2022.11.25. 14:00
70 éves a Dunaújvárosi Repülőklub
Hetven év emlékeit felidéző ünneplésre hívta össze a jubiláló repülőklub menedzsmentje a régi idők repülőtéri vezetőit és a napi munkában korábban és ma segítőket. Tekintve az eltelt hetven évet, legalább két emberöltőnyi időszakot, sajnos nem mindenki tudott megjelenni. A résztvevők viszont jókedvű beszélgetéssel töltötték az idejüket szerdán kora délután egy, a bázis nagyközönség számára valószínűleg még ismeretlen épületrészében.
A Dunaferr Repülő Klub az elmúlt 70 éve alatt pilóták százait képezte, lehetőséget adott az ejtőernyős sportnak, ultrakönnyű repülésnek. Számos sikeres ember kezdte a Dunaújvárosi Repülőtéren a pályafutását és ért el sikereket. Verrasztó Sándor, a Dunaferr Repülő Klub elnöke elmondta a jubileumi ünnepségen:
– Szeretek repülni, bár egyéb okok miatt ezt most nem tudom megtenni. Az én pozícióm és a feladatom nem is arról, hanem egy másik oldalról, az eddig megteremtett értékek megőrzéséről és a továbblépésünkről szól. Ezt vállaltam, és mindent megteszek a célunk elérése érdekében.
Az ünnepi esemény céljáról elmondta:
– Azokat az embereket hívtuk meg erre a bensőséges ünnepségre, akik nagyon sokat tettek a klubunkért az eltelt időszakban. Megköszöntük nekik az elvégzett munkájukat. Az, hogy mi, az utódaik ma itt végezhetjük a munkánkat, az az ő érdemük. Abban hiszek, hogy amíg Magyarországon van sportrepülés, addig a Dunaferr Repülő Klubnak is helye lesz azon a térképen, ahol a működő bázisokat találjuk.
Tóth Imre, a Dunaferr Repülő Klub vitorlázó-szakosztályának vezetője – aki oktató és szakosztályvezető is egy személyben – hozzátette:
– Jelenleg a vitorlázó és az ultrakönnyű szakosztállyal rendelkezünk. Nagy kihívás egy ilyen társadalmi szervezetet életben tartani. Mivel a tevékenységünk kilencvenöt százaléka a vitorlázó repülés, ezért az az én vállamon nyugszik. A szakosztályunk személyi állományának nagy része kiöregedett, és a mélypontot ez év elejére értük el. Talán éppen ezért lett nagyon sikeres az idei szezonunk, mert az új sportolók megjelenésével kilábaltunk abból a hullámvölgyből.
– Nemcsak beszélek a vitorlázásról, hanem aktív sportrepülő is vagyok, aki versenyeken indul, miközben oktatok is. Miközben ezt csináljuk, kineveljük az utódokat, a szakosztályunk jövőjét alapozzuk meg velük – fűzte hozzá az előzőekhez Tóth Imre.
– A mai nap üzenete, hogy hetven évig itt voltunk, és a következő hetvenben is itt akarunk lenni. Holnaptól már azon dolgozunk, hogy a következő csoportokat feltöltsük, kiválasszuk a megfelelőket és elkezdjük a téli felkészítésüket.
A kezdetekről Jávor Géza bácsi volt az első mesélő:
– Úgy emlékszem, hogy 1952. május 1-jén Madocsán volt az első üzemnapja ennek a repülőtérnek. Kalandos életutam vezetett idáig. Először oktatóként dolgoztam ezen a helyszínen. A Mátrában található hasznosi repülőtérről helyeztek ide parancsnoknak 1956 végén. Azután végleg maradtam. Mivel 1979 augusztusig itt dolgoztam, a katonaidőt is beleszámítva, az már több mint harminc év. Az, hogy a hatos útról is jól látható, sőt az országban is elég jól ismert égnek álló repülőgép itt van, azt a Huszár Misinek köszönhetjük, mert ő tervezte meg az állványát. A többi a Dunai Vasmű vasasainak, és a 26-osok darusainak az érdeme, hiszen a munkát ők végezték el.
Mint megtudtuk, az itteni egy nagyon jó társaság volt:
– Családias légkört sikerült kialakítanunk. Nagyon lelkes és komoly munkát végző embereket sikerült ide összehozni. Ebből a muharos rétből nagy munkával hoztuk össze a máig álló épületegyüttest. Egymás után születtek: a kis hangár, aztán megnagyobbítottuk, majd elkészült a nagy is.
Megszületett az emeletes épület, majd a torony.
– Az, hogy amikor elmentem innét, ez a repülőklub anyagilag és mindenféle szempontból az ország legjobbjai közé tartozott, egyszerűen a véletlen dolga és a vasmű folyamatos segítségének köszönhető.
Nagy Attila, Kisapostag polgármestere is elmondta gondolatait:
– Gratulálok ennek a közösségnek! Úgy gondolom, hogy olyan példamutató munkát végeztek, ami megalapozta annak a reményét, hogy legalább ennyi ideig akár még jobb formában működni tudjon. Nagy nehézségeket kellett megéljenek. Volt egy rendszer-, majd egy tulajdonosváltás. Kisapostag és Baracs területén helyezkedik el a létesítmény. Mi támogatjuk a repülést, és a lehetőségeinkkel élve megpróbálunk minél többet nyújtani a működéséhez, hogy ez hosszú távon is működhessen.
Egy különleges teljesítménnyel büszkélkedhető hölgy is visszatekintett. Vincze Valéria ugyanis az egyetlen, két gyémánttal ékesített Aranykoszorús női vitorlázórepülő Fejér megyében:
– Székesfehérvári vagyok, de ezen a helyszínen kezdtem repülni 1970-ben, mert akkor már nálunk nem volt repülőtér. Akkor még Bakonycsernyén laktam és Rakovics Laci, egy falubeli fiú járt ide vitorlázni, ő hozott ide magával. Ő már régen abbahagyta a repülést, én pedig máig itt maradtam.
