Szalamander újra és újra: mert Selmecbánya visszavár

Selmecbánya/Dunaújváros A selmeci akadémia történetét sok-sok írás megörökítette már, a bányász, kohász, erdész diákhagyományokról is rengetegen írtak. Ezért álljon most itt egy olyan beszámoló a szalamanderről, amely inkább az élményt, a régi korok hangulatát idézi meg.

Megérkezünk – az első pillanatok

Autóval Selmecbánya történelmi belvárosához érve 30 km/órás sebességkorlátozó tábla lassítja le az utazót, és egyben a rohanó idő múlását is. A macskaköves Kammerhofon, a régi épületek között azonnal megérinti az embert a régi korok hangulata.

A Hotel Grand Matejben találkozunk a többiekkel, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület díszes egyenruhás tagjaival, régi diáktársakkal, országos szakmai cimborákkal. Baráti üdvözlés után a teraszon egy finom „vágott” sör – amelyben a korsó alján a barna, felfelé pedig a világos sör helyezkedik el.

Tisztelet a bányásznak, a kohásznak, az erdésznek!

Az egykori, legendás akadémiai professzoroknak szóló tiszteletadásra indulunk a Piargi kapunál lévő temetőkbe. Útközben találkozunk a Miskolci Egyetemről érkezett egyenruhás diákokkal, akik tisztelettel köszöntik a szaktársakat, majd csatlakoznak hozzánk. A temetőben elfog bennünket az elmúlás érzése, és az emlékezet emelkedett­sége. A síroknál a szakok ­himnuszait énekeljük, és az OMBKE tagszervezetek képviselői helyeznek el koszorúkat.

Szomorúan, mégis büszkén haladunk tovább az Óvárba, ahol a ´48-as honvédszobrot koszorúzzuk meg. A vár előtt találkozunk össze tatabányai kisdiákokkal, akik az évente megrendezett „Jó szerencsét!”-vetélkedőn arany minősítést szereztek, és jutalomból jöhettek el Selmecbányára.

Megemlékezés a honvédszobor előtt

A megemlékezés a honvédszobor előtt a magyar himnusz eléneklésével kezdődik. Az OMBKE tagszervezetek, a diákok helyezik el koszorúikat a szobornál, és hajtanak főt tisztelettel. Elénekeljük a Kossuth-nótát, bizsergetően tölti be az Óvárat a ´48-as magyar szabadságharc szellemisége. A felemelő pillanatok után indulunk tovább az akadémia campusába.

A monumentális, tekintélyt parancsoló egykori akadémiai főépület falán a szlovák, német, magyar nyelvű emléktábláknál az OMBKE tagszervezeteinek képviselői helyezik el a koszorúkat. A kohászhimnusszal ér véget a tiszteletadás. Az akadémia lépcsőjén összeállunk egy fénykép elkészítésére. Felhangzik a „Vivat Academia!” – méltóságteljesen visszhangzik Selmecbánya épületeiről.

Sétálunk lefelé a macskaköves utcán, bámuljuk az épületek falain a felújított szalamandra festményeket, kis szobrokat. Beülünk egy vágott sörre az egyik kocsmába. Bent hatalmas sörfőző üstök adják a különleges hangulatot. Bocz Andrással, az OMBKE vaskohászati szakosztályának elnökével és Cseh Ferenccel, a vaskohászati szakosztály dunaújvárosi szervezetének elnökével beszélgetünk az aktuális szakmai dolgokról, a gyárról, a városról.

Együtt, egymásért – a szalamander

Elindulunk a szalamander, a fáklyás felvonulás kiindulópontjára, a régi dohánygyár épületéhez, ahol már osztrák, szlovák, cseh bányászok, kohászok, erdészek várakoznak.

A menet élén egyenruhások állnak zászlókkal, bányász-, kohászcímerekkel. A ceremóniamester a bányászok reggeli ébresztő klopacskájával (koppantójával) koppantgatva elindítja a szalamandert. Rezesbanda követi őket, a közönség két oldalt áll a járdán, páran már énekelik a nótákat. Szlovák erdészek következnek, néhányuk kezében fáklya. Később egy szlovák bányász elektromos bányászlámpát lóbál, sárga fénye visszaverődik a macskaköves úton. A Kassai Műszaki Egyetem csapata diákdalokat énekel, kezükben ledes lámpák – mint megannyi csillag villog a sötétedésben. Aztán harmonikaszó zeng, a közönségből néhányan – talán rokonok, barátok – kiáltanak: „Ahoj!”.

Miskolci diáklányok által tartott „Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Selmecbánya 1892” feliratú molinóval érkeznek a magyarok.

Az OMBKE, a tatabányai szakosztály és a soproni erdészek zászlói után méltóságteljesen, összekapaszkodva ballagó elnökség és a diákdalokat éneklő, felvonuló társaság már sokkal jobban illeszkedik a selmeci akadémiai hagyományokhoz. Díszes egyenruhájuk, fehér ingük, nyakkendőjük kellő tiszteletet parancsol. A vidám közönség már magyarul kiabálja, hogy „Szia!”. A Kammerhofon feljebb a magyarok is megállnak, elénekelik a bányász, a kohász és az erdész szakma himnuszait. Így köszöntik Selmecbánya polgármester asszonyát, aki pár üdvözlő mondattal fejezi ki tiszteletét a szakmák és a lelkes társaság előtt.

Rabló-pandúros játék következett

Beállunk a nézők közé, hiszen ezután igazi játékká vált a selmeci szalamander! A vonulás alatt már korábban hallottunk pukkanásokat magunk mögött: rabló-pandúros játék következett utánunk. Ugyanis a bányászati, kohászati, erdészeti szakmák felvonulását követően várostörténeti bemutatót láthattunk. Helyet kapott benne a korabeli bányászkodás és a városi élet sok mozzanata – a születéstől a temetésig. Fölvonult az egykori Selmec minden társadalmi rétege és szakmája, a csavargó, a szakács, még a medvetáncoltató is!

A sort maga Szent Borbála zárta, majd egy főnemes egy hintóról játékpénzt szórt a lelkes közönség sorai közé. A nézők visítoztak, és buzgón felszedegették az odavetett érméket.

A szalamander után a Szentháromság téren koncertekkel folytatódott a fesztivál. Mi gyorsan lefényképeztük a szalamander-szűzeket a Selmecbánya jelképét ábrázoló, egy-egy arany- és ezüströgöt a szájában tartó két szalamandrával, majd kerestünk egy kiskocsmát, hogy némi nedűvel locsoljuk kiszáradt torkunkat. Jót beszélgettünk, majd holtfáradtan tértünk nyugovóra.

Ökumenikus istentisztelet

Másnap délelőtt fél tizenegykor a Nagyboldogasszony-templomban a Szent Borbála Akadémiai Kör Egyesület szervezésében ökumenikus istentiszteletet tartottak. Az egylet tagjai egyébként rendkívül díszes egyenruhában, díszkarddal az oldalukon az egész szalamanderen látványosan emelték csapatunk összképét.

A himnuszok gyönyörűen zengtek vissza a falakról, majd a templom előtt – kar a karban – bányászok, kohászok, erdészek közösen énekelték el a „Gaudeamus igitur”-t. Szép, nemes érzelmekkel teli pillanat volt…

Zdar Boh! Glück auf! Szczesc Boze! Jó szerencsét! Üdv az erdésznek! Legyen fényes sikere a kohásznak!

Felidézték az emlékeket

A vágott sör mellett Bocz András és Cseh Ferenc felidézik diákéveik legszebb emlékeit. Feri rendszeresen visszajár Selmecbányára, a találkozó célja a selmeci örökség ápolása, tisztelgés a szakmák magyarországi megteremtői, első művelői, a fejlesztések meghatározó szereplői előtt. Lehetőség adódik a szakmai területek művelői közötti beszélgetésekre. S hogy a hagyományok ápolása fenntartható legyen, nagy szükség van fiatal szakemberek bevonására.

A szalamander másnapján

A szalamander másnapján, a városban az előző napi, a macskaköveket beborító fesztiválkompatibilis italosüveg-műanyag pohár-cigarettacsikk kombónak nyoma sincsen! Pedánsan kitakarították a publikum által csatatérré változtatott területet! A történelmi belváros frissen várta a bóklászó bámészkodókat. Mi készítettünk pár szép képet, s elindultunk haza. Az úton persze szinte mindent újrameséltünk, egymás szavába vágva, bizseregve az élményektől.