Kicsi a zsemle

Nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy! – így szólt a mára méltán feledett Marosán „Buci” György örök érvényű mondása még az átkos múlt rendszerből. Azt akarta ezzel kifejezni, hogy lehet ugyan kritizálni, csak nem érdemes. Nem volt éppen lángelméjű politikus, így nem láthatta előre, hogy sok évtizeddel később eljön az idő, amikor valóban kisebb lesz a zsemle egy szörnyű kelet-európai háború és egy brutális infláció következményeképpen. 
Nem csak a zsemle lett kisebb, állapíthatjuk meg, ha szétnézünk manapság a boltokban. Az elmúlt másfél évben több termék kiszerelése összement, miközben az ára egyáltalán nem igazodott a módosult csomagoláshoz, fedezte fel a jelenséget a média is hirtelen. Az is egy fajtája a drágulásnak, hogy ugyanazért a pénzért kevesebbet kapnak a vásárlók, ráadásul ezt sokszor észre sem veszik. A zsugorflációként vagy legrammozásként ismert jelenség lényege, hogy a megszokott csomagolású áruk egy részénél a multik a saját élelmiszertermékeiknél szép lassan csökkentik a töltősúlyt. Ha pedig valaki nem figyel, akkor fel sem fogja, hogy a megszokott 100 gramm helyett már csak 80 gramm van a megszokott csomagolásban, miközben ugyanannyit fizet érte, mint korábban. 
A kereskedők talán azt érzik, hogy csak bizonyos határig lehet emelni az árat, mert az átlag vevők fizetőképessége is véges. Ezért adott esetben nem az árhoz nyúlnak, hanem a termékhez: kisebb lesz az áru, főképpen az élelmiszerek mennyisége. A figyelmesebb fogyasztó füstölög ugyan emiatt, de közben talán még az is megfordul a fejében, hogy nem kell mindig teleenni magunkat. Talán még jobb is az egészségnek a kisebb porció, hiszen mértékletesebb étkezéshez vezethet. Persze azért jobban szeretjük eldönteni mi magunk, hogy mikor kezdjük meg a fogyókúrát. 
 

Vezető képünk illusztráció.