Elhunyt dr. Kunszenti Antal, a dunaújvárosi gyógyászat ikonikus személyisége

Az önkormányzat honlapján terjedelmes írásban emlékezik a városi gyógyászat ikonikus személyiségéről. 

97 évet élt, a dunaújvárosi gyermekgyógyászat ikonikus személyisége, generációk „doktor bácsi”-ja volt. Nyugodjék békében, emléke örökké él...

Kunszenti Antal Tiszaföldváron született 1925-ben; édesapját csecsemő korában elvesztette, édesanyja is fiatalon eltávozott. Elemei iskolái után az első komoly szellemi muníciót Szegeden kapta, amely révén előbb középiskolai, majd egyetemi tanulmányokat kezdhetett. Küzdelmes sors várt rá, a második világháború alatt fogolytáborba került, de túlélte, sőt, a keresztfélévek nyomán a már akkor is tartó egyetemi tanulmányai végzéséből csak fél évet vesztett – ez a tényező sorsfordítónak bizonyult az ifjú medikus szakmai pályáján.

1950-ben kapott diplomát Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen – még abban az évben megnősült, házasságából két leánygyermek született. Dr. Kunszenti Antal pedig jövőjét a gyógyítás, kiemelten és hangsúlyosan a gyermekgyógyászat szolgálatába állította – lényegében egész életét ez a döntés, hivatás határozta meg.

A diploma átvételét követően két fővárosi intézményben pallérozódott, és szerzett gyakorlati tapasztalatokat – először a Szent István Kórház gyermeksebészetén, majd a Szent László Kórház gyermek infektológiáján dolgozott. Természetesen tanulmányait is folytatta, 1954-ben szakvizsgázott gyermekgyógyászatból – és még ebben az évben az épülő új városba költözött.

Döntését – a korabeli szakértelmiség sok képviselőjéhez hasonlóan – profán érv motiválta: növekvő családjának itt ígértek lakást. Ugyanakkor a feladat komoly kihívást is jelentett a fiatal orvosdoktor számára, hiszen a gyorsan fejlődő, a lakosság lélekszámát tekintve is intenzíven növekvő, ráadásul fiatalok lakta városban különösen sok gyermek született.

Dr. Kunszenti Antal évtizedeken át praktizált gyermekorvosként – a dunaújvárosi gyermekgyógyászat kiemelkedő személyisége lett, páciensek ezrei köszönhették neki gyógyulásukat, egészségüket. A szakmai kvalitások, a magas szinten művelt kezelés mellett varázslatos személyiségét, mosolyát, biztató szavait is mindig csatasorba állította – azzal is gyógyított.

Szakmai körökben és családja kötelékében is gyakran emlegette: az idő múlásával emberileg is különös szerencsének tartotta, hogy hosszú évtizedeken át tartó orvosi munkája során első pácienseinek nemcsak a gyerekeit, de az unokáit is elláthatta. Munkáját 1975-ben Miniszteri Dicsérettel ismerték el, 1985-ben, nyugállományba vonulása esztendejében Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült.

Gyógyító tevékenységével ezt követően sem hagyott fel – aktív maradt, rengeteg ügyeletet és helyettesítést vállalt, egészen 79 éves koráig aktívan dolgozott, gyógyított. Nem csoda, hogy lányai szerint ők voltak a fő haszonélvezői édesapjuk különleges gyermekszeretetének – amely nyilvánvalóan döntő szerepet játszott abban is, hogy egyikük éppen a gyermekgyógyászatot választotta hivatásul.

2020-ban vas diplomát érdemelt – sajnos a vírus veszélyhelyzet miatt a ceremónia elmaradt, ám 70.  házassági évfordulóját és 95. születésnapját is boldogan ünnepelte feleségével, lányaival, négy unokájával és immár öt dédunokájával.

Küzdelmes, nehéz élete ellenére mindig „felállt”, optimizmusa, életszeretete és a családja is segítette ebben. Betegsége súlyossá válásáig aktív maradt, az utolsó pillanatig küzdött – az optimizmus és az élet szeretete az alkony órájáig kísérte, így mindvégig kimutatta szeretetét velük szemben.

Kunszenti doktor már az égi rendelőben praktizál – de emléke itt marad velünk. Nyugodjon békében!