Az előszállási függetlenség napját ünnepelték

Előszállás azon a napon sikeresebb előrehaladása érdekében kivált Hercegfalva központi irányítása alól, de évtizedek múlva hasonló okokból előbb Nagykarácsony, majd legutóbb Daruszentmiklós is az önálló utat választotta. Örömteli dolog, hogy a településrészek azóta is jó barátságban élnek egymás közelében. Ezt bizonyítja, hogy az eseményen megjelent Müller Miklós az előbbi, valamint Rauf Norbert az utóbbi polgármestere is.

A fejlődésük kapuja volt az önállóság megszerzése

Farkas Imre polgármester újabb nagy munkát, egy történelmi kutatást zárt le a közelmúltban, ezért érthető elégedettséggel vezette le az ünnepi eseményt. Nekünk is örömmel számolt be róla.

– Előszállás független vezetése kilencven évvel ezelőtt, 1928. április 28-án tartotta meg az első testületi ülését. Az első polgármester Váradi István volt. A mai köztestületben is van olyan, akinek a dédapja az első testületben dolgozott. Ezt ünnepelni jöttünk össze. A településünk akkoriban Hercegfalvához (a mai Mezőfalva. – a szerk.) tartozott. A lakosság száma négyezer fős volt. Az eseményt megelőzően már több évvel felmerült, hogy vagy külön kirendeltséget, vagy önálló települést hozzanak létre. Ez azért volt fontos, hogy a helyi emberek az ügyei­ket itt tudják elintézni, és az itt megtermelt javak jó része is, adó formájában, helyben tudjon maradni. Így tudott fejlődni a falunk. Abban az időben sok településrész, jobbára szállások és szőlőhegyek tartoztak Előszálláshoz. A többi között Nagykarácsony, Kiskarácsony, Nagy-Györgyszállás, Kis-Györgyszállás, Róbertvölgy, Ménesmajor, Daruhegy, Kelemenhalom – fogalmazott.

Mi volt a hozadéka ennek az eseménynek?

– A település vezetésére létrejött a független testület, és a falu fejlődésnek indulhatott. A befizetett adókból saját maguk dönthettek, hogy mire szeretnék fordítani. Olyan plusz bevételi forráshoz jutottak, amit korábban Hercegfalva kapott meg, és az új helyzethez képest, kevesebb jutott belőle ide. Ezeket az adókat a saját fejlődésükre tudták fordítani. Utakat, iskolát, és például cselédházakat építettek, szebbé tudták tenni a lakóhelyüket.

Honnét származnak az ismeretei a kilencvenéves eseményekről?

– Ez komoly levéltári kutakodás eredménye, nagy munka volt. Mindez persze megéri, ahogy az összes többi munka is, amit az ember a saját településéért végez. Pláne, ha ezek a munkák a jövőjét is előre viszik. Örömmel teszem ezt, mert kedvelem az ilyen tevékenységet is. Nemsokára lesz egy vetélkedőnk, aminek a címe is ez lesz: „Szeretem Előszállást!”. Nos én is így érzek. Nem munkának, hanem szórakozásnak tekintve éltem meg ezt az elfoglaltságot.

Van-e átörökíthető tanulsága a kilencven évvel kapcsolatos feltáró munkájának?

– Igen van, például az, hogy kell tudni örülni annak, hogy a településünk anno megalakult és független vezetése lett. A kutakodás a saját részemre azt a tanulságot is hozta, hogy mindent – a történését követően azonnal – le kell írni, és nem egy későbbi időpontban akaratlanul is pontatlanságokkal megtenni, azért, hogy az utókor számára fellelhető formában biztosan meglegyen.

Jól döntöttek az elődök

Varga Gábor, a térség országgyűlési képviselője jól ismeri a gondjára bízott településeket. Előszállásra is jó szomszédként érkezett. Rövid beszédében elismerően szólt az elődök elhivatott, jövőbe látó terveiről. Az eseményt követően a következő gondolatait osztotta meg velünk.

– Egy kilencven éve független települést a megalapításának az évfordulóján meglátogatni, az ottaniakat köszönteni, az szerintem mindig egy derűs dolog. Még polgármesterként, amikor elmentem valakihez, aki betöltötte a kilencvenedik születésnapját, egy üveg borral vagy egy virágcsokorral kezemben, akkor láttam, hogy a családja milyen derűvel és jókedvvel vette körül az ünnepeltet. Most, amikor eljöttem Előszállásra, és ezt a kilencvenéves megalakulásukat megünnepeltük, ugyanezzel az érzéssel találkoztam. Nem csak én jöttem így, hanem mindenki, aki idelátogatott.

Ebben a dologban jól döntöttek az akkoriak?

– Megkérdezve az itt lakókat és a polgármester urat, azt mondhatom, hogy ez egy nagyon jó döntés volt. Abban a korban ez egy megalapozott és a helyiek részéről mindenki által támogatott akarat volt. Nyilván, akitől elszakadtak, az kevésbé pártolta ezt a törekvést. Erre utaló nyomokat nem nagyon lehetett találni. Szerintem a szerves fejlődésnek, divatos szóval mondva a decentralizációnak az előhírnöke volt ez a kilencvenéves esemény.

Érdekes, hogy az elszakadt települések továbbra is barátságban vannak.

– Bocsánat, de szomszédok! Rájuk, faluhelyen általában és én magam is úgy számítunk, mint egy olyan rokonra, aki ha baj van, vagy jó dolgok történnek, mindig meglehet velük beszélni, hozzájuk lehet fordulni. Amikor messzire megyünk, akkor megkérjük őket, hogy figyeljenek a házra, ha úgy alakul, átjönnek és segítenek. Osztoznak az örömünkben és a bánatunkban egyaránt. Ehhez hasonlóan ezek a korábban elszakadt települések hála Istennek nem haraggal és békétlenséggel váltak ki innét. Úgy gondolták, hogy a jövőjük, a különállásban, az intézményrendszerük függetlenedésében van. Ettől függetlenül a rokoni, baráti, emberi kapcsolatok megmaradtak, mivel ezek korábban szervesen épültek, az azt megelőző évszázadokban.

Többször említette, hogy tíz év múlva is kéne találkozni!

– A kilencven év is egy nagyon szép évforduló, de mi azt szeretnénk, ha a centenáriumon, tehát a százéves évfordulón is tudnánk találkozni. A magyar történelem szempontjában a két dátum közötti tíz év is nagyon fontos. Én szeretném azt látni, hogy a századik évfordulón legalább akkora, ha nem nagyobb sikerekről tudnánk beszámolni, mint ami az elmúlt kilencven évben történt.

Barátság, elismerés, együttműködés

Az ünnepi közgyűlésen Werner Adolf O.Cist, születési nevén Werner Vilmos ciszterci szerzetes, zirci apát részére, érdemei elismeréseként posztumusz díszpolgári címet adott át Farkas Imre polgármester. A plakettet és a díszes oklevelet Bérczi L. Bernát a zirci ciszterci apátság kormányzóperjele vette át. Werner Vilmos ezt a tisztségét 1924-től 1939-ig töltötte be. Vezetése alatt az ittenieknek egykor munkát adó Zirci Apátság anyagilag megerősödött és korát megelőző szociá­lis és oktatási intézkedéseket hozott meg. Az ő időszakában, támogatásával jött létre Előszállás, mint önálló település.

Bérczi L. Bernát szinte idegenként érkezett, de barátként távozhatott Előszállásról. Befogadták a település vezetői.

– Egyrészt nagy hálát érzek a megtapasztalt nyitottságért és a szeretetért, amivel fogadtak. Másrészt tudom, hogy ez nem a személyemnek, hanem annak az apátságnak szól, amely iránt az itteniek még mindig nagy szeretettel viseltetnek. A rendünk évszázadnyi ideig, valóban mindent igyekezett megtenni az itt lakókért. Érdemes lenne fölfrissíteni, hogy az apátság a korát messze meghaladva milyen intézkedéseket vezetett be. Ilyen a gazdatiszteknek nyújtott nyugdíjrendszer és a cselédség javadalmazásának növelése, ami akkor még nem volt általános. Fontos nekünk, hogy a lakosság is tudja, hogy az apátság is ilyen szeretettel gondol az itt lakókra, mert emlékezik arra, amit tőlük kapott a közös évek alatt.

A jelen közös problémája

– Az előszállási kastély számunkra is fontos, de ahogyan itt is keresik a megoldást arra, hogy mit, hogyan lehetne tenni ennek az ügynek az érdekében, mi is küszködünk vele. Arról beszélgettünk, hogy ez az építmény a körülötte lévő földbirtokoknak és a csatlakozó feldolgozó üzemeknek volt a központja. Mindez eltűnt 1948-cal és ma már nehéz a számára funkciót találni. Mivel a szívünkön viseljük, és egy ­csodálatos épületről beszélünk, mi is keressük a megoldást a megóvására. Azt gondolom, hogy alkotni és építeni nem magányos harcosok szoktak, hanem egy összefogás nyomán létrejövő közösségek, ezért együtt fogjuk a megoldást megtalálni.

Pénzszűkében voltunk, nagyot küzdöttünk

Vaskó Ilona egy nagyon nehéz időszakban, 1996–1999-ig volt a falu polgármestere. – Abban az időszakban egy rettenetes nagy kölcsön nyomta a vállunkat, ami a település túlköltekezése miatt alakult ki. Ennek a kifizetése jelentette számunkra a legnagyobb fel­adatot. Olyan mértékben voltunk eladósodva, hogy a pedagógusok bérének a fedezetére a téesz eladta a hízóit! Hiánygazdasági helyzetben voltunk, amiből a gázrészvények eladása mentett ki bennünket. Fájdalmas, de kényszerű lépés volt, de nélküle olyan őrületes adósságspirálba kerültünk volna, aminek beláthatatlan következményei lettek volna. A megbízatásom ideje alatt rendezni tudtuk a pénzügyi helyzetünket.

Szoboszlainé Huszár Anna Előszállás egyik korábbi polgármestere történelmi lépésekre szánta el magát. – Én egy időközi választáson nyertem, 2000–2002 között töltöttem be ezt a tisztséget. Előtte belsőellenőr voltam a DVG Rt.-nél. Mindig ilyen pénzügyi-gazdasági területen dolgoztam, jogszabálymániás voltam. A pénztelenség volt a legnagyobb gondunk. Amikor tapasztaltam azt, hogy ez a háromezer-nyolcszáz lélekszámú nagyközség, az akkor még hozzánk tartozó Daruval és Kisszentmiklóssal két iskolát tart fenn, pláne úgy, hogy a darusi iskolában négy helyen tanítottak, döntenem kellett. Orvosi rendelőből is kettő volt, egy kasszára és kvótára. Abban a két évben az előrelépést lehetett megalapozni. Igyekeztem fegyelmezett gazdálkodást bevezetni, amit meg is követeltem, és emiatt nem is voltam népszerű. Nem is választottak meg újra. Ekkor indult el a település szétválási folyamata is, amit szívesen támogattam.

Tisztességgel és sérelmek nélkül rendeződtek a dolgaink.

Joó István két cikluson át, 2002–2010 között volt Előszállás polgármestere. – Akkor zajlott Daruszentmiklós leválása, és ezt mindenféle bírósági ügyek nélkül meg tudtuk oldani. Kiemelten fontos volt a csatornázás és az utak burkolásának a kérdése. Mindkét képviselő-testületet kértem a békességre, hiszen rokonai vagyunk egymásnak, és azt szerettem volna, hogy ez az is maradjon. Küzdelmes időszakaim is voltak. Ez volt, ha a teljesen laikusok és az indulataik által vezéreltek szóltak bele a dolgokba. Akkor kezdtük meg a csatornázáshoz szükséges engedélyek beszerzését, amikor megmondták, hogy a tényleges elkészülésig nyolc-kilenc év is el fog telni, hihetetlennek tűnt, de mint kiderült, valóságos volt a prognózis. Élvezetes időszak volt. Jókedvvel kellett csinálni, mert az indulatokkal, sokkal nehezebben ment volna a dolog.