Csecsemőhalál okairól a családsegítő szemével

– Mondjon pár szót magáról! 
– Szabó Beáta Anasztázia vagyok, a Kulcsi Szociális Intézmény családsegítőjeként dolgozom, mellette a Pannon Oktatási Központban tanítok a leendő gyógypedagógiai és pedagógiai asszisztenseknek pszichológiát, szociológiát és mentálhigiéniát. Sopronban a Benedek Elek Pedagógiai Főiskolán diplomáztam szociálpedagógusként, majd a Semmelweis Egyetemen mentálhigiénikus és szervezetfejlesztő szakon végeztem. Kapcsolatügyeleti mediátorként több éve dolgozom, ahol segítem azokat a családokat, ahol elakadt a kommunikáció, elmérgesedett, elhidegült a kapcsolat. Mindig érdekelt a pszichológia, az emberi viselkedés. Fontos számomra, hogy ebben a témában fejlődjek, képezzem magam. Fiatal bűnözőkkel is foglalkoztam, talán ennek köszönhető, hogy a kriminálpszichológia különösen érdekel, ezért szívesen foglalkozom ezzel a témával. 

– Mi a véleménye a Daruszentmiklóson történt, csecsemőhalállal végződő tragédiáról? 
– Szerintem a problémát elsősorban társadalmi szempontból kell megvizsgálni. Amikor az emberek a médiából értesülnek az ilyen esetekről, először megdöbbennek, aztán különböző kérdések merülnek fel bennük. Hogyan tehet valaki ilyet? Mi történhetett a családjában, milyen környezetben él, milyen nehézségekbe ütközik, van-e munkája, milyen lehet a munkahelye, és lesz-e munkája ezek után? Hogyan fogja újra felépíteni önmagát? Képes lesz segítség nélkül újra összerakni az életét? Ott vannak a szomszédkapcsolatok is, ami szintén releváns kérdéseket vet fel. Ha megfigyeljük, kikkel fordult elő hasonló eset a közelmúltban, kiderül, hogy a legtöbbjüknek nem volt munkahelye és szegénységben éltek, ez azonban nem feltétlenül kitétele egy rossz döntésnek. Ne felejtsük el, hogy nem köthető társadalmi csoportokhoz egy krízishelyzetekben történő döntés, ahol beszűkült tudatállapotban tragédiához vezető döntést is hozhat egy ember, ha nem tud, vagy nincs lehetősége segítséget kérni. Gondoljunk bele, mennyi házasság megy tönkre, mennyi elhanyagolt, elhidegült kapcsolatot látunk magunk körül. Ma már beszélhetek megélhetési vészhelyzetről is, hiszen egyre több olyan családdal találkozok, ahol éheznek a gyermekek, és az alapvető létfenntartás is gondot jelent. 

– Kik a leginkább érintettek? 
– Sajnos tapasztalom, hogy ma Magyarországon a szexuális tudatlanság még mindig gyakori, és nemcsak a „leszakadó” megyékben, hanem általában. Gyakran nehéz például egy szülőt rávenni arra, hogy serdülő korú gyermekét szexuálisan felvilágosítsa, ez sok családban még mindig tabutémának számít. Vannak olyan fiatal nők, akik még a menstruációról sem tudnak alapvető dolgokat. Ha egy ilyen fiatal véletlenül teherbe esik, igyekszik eltitkolni, nem tudja, kihez merjen fordulni. Első terhesség esetén számos olyan esetről hallottam magam is, amikor valaki nem tudta, hogy terhes. Azonban azt nehezen tudom elképzelni, hogy egy többgyermekes anya ne venné észre a terhességre utaló jeleket. Rendkívül fontosnak tartom a prevenciót, ahol a felvilágosítás legyen egyértelmű, és érthető a fiatalok számára. Ma már számos lehetőség van arra, hogy védekezzünk a nem kívánt terhesség miatt. 

– Milyen okok húzódnak a háttérben? 
– Rengeteg ok állhat a háttérben. Valaki pánikba eshet, mert túl fiatalnak, vagy akár túl idősnek érzi magát a gyermekvállaláshoz, esetleg az anyagi háttér bizonytalan, de számos egyéb kiváltó oka lehet egy ilyen cselekedetnek. A legfontosabb a családi háttér. Ott, ahol a kapcsolatok elhidegültek, egymás mellett, és nem egymással élnek az emberek, elsivárosodott az érzelmi életük, nincs kommunikáció a kapcsolatukban. Hiányoznak a család alapvető védő funkciói. Ekkor beszélünk diszfunkcionális családról, ahol akár verbális, illetve fizikális agresszió is megjelenhet. Egy erőtlen, darabjaira hullott kapcsolat nem bír el egy születendő gyermeket. Sokszor, sok helyen hallhatjuk, egy újszülött érkezése nem tart össze egy nem működő kapcsolatot vagy családot. Számtalan kiváltó ok lehet még, megemlíteném a szocializációs hiányosságokat is. Itt olyan családokról beszélek, amelyek alul­iskolázottak, szegényesen élnek, lakáskörülményeik szerények, tájékozottságuk pedig erősen hiányos. Azonban annyit akkor is tudni kell még a legszegényebb, leszakadó rétegnek is, hogy otthon szülés után mentőt kell hívni, hogy a babát ellássák és kórházba vigyék. Azt gondolom, hogy az ilyen tragikus esetekben, amikor a nem várt csecsemő világra jön, és a nő ilyen szélsőségesen cselekszik, ott az anya hirtelen egyfajta beszűkült tudatállapotba kerül. Nem véletlen, hogy amikor beviszi őt a rendőrség, elmeorvosi szakértők vizsgálják a személyiségét – így kiderül, hogy beszámítható volt-e, amikor elkövette ezt a cselekedetet, vagy sem. Ennek tükrében változott a törvényi jogszabály is, az eddigi 10 évig terjedő szabadságvesztés most 2–8 évig terjedő büntetéssel fenyeget, tehát lejjebb vitték a büntetési tételt. 

– Mit tehetnénk, hogy ne így legyen? 
– Én a kommunikáció hiányában látom az egyik fő problémát. A médiának a felvilágosításban is fontos szerepe lenne: többször el kellene mondani, bemutatni a lehetőségeket, hogyan kell megfelelően védekezni. Lehet, hogy valaki azt sem tudja, hogyan kell betenni egy újszülöttet az inkubátorba, és előfordulhat, fél attól, hogy meglátják őt. Kétségbeejtő, hogy nem tudják hova, kihez lehet fordulni. A kis falvakban nem mindenhol van állandó védőnő és családsegítő sem – mert esetleg több települést egyszerre lát el egy szakember. Egy nő, ha tele van félelemmel, nem tudja, kihez forduljon, nincs megfelelő anyagi háttere, és főleg, ha nem számíthat a családjában senkire, kétségbe esik. Akár nagyon mély depresszióba is süllyedhet. Ha sehonnan nem várhat segítséget, szörnyű gondolat, akár az öngyilkosság is eszébe juthat, vagy éppen az, hogy ettől a gyerektől neki meg kell szabadulnia. És ilyenkor születhet olyan döntés, amikor a szőlőben hagyja a babát – ez pont ebben az évben történt eset. 
Fontos hangsúlyozni, milyen káros a korai szexualitás, hiszen hiába elég érettek fizikailag a szexuális élethez, ha pszichoszociálisan és pszichoszexuálisan még nem azok. A nem kívánt terhesség elkerüléséhez megfelelő test- és önismeret kell, és a fogamzásgátlás lehetőségeinek a megismertetése is szükséges. Lehet, hogy megvédjük annak a babának az életét, akit beraknak az inkubátorba, de attól egy fiatal nő még nem fog megtanulni megfelelően védekezni, és így jogosan merülhet fel a kérdés, mi lesz a következő gyermekkel? Nem szabadna tabutémának lennie a szexualitásnak! Ha nem személyesen, akkor könyvekkel, vagy a könyvtárban elérhető kiadványokkal akár kis­iskolás kortól, a kornak megfelelő formában legyenek felvilágosítva. Egy szégyenlős szülő bátran válasszon felvilágosító könyvet akár a könyvtárban, de kérheti szakember segítségét is. Minden társadalom ismeri az örökbe adás lehetőségét. Ne bántsuk az újszülöttet. Sok szülőpár szívesen felnevelne egy kisbabát. Végső esetben fordulhatnak a gyámhivatalhoz is, ahol lemondhatnak a születendő gyermek neveléséről. Az iskolai szociális munkásoknak lehetőségük van felvilágosító órákat tartani, és vannak krízisszámok, amik a nap 24 órájában hívhatók. A szomszédok, de akár az utcán sétáló emberek segítségére is lehet számítani, ha kétségbeesünk, és sürgős segítségre van szükségünk. Meg­győződésem, hogy mindenhol találunk segítőkész embereket.