Az ’56-osok voltunk című könyv egyfajta önvallomás

A ma is aktív szerző a XX. század egyik helyi krónikása, aki a közelmúltban új könyvével, az ’56-osok voltunk cíművel jelentkezett. Az ukrán háború árnyékában nem túl szerencsés egy könyv megjelenése, vallja, de mégis megkísérli a dunaújvárosiak, sztálinvárosiak figyelmét az ebben megírt történetekre ráhangolni. Ez a könyv a szerzőről, az akkori sorstársairól szól az ´56-os események tükrében. Nevek is olvashatók a közölt jegyzőkönyvekben, és a szerző bízik abban, hogy még sokan élnek közülük, vagy ha már nem, akkor felismerik őket a gyermekeik, unokáik. 

A szerző 1955-ben gépészmérnökként végzett Budapesten, 1956-ban pedig már Sztálinvárosban dolgozott. A Szakipari Építő Vállalat Munkástanácsa Intéző Bizottsága elnökeként később meghurcolták, és három hónapra internáló táborba került. Ezzel együtt büszke arra, hogy sikerült egy „igazságosabbnak hitt rendszert” kialakítania ennél a vállalatnál. 

Mohai Lajosnak nem ez az első könyve, hiszen mintegy fél éve jelent meg az Amíg élek című kötet, amelynek hangsúlyos része az október 23-i eseményekhez kapcsolódik. A szerző elmondása szerint – forradalmi szerepvállalása miatt – munkája során is inkább megtűrt személynek számított. Így ment ez akkor. Sokan közülük, akik ezt tették vele, velük még ma is köztünk élnek. Lelkiismeretük foglyaként. Már, ha egyáltalán van nekik. 

Az általa írt könyv egy önvallomás, amelyben az ifjúvá serdülő gyermek, majd a felnőtt férfi éli meg a II. világháború és 1956 eseményeit, s ezek óhatatlanul meghatározói lesznek magánéletének. Erkölcsi és világnézeti világával szinte törvényszerűen belesodródik a nemzet sorsának eseményeibe. A leírás akár önvallomásnak is tekinthető, amely évtizedek óta az asztalfiókban várta, hogy közkinccsé váljon. 
Mohai Lajos mindkét kötete Dunaújvárosban a Vasmű úti Líra – Móra Könyvesboltban kapható.