fogok dolgozni, kényelmesen, adott munkarendben, szabad hétvégékkel. Felvettek a Rudas középiskola közgazdasági szakára, ekkor kerültem Dunaújvárosba, kollégista lettem – kezdte történetét Krisztina. Az akkor még Dunaújvárosi Főiskolán tanult tovább, és pénzügyi-gazdasági diplomát szerzett. Nagy lelkesedéssel vetette bele magát az álláskeresésbe az államvizsga után, azonban hamar szembesülnie kellett a pályakezdők nehézségeivel. Megszerette Dunaújvárost, és abban biztos volt, hogy nem szeretne innen elmenni. Az albérletet, a mindennapi megélhetést fizetni kellett, így nem maradt más hátra, minthogy a vendéglátásban helyezkedjen el. Elvégzett már korábban is amolyan gyorstalpalót, hiszen a főiskolás évek alatt is dolgoznia kellett azért, hogy finanszírozhassa a tanulmányait és a lakhatását. A nagybetűs élet így a helyi éttermekben kezdődött Krisztina számára, először a Kiskohászban, de volt a Cornerben, a Topóban, a Préri vendéglőben is. Ahogy telt az idő, szépen lassan kirajzolódott egy új irányvonal. 

Először még kicsiben 
Krisztina édesszájú, imád mindenféle süteményt, így nem csoda, hogy gyakorta izzította a sütőt otthon. Nemcsak hagyományos finomságokat készített, hanem előszeretettel kísérletezett is. Kezdetben a saját maga által sütött tortákkal lepte meg a családtagokat, majd szélesedett a kör a baráti körrel és a munkahelyi kollektívával. Mindenki elégedett volt a végeredménnyel, biztatták is Krisztinát, hogy végezze el a cukrászképzést. Ez így is történt. Az éttermi munkákat a Kiskohászban zárta, innen pedig ismét nagy lelkesedéssel kezdte az álláskeresést. Azonban most is csalódással kellett szembesülnie, ugyanis szakmai tapasztalat nélkül nem igazán akartak még szóba állni sem vele. Ez a helyzet azonban más volt, mint legutóbb, mert határozott szándéka volt, hogy a választott szakmájában helyezkedjen el. Végül egy kis családias cukrászdában kapott lehetőséget, igaz, ez Budapesten volt. Minden egyes nap ingázott, hajnalban kelt, 10-12 órát dolgozott, majd hazavezetett, aztán hajnalban ismét kezdte elölről. Egy évig teltek így a napjai. Fizikailag fárasztó volt, mégis, hálásan gondol vissza rá, hiszen mint mondta, ha ez nincs, akkor most nem tarthatna ott, ahol van. Rengeteg tudással, gyakorlati tapasztalattal lett gazdagabb, amivel 2018-ban egy, ma már konkurens társ­nál helyezkedett el helyben. Itt is körülbelül egy esztendőt volt, majd az ismerősök bátorítására elhatározta, belevág a saját cukrászdájába. 

Minden kezdet nehéz 
Talált is hozzá helyszínt, egy bezárás alatt lévő cukrászdát a panelrengetegben. Volt, aki segítette őt az elindulásban; támogatta, hogy a helyiséget bérelhesse, és megvegye a szükséges eszközöket. 

– Abban hiszek, hogy szükség van a folyamatos újításra, az új alapanyagok és technikák alkalmazására, úgyhogy nagy tervekkel vágtam bele, azt gondoltam, hogy majd most megváltom a helyi gasztronómiát. Nehézkes volt az első pár hónap, de a vevők nyitottak voltak a kínálatunkra. Már kezdett stabil lábakra állni az üzlet, ám ekkor jött a Covid – mesélte Krisztina. 

Mindannyian jól tudjuk, átéltük, hogy a világjárvány szinte minden területre negatív hatással volt. Egy nagy múltú, nagy tőkével rendelkező cégnek sem volt könnyű, pláne egy kezdő vállalkozás számára. Krisztináék körülbelül másfél-két hónapig zárva tartottak, utána minimális rendeléseket teljesítettek. 
– Tulajdonképpen folyamatos válságkezelés volt, ami azért érzelmileg is megviselt, hiszen rengeteg munkát beleöltem már. Átgondoltam, átértékeltem sok mindent, és a gazdasági okok miatt is arra jutottam, hogy ezt a vonalat befejezem, és teljesen új alapokra helyezve, mást kezdek felépíteni – mondta Krisztina. 

Kitartás és szorgalom 
2020 óta egy olyan műhellyel rendelkeznek az északi iparterületen (az Innoparknál), amely a mai napig is az előállító üzemüknek számít, itt készítenek minden süteményt, tortát. Közben pedig kialakították a V2 Motorock cukrászdát. A téma kézenfekvő volt, hiszen Krisztina másik nagy szerelme a motorozás. Az üzlet 2021 nyarán kinyitott, a vendégeknek pedig tetszett a látvány és a kínálat is. Ekkor újabb nehézség következett, a Covid után jött a háborús helyzet, az energiaválság, és mindezek következményei. Mint azt Krisztina elmondta, átlagosan 30-40 százalékkal emelkedtek a nyersanyagárak, de van olyan termék, ami 70 százalékkal többe kerül, mint a válság előtt. A rezsiköltség ugyancsak kiszámíthatatlan, nem lehet tudni, hogy vajon a bejgli mai előállítása után mennyi energiafelhasználást kell kifizetni majd a következő hónapban. 

– Annyi energiát és lemondást tettem bele az elmúlt három évben, hogy most már nem lebeg semmi más magam előtt, mint az, hogy talpon maradni minden áron. A Covid alatt megtanultam, hogy nem szabad kétségbe esni, megoldja a csapatunk a felmerülő problémákat. Most is sok lehetőség van a stabilizálásra. Jómagam azt a filozófiát vallom, hogy ha jót adok, és van innováció, ha fenntartom az érdeklődést, akkor működni fog. Meg kell felelni a piaci igényeknek, amelyhez kreativitás és lendület kell, ez tartja életben az üzletet – tette hozzá Krisztina, akinek pozitív szemlélete a rengeteg tervben is megmutatkozik. Vegyük csak például a közelgő ünnepek elmaradhatatlan süteményét, a bejglit. Ebből összesen hétféle kínálat van, a dióstól a házi kolbászosig, amelyek egyedi receptjét mind Krisztina dolgozta ki: amikor kitalál egy receptet, addig kísérletezik, amíg szerinte az tökéletes nem lesz, utána legyártja a prototípust, majd megmutatja a kollégáknak is. Természetesen szívesen elmondta kérdésünkre, hogy mi a titka a jó bejglinek, ám szakemberként elég sok szempontot sorolt, ami közrejátszik a folyamatban. Az alapproblémák mellett sok múlik azon, hogy milyen a liszt és a tészta állaga, hogy milyen arányban van a tészta és a töltelék, illetve hogy milyen a sütő és a sütés hőfoka. Ezekhez persze idő és tapasztalat kell, éppen ezért is „csak” hétféle bejgli van a pultban, új receptbe már nem akartak az ünnepek előtt belevágni, majd a jövő évi újdonságok sorában.