A legkiválóbb mese mindig az, amit a gyermek maga talál ki

„Ne álmodozz már annyit!”, „Ez csak mese!”, „Szállj le a földre!”, „Te mesevilágban élsz!” – megannyi utasítás, amit hallottunk szülőktől, netán pedagógustól vagy mondtunk ilyet magunk is. 
Más az, amikor felnőttkorban mondanak nekünk ilyet, bár akkor is gyanítható, hogy ha „szót fogadunk” ennek, akkor kevesebb célunkat valósítjuk majd meg, és általában is boldogtalanabbak leszünk – írja a gyermeknevelés.hu szakembere. Fokozottan igaz ez azonban a gyermekekre. Akik szinte korlátok nélkül érkeznek, túlzóan leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy szocializációjuk nem más, mint a korlátok megismerése és az azokhoz való alkalmazkodás. 

A szabályok megismerése és betartása persze valóban fontos, hiszen ez az emberi együttműködés alapja. Ám minden jelentős felfedezés mögött az áll, valaki nem fogadta el, hogy a dolgok rögzítettek, megváltoztathatatlanok. Ha mindenki elfogadta volna, hogy a Föld lapos, senki sem vágott volna neki, hogy körbehajózza. Bár kellett hozzá némi szabadság és merészség? Közhely, hogy a gyerekek hatalmas képzelőerővel rendelkeznek – de igaz. A mese kiváló terep ennek fenntartására és erősítésére. 

A legjobb mese az lenne, amit a gyerek maga talál ki. A számára felolvasott mese még mindig sok lehetőséget kínál számára, hogy olyan képi megjelenést alkosson hozzá, amilyet csak szeretne. A mese kevésbé értékes, de vitathatatlanul uralkodó formája a mesefilm, ami már sokkal szűkebb teret enged a gyerek saját alkotó fantáziájának. Ettől ez még mind mese, és nagy a jelentősége. 
A kisgyerek sok szempontból nem rendelkezik olyan önmegvalósítási lehetőségekkel, amik a felnőttek számára adottak. A felnőtt jó esetben oda megy, ahová akar, munkahelye van, baráti körét szabadon határozza meg. Ezért kiemelkedően fontos, hogy legalább képzeletben történhessenek olyan dolgok, amelyeket ő határoz meg. Az még jobb, ha a valóságban is elegendő teret enged a felnőtt a gyerek számára, hogy ő is meghatározhassa a dolgok kimenetelét. Attól a gyerektől, akinek gyermekkorában mindig mások határozták meg a jelenét és holnapját, attól felnőtt korában sem várhatjuk, hogy felelősen döntésképes legyen a jelenéről és jövőjéről. 

A mese ráadásul egy tágabb terep, nagyobb tér, mint ami „normálisan” az emberek rendelkezésére áll. A képzelet nem képzelgés. A képzelet a gyermek törekvése a határtalan lehetőségek felé. Persze sokan gondolják, hogy jobb idejében „felébreszteni” a gyereket, mert a sok álmodozásban még a végén talán összekeveri a valóságot az álomvilággal. Ez a keveredés hamarabb előfordul agresszív játékprogramok mértéktelen használatával, mint mesék olvasásával, írásával vagy mesemondással. 
Nem utolsósorban pedig remek program a várakozás – a gyermek számára egyáltalán nem könnyű időszakában – vagy ilyen csúnya esős időben, ha a mesét magának is mesélő kicsik saját szereplőket gyártanak, rajzolnak, színeznek, vágnak, varrnak.