Nagyobb szeretetben lehet részünk, mint valaha reméltük

Húsvét ünnepére készülünk, most kicsit másképp, kicsit bezártan talán, mégis ezekben a megrázó időkben vágyunk a leginkább arra, hogy odabent béke legyen. Talán az a megállás, amire manapság mindenkinek szüksége van, egy Istentől jövő üzenet, hogy ténylegesen álljunk meg, és tekintsünk Őrá, a feltámadott Krisztusra.

A teológián a tanárunk húsvét közeledtével belépett a terembe. Lelkesen így szólt hozzánk: Van egy bizonyítékom, hogy Jézus valóban feltámadt! – gondolkodtunk, de minden válaszunk a hitre épült –, a tanárunk megállította a találgatást, és válaszolt: – Ti magatok vagytok a bizonyíték! Ugyanis tudjuk azt, hogy a tanítványok Jézus halála után visszamennek halászni. És ha nem történik valami, akkor lehet, hogy mi most épp halásznánk, de biztos, hogy nem Jézusról beszélgetnénk. Történnie kellett valaminek, ami Jézus halálánál is megrázóbb. És később ezek a halászok sorra az életüket adják a hitükért, láttak valamit, ami meggyőzte őket, ami miatt a hitet tovább akarták adni, és ami miatt az életüket is odaadták. Azért lehettek ma ti is hívők, mert ők végül nem halásztak többet. Valami olyan történt ott és akkor, ami még most is hullámokat vet.

Tényekről van szó, nem egyedül spiritualitásról és mitikus történetekről, ugyanis ha csak elemeztük, vagy tanulmányoztuk már a keresztyénséget, akkor újból és újból a kereszt eseményébe és a feltámadás eseményébe botlik az olvasó, aki esetleg csak épp valami spirituálisat, vagy szép lélekemelőt akar olvasni, és újból és újból ennél a történelmi ténynél áll meg. Mert valóban kihagyhatatlan az, hogy mi történt ott és akkor. Ez pedig igen zavaró, ha minden állítás a kereszt eseményébe van „becsatornázva.” Nincs ettől független keresztyén hit. Húsvét ad magyarázatot mindenre, ami az Ószövetségben volt, és ami azután történt. Ezért ez nem tanmese, hanem a keresztyén ember számára a nagybetűs megoldás. A kereszt eseménye, ahol az ember leginkább meglátja saját lelkének sötétjét, és Isten szeretetének nagyságát egyazon helyen és borzalmas képben. Nem véletlen, hogy kétezer éve „nem tettünk le róla”, hogy erről beszéljünk, mert valóban valami olyan történt, ami rendezte Isten és ember nagy feszültségét, az elveszettséget, lázadást, bűnt vagy nevezzük, ahogy akarjuk... Ezt a kapcsolati rendezést hívja a Biblia megváltásnak, amit üzenet formában az evangélium, örömhír, jó hír szavakkal szoktunk nevezni.

„A jó hír ez: Mi, emberek bűnösebbek és romlottabbak vagyunk, mint valaha gondoltuk, és eközben Jézus Krisztus által nagyobb szeretetben és elfogadásban van részünk, mint valaha reméltük.” (Tim Keller református lelkész)

Ez a mondat két súlyos ellenpontot, az emberi romlottságot, és Isten szeretetét helyezi elénk. Az igazi jó hír az, hogy ezeket Isten összekötötte, és Krisztusban oldotta fel. Nincs egyik a másik nélkül, és ahogy mélyülünk az egyik megértésében, úgy értjük meg a másikat is. A húsvét üzenete is egy ilyen feszültséget mutat, amit három egyszerű pontban foglalok össze: miattunk, helyettünk, és értünk történtek a húsvéti események.

Miattam és miattad is történt mindez

Talán az emberi gonoszságon nem szoktunk gondolkozni, de a hosszú összezártságban, feszült helyzetben és kilátástalanságban talán tapasztaljuk mi is, hogy nehéz „jól dönteni” „jól viselkedni,” és hogy ha indulatosak vagyunk, talán a család meg is érti, de az embernek magával is dűlőre kell jutnia: Hogy tehettem ezt? Hogy mondhattam ezt? Mi van bennem? – és talán egyre jobban megismerjük az első felét a fenti mondatnak. Jézust nem egytől egyig megátalkodott gonosz emberek vitték a keresztre, ők csak érvényre juttatták mindazt, ami bennük van, és gyakorolták a hatalmukat, a nép pedig fennhangon kiáltotta: „Keresztre vele!” Ott is anyák és apák álltak, dolgozó emberek, sok különböző sors, és az indulatuk Jézus ellen fordult. Mert akkor épp úgy gondolták, hogy ez megold mindent. Az emberi gonoszság mélységeit ismerő gondolkodó magában is felfedezi azt, és nincs kétség, miattam és miattad is történt mindez, mi sem tudtunk volna tisztábban látni. Amit ők tettek Jézussal az egyetemes emberi tett volt.

Életét adta helyettem és helyetted is

Ha felfedezi valaki a „miattunk” súlyát önmagában is, akkor könnyen előfordulhat, hogy valaki magának sem tud megbocsátani a tetteiért, még ha a család meg is bocsájt. Ezért ilyenkor aggódunk, és csak hajtogatjuk mellette állva, hogy minden rendben, de többre van szükség. Ilyenkor az ember (ha nem is hisz benne) de Isten haragját érzi, a bíró kell kimondja, hogy fel vagyok mentve, nem más. És épp ez történt húsvétkor. Isten, akinek van joga megmondani, hogy mi bűn és mi nem, hogy ki hova megy… önmaga lesz emberré, és önmaga vállalja a halálbüntetést az ember helyett. Nem véletlen, hogy Barabást, aki jogi értelemben is bűnöző volt, ilyenkor bocsátja szabadon Pilátus. Azoknak az embereknek, akik nagyfokú önváddal küzdhetnek, nekik szól a jó hír, hogy helyettem adta az életét. Azaz „akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel Fia halála által,”(Róm 5,10) ezek alapján mi sem voltunk mindig jóban a Jóistennel, de húsvétkor Jézus áldozata békét hozott, mert életét adta helyettem és helyetted is. Ezzel áthidalta a szakadékot, ám Istentől választott el minket.

Húsvét magyaráz meg mindent, értünk történt

Az előző két pont, az életünk rendezése Istennel kikerülhetetlen. De ezen túl tovább is visz minket húsvét üzenete, ami a feltámadással teljes. Az Istentől jövő élet erősebb a halálnál, és ennek a bizonyítékát kapjuk mind, amikor Jézus feltámad és Szentlelkével betölti az övéit. Itt Isten ereje nyilvánul meg úgy, hogy azóta is hatással van ránk. „Az evangélium (jó hír) pedig Istennek ereje” (1Kor 1,18). Nem azt írja, hogy ez „erőt ad”, hanem hogy ez a történet, és a belé vetett hit, ami Isten ereje a hívő emberben. Innen van erőnk megbocsátani, akár magunknak is. Azért történt mindez, hogy ne erőtlenül és lankadtan önostorozással töltsük a hátralevő napjainkat, hanem hogy tovább áradhasson másokra is az a szeretet, amit kaptunk Krisztusban. Hogy ide vissza lehessen menni, és meríteni lehessen. Nem úgy van ez, hogy egyszer megtér az ember, és onnantól már „érdekesebb” dolgokkal foglalkozik, hanem úgy, hogy a jó hír egyre mélyebb megértésében gyönyörködik napról napra. (Zsolt 1,2). Hisz húsvét eseménye magyaráz meg mindent, itt látjuk a saját elveszettségünk, romlottságunk maximumát, és Isten szeretetének dicsőséges megvalósulását, ezért ide mindig érdemes néznünk. Jézus ugyanis úgy adja neked és nekem is kegyelmét, hogy közben súlya maradjon a bocsánatnak. Tudod, nem volt olcsó, úgyhogy vigyázz rá!