nem szokványos születésnapi köszöntés

2019.01.19. 10:00

Ebben a korosztályban van valami...

Örkény modorában kezdve: aki alaposan szemügyre veszi a mellékelt fényképet, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.

Pekarek János

Látszólag csak („csak”?) egy kedves emberekből álló csoport szerepel rajta. Aki bejáratos ebbe a körbe, azt is tudhatja, hogy nagyrészt egy család tagjai vannak rajta. Ha pedig az emléklap is jól olvasható, amit a középen ülő úr jogos büszkeséggel tart maga elé, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a miniszterelnök 90. születésnapja alkalmából üdvözli Simon Lászlót, aki 1921. január 11-én jött közénk a világ közepén, amit egyszerű, hétköznapi módon Perkátának hívnak.

Az ünnepi csoportkép a családdal, barátokkal, ajándékokkal, emléklappal
Fotó: Zsedrovits Enikő/Dunaújvárosi Hírlap

Az emléklapot a városi önkormányzat üdvözletével együtt a helyi hagyományoknak megfelelően Gombos István humán ügyekért felelős alpolgármester adta át tegnap délelőtt, az Egyesített Szociális Intézmény és Árpád házi Szent Erzsébet Idősek Otthonában rendezett ünnepségen. Azonban még ennél is sokkal többről van szó!

A képen Simon László mellett, az ő vállát átkarolva Nagy Erik Zoltán látható: az ünnepelt dédunokája, akivel a köszöntött sokat és szívesen beszélget, akár a földrajzleckéről is. A fiatalember mögött jobbra az édesanyja, Szűcs Mónika, a sor másik szélén pedig a nagymamája, Szűcs Jánosné Simon Mária látható. A családtagok minden nap meglátogatják a papát, mondván: kilencven év körül már nem tudható, meddig láthatják, szeretnék hát látni minél többször...

A másik ülő urat Horváth Istvánnak hívják, az egyik bank városi fiókjának vezetője volt, s Perkátán együtt gyerekeskedett Simon Lászlóval, unokatestvérek és iskolatársak. Ő augusztusban ünnepli majd kilencvenedik születésnapját.

S hogy teljes legyen a felsorolás: köszöntötte az ünnepeltet a korban hozzájuk közel álló Tischner Kálmánné, ő is egy a perkátai játszótársak közül. A gyerekkori barátok megjelenése a család által szervezett meglepetés volt, és hatására most nem térünk ki, de képzelhető.

Simon úr három éve él az otthonban, ahol minden programon részt vesz, ő a személyzet egyik kedvence – nem véletlenül verssel is köszöntötték őt az ott dolgozók. Az ünnepelt 1956-tól 1989-ig dolgozott a vasműben, például a szénmosóban és kokszosztályozóban (!), és három éve még hatszáz négyszögöles kertet művelt Perkátán...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában