A magyarság együvé tartozik

A Himnusz eléneklése után Nagy Attila polgármester mondott beszédet, amelyben felelevenítette a békediktátum megszületésének történelmi mozzanatait. Kiemelte, hogy a Nemzeti Összetartozás Napja nemcsak törvénybe van iktatva, de az emberek szívében is él, amire jó példa, hogy kortól, politikai hovatartozástól, felekezettől függetlenül is sokan összegyűltek erre a megemlékezésre, és mindannyian úgy gondolják, hogy a trianoni döntés igazságtalan döntés volt a magyarsággal szemben.

Mint mondta a trianoni törvényen nem tudunk változtatni, hiszen ha megnézzük a nyugati hatalmak uralkodási vágyát, akkor láthatjuk, hogy a magyarság abbeli törekvése, hogy Trianont semmisé tegye, most lehetetlen. Dicsérte, hogy a kisapostagiak összefogtak, és lehetővé tették egy emlékmű állítását a településen, amely mellett a következő generációk is emlékezhetnek erre a szomorú történelmi eseményre.

A polgármesteri beszéd után Stermeczki András evangélikus lelkész szólt az összegyűltekhez. Emlékeztetett a történelmi igazságtalanságra, amely Magyarországot érte száz évvel ezelőtt, és felhívta a figyelmet a nemzeti minimum fontosságára, miszerint a magyarság összetartozik, annak tagjait határokkal hiába próbálják elválasztani. Ezt követően Majoros Árpád költő mondta el saját, trianoni témájú versét, majd Nagy Ervin színművész szavalta el Juhász Gyula: Trianon című költeményét. Ezt követően falubeliekből verbuválódott kórus énekelte el az Áldott e föld című éneket. A Szózat közös éneklése után koszorúkat és virágokat helyeztek el az emlékműnél. Majd már az evangélikus templom kertjében Stermeczki András áldotta meg az ott felállított apostoli kettős keresztet, és Isten áldását kérte a magyar népre.