Ha magyar király óhajtott lenni, előbb a népet kellett meggyőzni

Miért döntött így a császár? 1849 után Magyarországnak nem volt királya, az országot viszont Ferenc József osztrák katonasága és hivatalnokserege tartotta megszállva. A német volt a hivatalos nyelv, a kormányzás rendeleti úton folyt, és az osztrák büntetőjog volt érvényben. A császári hatóságok a szabadságharc leverése után keresni kezdték a koronát, mert azt gondoltak, hogy a Szent Korona magyar kézben maradása támogathatta volna a további magyar ellenállást. 

A koronát rejtő vasláda 1853. szeptember 8-án került elő, az orsovai (ma város Romániában, a Duna bal partján) katonai parancsnokságon feltörték, majd a koronázási ékszereket Bécsbe szállították. Az 1850-es évek külpolitikai helyzete azonban Ausztria számára kedvezőtlenül alakult. A német egység kérdése és az itáliai vereségek miatt Ferenc Józsefnek nagy szüksége lett volna a magyarok támogatására és az ország erőforrásaira. Amíg Poroszország Németország, addig a Piemonti Királyság Olaszország megteremtésén fáradozott, úgy, hogy mindezek Ausztria rovására történjenek. Bécs így kénytelen volt kétfrontos harcot vívni, hogy megtarthassa európai nagyhatalmi pozícióját, tehát nemzetközi helyzetének megszilárdításához szüksége volt a magyarok támogatására. Ezt ismerte fel Ferenc József császár, aki már 1852-ben közeledni próbált Magyarországhoz, egy körutazást is szerveztek számára, amely csúfos kudarcba, és érdektelenségbe torkollott. A következő évben tekintette meg a magyar koronázási ékszereket, majd parancsba adta, hogy azokat szállítsák vissza Budára. Ez egy gesztus volt a magyarok irányába, talán ennek is köszönhető, hogy az uralkodó 1857-es magyarországi útja már sikeresebb volt, igaz egyesek a kedvezőbb fogadtatást felesége, Erzsébet királynénak tulajdonítják, aki köztudottan kedvelte a magyarokat. 

A keménykezű császár 

Olmützben, 1848. december 2-án mondott le trónjáról I. Ferdinánd osztrák császár – aki V. Ferdinándként magyar király is volt – unokaöccse, I. Ferenc József javára. Az akkor mindössze 18 éves Ferenc Józsefet magyar királlyá csak 1867-ben koronázták. Ferdinánd lemondását sokan az 1848-as forradalmi eseményekkel hozzák összefüggésbe, ám a súlyos mentális gondokkal küszködő uralkodó leváltása már jóval előbb szóba került. Felesége, Savoyai Mária Anna már korábban megígérte Metternich kancellárnak, hogy amint az uralkodó testvérének, Ferenc Károlynak a fia, Ferenc József betölti 18. életévét (ez 1848. augusztus 18-án következett be), férje távozik a hatalomból, és a birodalmat unokaöccsére hagyja. Ferenc József Bécsben született 1830-ban, apja Ferenc Károly főherceg, anyja Wittelsbach Zsófia Friderika főhercegnő volt. 68 éven át uralkodott, ő volt a Habsburg monarchia leghosszabb ideig regnáló uralkodója. Orosz segítséggel fojtotta vérbe a magyar szabadságharcot, a kegyetlen megtorlásokra személyesen adott parancsot Haynau táborszernagynak. A császár kötelességének érezte a szigorú fellépést már csak neveltetése okán is, mind Metternich tanácsai, mind a gróf Joseph Wenzel Radetzky tábornagy közelében töltött időszak meggyőzte őt a lázadókkal szembeni kegyetlenség fontosságáról. A császár őszintén hitt tettének jogosságában, így később sem érzett lelkiismeret-furdalást. 

A kiegyezés alapja 

Későbbi uralkodását viszont számos kudarc kísérte, az osztrákok vereséget szenvedtek a szárd (Szárd–Piemonti Királyság, a második Francia Császárság, valamint az Osztrák Császárság között zajlott) háborúban. A poroszokkal vívott háborúban Ausztria elvesztette vezető szerepét a német nyelvű államok között, később jelentős itáliai területekről is le kellett mondania. Ezek a kudarcok kényszerítették ki a magyarokkal való kiegyezést, így jött létre a dualista rendszer. 

A kiegyezés értelmében Ferenc József elismerte az 1848-as törvényeket, és kinevezte a felelős magyar minisztériumot, amelynek élére Andrássy Gyulát helyezte. A Deák Ferenc körül csoportosuló magyar politikusok Ausztria szorongatott helyzetét igyekeztek arra használni, hogy Magyarország számára minél kedvezőbb kiegyezést hozzanak létre Ferenc Józseffel. Az abszolutizmust felváltotta az engedmények kora, a magyar nyelv ismét hivatalos lett, majd ezzel megalakult az Osztrák–Magyar Monarchia. Ferenc József magyarországi megkoronázásának minden akadálya így elhárult. 

Hatalomra kerülése után tizenkilenc évvel, 1867. június 8-án illesztették fejére Szent István koronáját. A szertartás során az új magyar király esküt tett „az igazság s béke fenntartására”, az idevágó magyar törvények szerint viszont a koronázás csak a nádor jelenlétében volt érvényes, azonban nádor akkor nem volt. Deák Ferenc javaslatára, egy kompromisszumos megoldással, a koronázásban történő részvételre az ország és az uralkodó által is elfogadható személyt választottak, ezeknek a feltételeknek pedig akkor Andrássy Gyula gróf tökéletesen megfelelt. A szertartásra nem Pozsonyban, hanem Budán a Nagyboldogasszony-(Mátyás)templomban került sor, és a korábbi szokással ellentétben a király feleségét nem a király után néhány nappal, hanem férjével egyszerre koronázták meg. 

Uralkodói gesztusok 

A magyar nemzet a koronázás alkalmával az uralkodó párnak ajándékozta a XVIII. században épült csaknem 100 termes gödöllői kastélyt valamint a hozzá tartozó 10 ezer hektárnyi erdőterületet. Sisi ezt úgy viszonozta, hogy az év nagyobb részét nem Bécsben, hanem Gödöllőn töltötte, ezzel is kinyilvánította a magyarok iránti rokonszenvét. A koronázási ceremónia után Ferenc József közkegyelemben részesítette a politikai elítélteket, majd az ajándékként kapott ötvenezer aranyat, Deák tanácsára felajánlotta az 1848/49-es szabadságharcban elesett honvédek özvegyei és árvái javára. 
Ferenc József munkabírása, mély vallásossága és uralkodói hivatástudata egyaránt legendás volt. Politikai nézeteit tekintve nagyon konzervatív, gondolkodását a birodalmi szellem hatotta át, sosem értette meg a XIX. század nemzeti mozgalmait. 1854. április 24-én Bécsben feleségül vette a gyönyörű Erzsébet bajor hercegnőt, házasságuk azonban nem volt boldog, de így is négy gyermekük született. Elsőszülött kislányuk alig kétévesen meghalt, másik két leányuk Gizella és Mária Valéria főhercegnők megérték a felnőttkort. A családi tragédiák egyetlen fiuk, Rudolf trónörökös 1889-es öngyilkosságával folytatódott, majd a császárnét, Sisit egy anarchista merénylő ölte meg Genfben 1898-ban. Halála előtt 2 évvel, Ferenc Ferdinánd trónörökös szarajevói meggyilkolása kapcsán született meg híres mondása: „Az élet semmitől sem kímélt meg.” 
Ferenc József császár álmában halt meg, 1916. november 20-án, este kilenc óra után öt perccel, 86 éves korában. A bécsi császári kriptában helyezték örök nyugalomra fia és felesége mellé. 

Az ország jelképe, a korona 

A magyar korona Európa talán egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt beavató koronája. A magyar államiság egyik jelképe, amely végigkísérte a magyar történelmet a XII. századtól egészen napjainkig. A különböző trónviszályok idején a korona birtoklása nagy előnyt biztosított a királyi hatalomért folytatott harcban. A Szent Korona állami jelképi funkciójára épült a Szent Korona-tan, a magyar államjog fejlődésének egyik kiindulópontja. Ez a tan a magyar alkotmányosság alapja volt az Anjou-kor végétől egészen a II. világháború végéig. A tan szerint az ország alaptörvényének és jogrendszerének végső forrása a Szent Korona, és mint jogi személy, a Magyar Államnak felel meg. Ezzel párosul az a történelmi folyamat, amelynek során ebből a koronázási ékszerből, a magyar államiság jelképe lett. 

Hasonló koncepció alakult ki az évszázadok során a brit korona körül is. A Szent Korona jelentőségét sokáig az az általánosan elfogadott szokásjog fejezte ki, miszerint csak az lehetett Magyarország törvényes uralkodója, akit a bizonyos három feltétel teljesítésével avattak királlyá. E szerint csak a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában, az esztergomi érsek által celebrált misén és a Szent Koronával hitelesített koronázás számított érvényesnek. 
A korona aranyból készült, rekeszzománc képekkel és igazgyöngyökkel, drágakövekkel van díszítve, magassága a kereszt nélkül 127 mm. Az alsó koronarész legnagyobb átmérője 216 mm, a legkisebb 204 mm, kerülete pedig 720 mm. A kereszt elferdülését állítólag egy XVII. századi sérülés okozta, egyesek szerint a koronaékszereket tartalmazó vasláda fedele azelőtt csapódott le, hogy benne a koronát megfelelően rögzítették volna. 
A Szent Korona a mai napig megmaradt szimbolikájának politikai jelentőségét az is hűen tükrözi, hogy a rendszerváltás utáni állami címerekben, hivatalos pecséteken is megtalálható, tehát elmondható, hogy nemzetünk államiságának jelképe maga a korona.