A legfőbb erőművész

E különleges kiadványban találtam rá Ózdra is, amely akkor faluként nyilvántartott település volt. Az abban leírtak kortörténeti dokumentumok, és a mának is tanulságul szolgálhatnak. Nem a vasgyártás hazai eredetének kutatása e kis összeállítás célja, hanem inkább az, hogy rávilágítson az akkori hazai infrastruktúra-fejlesztések hátterére is. „Az ózdi vasgyár a falun kívül északnyugoatra, alig egy pár száz ölnyi távolságra fekszik, széles völgyben, s nagyszerü épületei és műszereivel nemcsak gyönyörködteti, de meglepi a szemlélőt. E vasgyár hazánkban legnagyobb, s párját külföld is alig mutathat, azért megérdemli, hogy keletkezését s jelenállását pár sorokban ismertessük.” „Van a határban egy kőszénbánya, mit a helybeli vasgyár – egyesület bir és miveltet...” „Az 1844-ik országgyűlésen a középponti vasút építő társasággal megköttetvén a szerződés, remélhető volt, hogy honunkat is nem soká több vasutak hálózandják keresztül..., hogy a vasúti sinekért különben külföldnek fizetendő milliókat honunknak megkímélje, mit még országunkban eddigelé nem létező olly nagy hengergyár felállitásával látott eszközölhetőnek, melly a vasakat kiállitani képes legyen.”

Aztán megtudhatjuk azt, is, hogy mai szóhasználattal élve kikből is állt a menedzsment.

Ez ma már kuriózumnak számít, vegyük is sorba ezt! „A gyár kezelésével foglalkoznak jelenleg Fóhn Kajetán gyárigazgató, Gotthárd Bálint bányaigazgató, Szontágh Albert pénztárnok, Pauer Miksa számtartó, Ferdinándy László sáfár, Belley Lajos igazgató segéd, Takker György angol erőművész.”

Nos, ha már „vasgyártás”, akkor nem áll ettől messze városunk egyik legnagyobb cége, a Dunaferr sem, hiszen a jelenleg gyártott volumen lassan a fent említett kezdetek felé tendál. Ám érdekes megnézni az egykori céget vezető emberek által betöltött pozíciókat és a mai menedzsmentfunkciókat. Alapvetően az igazgató akkor is az első ember volt az ügyvezetésben, a bányaigazgató a biztonságos alapanyag-ellátásért felelhetett, míg a pénztárnok és a számtartó a bevételekért és kiadásokért. A sáfár feladata mai összehasonlításban a vagyonkezelő megbízottjának felel meg, aki által a tulaj gyakorlatilag közvetlen felügyeletet is gyakorolhatott a cégvezetés tevékenysége felett. Ami az angol erőművészt illeti, ő valószínű a biztonsági szolgálat egyszemélyi, tekintélyt parancsoló felelőse volt. Vélhetően a cirkuszban cas­tingolták és onnan is szerződtették. Persze, nem tudjuk, akkoriban milyen aktív szerepe lehetett és kikkel is dolgoztatott. Napjainkban azonban helyben sajnos egyre többször találkozhatunk a gyárkapuban erre hajazó cirkuszi mutatványokkal és az ezeket bemutató „erőművészekkel” is, akik – ne legyünk igazságtalanok velük – valójában a legfőbb erőművész utasításait hajtják végre.

Vezető képünk illusztráció.