Hahner Péter előadása a történelem mélységeiről

– A régi képekről ismert parókás, térdnadrágos, csatos cipős urak nagyon fontos korszakváltást hoztak az emberi gondolkodás történetébe – kezdte előadását a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar újkortörténeti tanszékének vezetője, több tucatnyi, népszerű szakmunka szerzője a POK-ban.

Mint mondta, egészen az 1700-as évekig a gondolkodást a vallások határozták meg. Csak a XVIII. századtól kezdtek a mi problémáinkról gondolkodni a filozófusok, akkor tették fel maguknak először azt a kérdést, hogy mikor törvényes egy hatalom? Addig isteni eredetűnek vagy erőtől származónak tartották a hatalmat – és az erő, amivel megnyertek egy háborút, nyilván ugyancsak istentől eredt. De ugyanilyen jelentős kérdése volt a felvilágosodásnak, hogy különbözők-e az emberek? Mi a legfőbb érték az ember számára?

Ezek a kérdések a mai napig meghatározzák életünket. Hiszen ha azt válaszoljuk a legfőbb emberi értéket firtató kérdésre, hogy mindenekfelett a szabadság az, akkor is tévedünk, amint azt a közelmúltban lezajlott „arab tavasz” eseményei igazolják: nem lehet szabadságot kényszeríteni régóta elnyomáshoz szokott országokra – és ennek ellenkezője sem lehet igaz: az valahol a két véglet között található a professzor szerint.

– A felvilágosodás nem francia eredetű: bárki mondja ezt, ne higgyék el neki! – intette hallgatóságát Hahner Péter. A felvilágosodás a XVII. század végi Nagy-Britanniában és Hollandiában, a kor leggazdagabb országaiban kezdődött, bár igaz, hogy Európa többi országába francia közvetítéssel jutott el.

Sajátosságai: az optimizmus, vagyis a hit a fejlődésben, az empirizmus, az a gondolat, hogy okulhatunk a tapasztalatokból, a racionalizmus, vagyis a hit az ész hatalmában, és az univerzalizmus, a hit az emberi nem egységességében. Összességében: a hit abban, hogy a világ megismerhető és jobbá tehető.

Mindennek alapja a XVII. századi tudományos forradalom, Galilei, Spinoza, Descartes eredményei. Ekkor merült fel a gondolat, amit Schiller fogalmazott meg a leghatásosabban: hogy nincsenek nemzetek, ő világpolgárként éli az életét.

A felvilágosodás lényege a közszféra s benne a szabad sajtó megjelenése, az, hogy a társadalom fogyasztani kezdi a tudományok, a művészetek eredményeit.

S a felvilágosodás eredménye az is, hogy a törvényes hatalmat a néptől eredeztetjük, a hatalom korlátozására azzal szembe más hatalmat állítunk: úgy, hogy elválasztjuk egymástól a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmi ágakat. A felvilágosodás írói és filozófusai nem ateisták (istentagadók), hanem inkább panteisták: természetimádók, és deisták, azaz valamilyen felsőbbrendű eszme hívei voltak, de kimondták, hogy csodák nincsenek.

A felvilágosodás szimbolikussá vált alakjai közül Voltaire-t, Diderot-t, Rousseau-t említette a professzor, utóbbitól két nagyon fontos gondolatot is felhozva: attól, hogy jobbak a gépeink, nem biztos, hogy mi is jobbak leszünk, illetve: nagy változásokat csak erőszakos eszközökkel lehet elérni, és félő, hogy ebből több kár származik, mint haszon. Vagyis: minden tévhit ellenére a felvilágosodásnak és a francia forradalmaknak semmi közük egymáshoz...

Végül nemrég megjelent, máris népszerű könyvéről, A hatalmasok gyermekkoráról beszélt dr. Hahner Péter. Egészen hihetetlen példákat felhozva arra, hogy némelyik történelmi személyiségnek milyen szenvedéseken és megaláztatásokon kellett átmennie gyerekkorában.