Hócsizmában nem repülnek

Minden kertész sajnálja magát és a gyümölcseit. Leginkább pedig a jóféle barackpálinkát, mivel annak – a jelen állás szerint – búcsút mondhatunk. No de mi van a méhekkel – jutott eszembe a kósza gondolat. A kérdésre a Dunaújváros és Vidéke Méhész Egyesülettől Papp László ad választ.

– Az időjárás szerencsére nem viseli meg a méhecskéket – nyugtat meg első mondatával Papp László. – Ma voltam kinn náluk, ilyenkor gondoskodni kell az itatásról. Mivel a fiasításhoz vízre van szükség, ezért ez nagyon fontos teendő. A rovarok most nem tudnak vizet bevinni, hiszen nem repülnek ki. Látszott is a szükség, mivel számos edény üres volt. Jó hír, hogy sokkal jobban tudják ezt az időt kezelni, mint mi. Nekik nem az időjárással van bajuk, hiszen a méhecske már negyvenmillió éve a földön van, és mindenféle klimatikus változást átvészelt. Igazából a mai kor emberének tevékenységével, a permetezéssel van gondja.

– Változott az utóbbi időkben a gazdák hozzáállása ebből a szempontból?

– Sajnos ezt nem vesszük észre. Vannak permetezőnaplók, abban vezetik a szerek alkalmazását, de nem tudjuk bizonyítani a károkozásokat.

– Ebben a vírusos időkben jelenthet menekvést, túlélést számunkra a mézfogyasztás?

– Egyetlen egy hatása van a méznek és ez ősidők óta bizonyított, az immunrendszer karbantartása és erősítése! A mostani világban kifejezetten szükség lenne rá, amikor különböző mesterséges ételekkel terheljük a szervezetünket. Nagyon fontos az emberiség számára, hogy maradjon olyan étel, ami természetes alapanyagokból van. Kiváltképp a magyar méz minőségére kell felhívni a figyelmet, mert GMO-mentes! Bennünket minden egyes mézeladásnál mintáznak, és csak akkor viszik el, ha az a méz igazi jó méz.

– Mire számítsunk a jövőt illetően?

– Ha igaz, amit Albert Ein­stein mondott, hogy négy vagy öt év az emberiségnek, illetve minden harmadik falat méh- és rovarmegporzás eredményeként kerül az asztalunkra, akkor itt komoly bajok lesznek. Semmi mást nem kell nézni, csak amikor húsz évvel ezelőtt elkezdtem autózni, akkor rovareltávolítóval pucoltuk a jármű elejét. Ma már nem nagyon van rá szükség.

– Ez elég sötéten hangzott!

– Szerencsére azért vagyunk néhányan, akik szeretjük a méhecskéket, és az utolsó pillanatig lesz belőlük. Valójában azonban az élelmezésünk, táplálkozásunk szempontjából mit jelent a méhpopuláció megritkulása vagy eltűnése, még nem tudjuk, de sejtjük a jövőt. Globálisan kell a témához állni, hiszen nemcsak a méhekről, hanem az összes beporzó rovarról van szó, amelyek érdekében nem beszél senki. A méhek annyira szerencsés helyzetben vannak, hogy őértük kiabálunk, de nincs elég erőnk. Az unió kereskedőinek lobbiereje lényegesen meghaladja a mienket. A vegyszerezés okozta károkon talán a drónok segítségével és napszállta utáni permetezéssel lehetne segíteni. Nem utolsósorban a túlélési esélyünkön is nagyot lendítenénk – vázolta elénk méhész szempontból a nem teljesen rózsaszín jövőt Papp László.