A porterhelés csökkentésének fontos berendezése károsodott

A közvetlen okokat még nem ismerjük, de annak következményeit elsősorban a családjukkal Dunaújvárosban és környékén élők tapasztalhatják. Egészen pontosan a széljárástól és a porterheléstől függően.

Pedig 2008. október végén nagy reményekkel adták át az elektrosztatikus porleválasztót, ami az érczsugorítómű (gyakran használatos ugyanerre a tömörítőmű megnevezés – a szerk.) környezeti szállópor-terhelését volt hivatott csökkenteni.

Lapozzunk bele a vasmű történelemkönyvébe! A nagyolvasztó ércelőkészítő üzeme 1955. augusztus 13-án kezdte meg működését, az érctömörítőmű építése 1954-ben kezdődött, az ünnepélyes átadás a sikeres melegüzemi próbákat követően 1956. szeptember 7-én volt. Az avatóünnepségen a vasmű egykori legendás vezérigazgatója, Borov­szky Ambrus mondott köszöntő beszédet, akinek neve oly módon össze is kapcsolódott a gyárral, hogy a tömörítői kéményekből felszálló vöröses színű port évtizedeken át csak Boró-púderként emlegette a városi köznyelv. A tömörítőmű tűzi úton végzi a poros érckeverék darabosítását, tömörítését. Az itt alkalmazott technológia jellegéből fakadóan, bizonyos mértékű szállópor-kibocsátás elkerülhetetlen. Az ISD Dunaferr nagyolvasztóműve jelentős környezetterhelő forrás a vertikumban, az elektrofilter azonban „új időszámítást” hozott ebből a szempontból. Az elektrofilter alkalmazásával a korábban kibocsátott mértéknek csaknem tizedére csökkent a kilépő gázok porkoncentrációja. A beruházás megkezdéséről szóló szerződést 2007 májusában írta alá az ISD Dunaferr Zrt. egy ukrán céggel, majd 2007 szeptemberében kezdődtek meg az alapozási munkálatok. Az építészeti fázis befejezését követően 2008. január 7-én adták át a területet a kivitelezőnek az acélszerkezet megépítésére.

A munkálatokkal az időtervnek megfelelően haladt a kivitelező cég, a berendezés rákötésére egy négynapos tervezett állásidő alatt szeptember 1-e és szeptember 4-e között került sor, így szeptember elején elindulhatott a berendezés egy hónapos próbaüzeme is, amely aztán még annak az évnek az októberében üzemszerűen kezdett dolgozni.

A csaknem 1,5 milliárd forintos beruházásnak köszönhetően a kibocsátott pormennyiség 30 mg/köbméter szintre csökkent, ez mennyiségileg évi körülbelül 2000 tonna port jelent, amelynek a kijutását megakadályozta az elektrofilter. A berendezés alkalmazásával az ércdarabosító vertikumban jelenleg meglévő két pontforrás közül az egyiken minimálisra csökkent a kibocsátás. A következő évek feladatai között az is szerepelt, hogy a másik kémény kiporzásának csökkentése is ugyanilyen hatékony módon megoldódjon.

Gyakorlatilag nem hogy nem valósult meg a másik kémény kiporzásának csökkentése, de az üzemi balesettel, a porrobbanással szinte a szemünk előtt vált működésképtelenné az a berendezés, amely eddig az egyik kéményen szabadba jutó környezeti terhelést jelentős mértékben csökkentette.

Az elektrosztatikus porleválasztó működésének vázlatos összefoglalása

„Az elektrosztatikus porleválasztó berendezésben a szóró- és leválasztó fejek között ionizáció jön létre, amelynek segítségével a porszemcsék rátapadnak az elektrofilterre. Az elektrofiltert bizonyos időközönként egy kalapácsos fejjel regenerálják, amely mechanikus úton üti le a port, ami végül az elektrofilter alatt található bunkerekből szállítószalagon keresztül visszakerül a technologiai folyamatba.

Az elektrofilterben megtisztított gázok az elvezető vezetéken keresztül a föld alatti füstcsatornába, onnan a 103 méter magas kéményen a légtérbe kerülnek. A berendezés működéséhez sem ivóvíz, sem pedig ipari víz felhasználására nincs szükség. A porleválasztó rendszer technológiai folyamatai magas színvonalon automatizáltak. Az ellenőrző és automatikai műszerek, valamint a reteszelő rendszer lehetővé teszi az ember jelenléte nélkül az automatikus üzemelést, azok kiszolgálásához állandó személyzetre nincs szükség.”

Mindez egyelőre múlt idő.