Hárman már fiatalabbak nála a nagymesterek mezőnyében

A borásszal beszélgettünk arról, miként került kapcsolatba a szőlészettel, a borászattal, mik a legfontosabb feladatai nagymesterként. 
– Mindkét ágon a nagyszülőknek volt szőlőjük. Az a helyzet, aki tősgyökeres adonyinak vallja magát, annak a családban mindig volt szőlője. A szőlőhegyen közel annyi présház van, mint Adonyban belterületi ingatlan. Sem a nagyszüleimnek, sem apámnak nem volt sok bora. Otthon a megmaradt csemegeszőlőből készítettünk száz-kétszáz litert. Úgy kerültem kapcsolatba a szőlészettel, hogy az anyai nagyapámmal a nyári szünetben gyakran voltam a szőlőben. Sokat segédkeztem neki, erről szerencsére fényképek is vannak. Nagyon mélyen bennem élnek a szőlőhegyi események. Tisztán emlékszem a gyerekkori szüretekre, a lecsót a kacsa vérével, májával készítették, majd kacsasült volt és fasírt. Ez a menü minden évben megismétlődött. 

– Vagyis egyértelmű volt, hogy önből is gazda lesz. 
– Ez nem teljesen ilyen egyszerű, nem biztos, hogy a fiatal viszi tovább a felmenői örökséget. Sok velem egykorú nyűgnek veszi a szőlőben a munkát, ezért is láthatunk a szőlőhegyen több elhanyagolt telket. Én megszoktam, megszerettem a szőlővel, a borral való foglalkozást. 1996-ban vette meg a család a Kápolna soron azt a présházat, ami a mai napig megvan, ott van a pincém is. Sajnos édesapám halála miatt hamar megörököltem a terciát. Eleinte vegyes csemegéből készítettem pár száz liter bort, majd vásárolt szőlőből volt borom. Az első pillanattól kezdve próbáltam képezni magam, az interneten is sok információhoz jutottam a borászattal kapcsolatban. Az öregek mondták is, könnyű nekem, mert „leszedek” mindent az internetről. Azután folyamatosan vettem szőlőterületeket, ma már minden borom a saját szőlőmből készül. 

– Folyamatosan fejlődött mind a présháza, mind az ültetvénye, mind a szakmai tudása. Emiatt egyenes út vezetett a borrendbe? 
– Köller László szőlőhegyi gazda, a szervezet korábbi titkára javasolta 2005-ben, hogy lépjek be az egyesületbe, mert akkor még nem borrendként működtünk. Az első évben elindultam a kistérségi borversenyen, és a vegyes fehérborommal megnyertem azt. Nem hittek nekem, és másnap kijött a zsűri a pincémbe ellenőrizni, hogy be tudom-e mutatni az előírt száz liter bort. Be tudtam. Akkor ugyanis azt volt az előírás, hogy amit a gazda a versenyre letett mintaként, abból legalább száz liternek kellett lenni a pincében. Egy év múlva az egyesületből borrend lett, alapító tag vagyok, és az első pillanattól kezdve benne voltam a vezetőségben. 
– Az öreg rókák között, hogy-hogy ön lett a nagymester, azután, amikor Králl István nagymester visszavonult (azóta ő örökös nagymesteri tisztet kapott – a szerk.), hiszen az idősebbek nehezen vesznek be maguk közé egy náluk jóval fiatalabbat. 
– Nem kardoskodtam ezért a címért, valahogy így alakult. A tagság több mint kilencven százaléka támogatta a jelölésemet, amikor felmerült a nevem mint nagymester, és a nagytanács többi tagja is mellém állt. Nem kis feladatot vállaltam, hiszen a borrend Adony egyik legnagyobb, legaktívabb civil szervezete. Nem telik el úgy nap, hogy ne foglalkozzak a borrend dolgaival. 

– Mintha úgy tűnne, hogy önnel együtt maga a borrend, a nagytanács is fiatalodik. Tudatosan kezdett fiatalításba? 
– Az biztos, hogy tudatosan építkezek, illetve építkezünk a vezetőségi tagokkal, de hamar beláttam, a fiatalítást is átgondoltan kell elvégezni. Ugyanis szükségünk van az aktív idősebb emberekre is. Ha megüresedik egy hely, oda fiatalabbakat próbálunk beépíteni, de nem mindig sikeres a döntésünk, most is van egy olyan idősebb tagunk, akit az év elején beválasztottunk a nagytanácsba, majd nagyon hamar lemondott megromlott egészsége miatt. 

– Említette, hogy nem telik el úgy napja, hogy ne foglalkozzon a borrend ügyes-bajos dolgaival. Mit tart a legfontosabb feladatának? 
– Tartom a kapcsolatot az országos szövetséggel, a különböző eseményeken képviselem a borrendet. Pályázatokat, beszámolókat készítek, felügyelem a pénzügyeket. Nagyon sok az adminisztráció. Inkább tipikus menedzseri munkának gondolom ezt a feladatot. 

– Korábban azt nyilatkozta, anyagilag jobban állnak, mint kétkezi munkával, utalva arra, hogy a borrend tagjai nehezen mozgósíthatók valamilyen közös munkára. 
– A helyzet nem sokat változott, pénzzel most is jobban állunk, mint segítő kezekkel. Sok sikeres pályázatunk volt 2021-2022-ben. Az első számú támogatónktól, az önkormányzattól több mint 2,7 millió forintot kaptunk. Kormányzati pályázati forrásból 3,15 millió forintot sikerült elnyernünk. A tagdíjakból is szép összeg folyt be. Ezenkívül az adójuk egy százalékát is többen nekünk ajánlják fel, az idén négyszázezer-tizenkét forintot tett ki a bevételünknek ez a része. Azért, hogy a borrend jól működjön, a vezetőség sokat áldoz, nemcsak munkával, hanem felajánlásokkal is. A különböző eseményekre, például legutóbb az első adonyi halászléfőző-verseny díjai közé is felajánlottunk a zászlósborunkból. Az idén háromszáz liter bort ajándékoztunk el, ezzel is támogatva a helyi civil kezdeményezéseket. 
– Egyre jobb a híre az adonyi szőlőhegynek, az itt készült boroknak. Országos szinten is egyre ismertebb és elismert az adonyi gazdák munkája. 
– Talán sok mindent elárul az, hogy az idén tizenkét versenyre kaptak tagjaink meghívást borbírálásra. Azt mi is érezzük, egyre jobban ismernek minket az országban. Szép egyéni sikereink is vannak, Paulusz Imrének és Steinmann Lászlónak is aranyérmes lett a bora a rozék országos versenyén. A nemzetközi olaszrizling felvidéki versenyén pedig én nyertem a késői szüretelésű borommal. 
– Szép dolgok ezek a sikerek. Elismerésre ad okot a borrend működése és felfelé ívelő pályája, de még mindig nem számít bortermelő helynek. Mikor lehet ebben előrelépésre számítani? 
– Igazgatóságilag az Etyek–Budai Borvidék Velencei-tó körzeti hegyközségéhez tartozunk. Hogy bortermelő terület legyünk, annak eléréséhez vezető utat ismerjük. Első lépésként az önkormányzatnak kell kezdeményeznie azt, hogy az etyeki borvidékhez tartozzunk. Nem könnyű előrelépni, de sokat gondolkodunk azon, hogyan sikerülhet, és ennek érdekében most elsősorban rengeteget dolgozunk mind a szőlőben, mind a pincében, mind a háttérben.