Nehezen szabadulunk meg az előítéleteinktől

Ha a szociálpszichológia felől közelítünk a kérdéshez, azt mondhatjuk, hogy a sztereotípiák természetes velejárói a világban való eligazódásunknak, mert segítik kategóriákba rendezni az információkat – mondta Szigeti Mónika, a Somogy Megyei Pedagógiai Szakszolgálat főigazgatója, pszichológus. 

– A sztereotipizálás nem feltétlenül jelent negatív dolgot, lehet pozitív is, információk kapcsolódhatnak hozzá. Ugyanakkor egy sztereotípia lehet teljesen semleges töltetű is, aminek pusztán az a szerepe, hogy segítsen eldönteni, hogy milyen kategóriába sorolható be az illető. Akkor van probléma a sztereotípiákkal, ha valós tapasztalatainkat nem építjük be gondolkodásunkba, és összemossuk az adott csoport tagjait, mondván, hogy mindenki egyforma a csoporton belül. Minden negatív jellemző azonban nem lehet igaz egy teljes csoportra, fontos lenne észrevenni az egyéni személyiségbeli adottságokat, különbségeket. Ezen a téren bizonyára van fejlődnivaló a társadalomban, persze nem egyszerű folyamat, amelyet éppen a szocializáció hátráltat. Nincs könnyű dolgunk, komoly szerepe, erős hatása van a sztereotipizálás folyamatában például a médiumoknak is. Nem elég tehát a szűkebb-tágabb valós kapcsolatrendszeren alapuló szociális környezet ahhoz, hogy az ember változtasson a sztereotípiái megalkotásán, hiszen egy erősen ható kommunikációs csatornának is nagy befolyása lehet erre. 

Érdemes külön vizsgálni a negatív előítéleteket Szigeti Mónika szerint, ami általánosításokon alapuló, ellenséges hozzáállás egy adott csoportoz. Az előítéletek megszületésekor erősebben általánosítunk, mint a sztereotípiák esetében. Ha valaki valamilyen negatív előítélet szerint gondolkodik, akkor csakis azokat az információkat hajlandó befogadni, amik az ő gondolkodását táplálják, hiába vannak ellentétes tapasztalatai is. Az előítéletek csoportokban erősödnek meg, illetve rátelepednek a társas hatások, ami alatt érthetjük a családot, a baráti társaságot, munkahelyi csoportot, nemek életkoronkénti csoportját. 

Ugyanakkor az előítélet képződése is természetes folyamat a pszichológus szerint, s azért is nehéz lefaragni azokból, mert megerősítik a saját csoporthoz tartozás érzését, s egyúttal azt is, hogy miért kívülálló abból a csoportból egy másik ember. Ahogy a sztereotipizálás, úgy az előítéletek is segíthetnek az összetartozás megélésében, de megnehezítik a nyitottságot azokkal szemben, akikről megfogalmaztuk azokat. Sok múlik ugyanakkor a tudatos döntésen, s kellő eltökéltséggel az ember faraghat az előítéleteiből. Kell hozzá egy erős nyitási szándék a pszichológus szerint, amelynek révén hajlandóak vagyunk az esetleges előítélettel ellentétes információkat is befogadni, a környezet ellenpéldáit is meghallgatni. Jó, ha az ember sokféle információt gyűjt be, és a saját érték­ítéletét hozza meg, ugyanakkor ez komoly mentális munka is egyben.