A kilencvenedik születésnap szépségeiről

Egyszerűen azért, mert ugyan több lakásban élt, miután 1959-ben ideköltözött férjével Nagybaracskáról, de az első két esztendőt leszámítva, amikor az óvárosban laktak albérletben, mindmáig a Barátság városrészben volt az otthona. Én pedig ott cseperedtem 1962-től, biztosan sokat találkoztunk az utcán, de én bizony nem emlékszem.

Ő biztosan tudná, kiről van szó, ha látná gyerekkori fényképemet, de hát: hol vannak már azok a fényképek?

Marika néni olyan kondícióban várta Gombos István humán ügyekért felelős alpolgármestert kilencvenedik szülinapján, hogy aznap (is) korán kelt, sütött néhány tepsivel felülmúlhatatlanul finom tepertős pogácsájából, még igazított kicsit a makulátlanul tiszta lakáson, amit ő takarít, mint ahogyan ő süt, főz, mos, bevásárol, ügyintéz s látja vendégül unokáit, dédunokáit.

Két gyermeke született, kétszer ment férjhez, öt unoka és két dédunoka alkotja ma a családot, amelynek tagjai napi rendszerességgel látogatják, szeretgetik.

Marika néni, aki annak idején nyolc évet dolgozott a ruhagyárban, három évet a vasműben, aztán vendéglátós lett, szokott jó kedélyével fogadta régi ismerőse, az alpolgármester köszöntését, valamint a miniszterelnök emléklapját is. Meg is egyeztek, hogy a város hagyományai szerint öt esztendő múlva újabb ilyen köszöntésen találkoznak. Úgy legyen!