Isten éltessen, „Boki”

Gyermekkorom hőse. Radulovics Bojana felugrik, lő, gól. Akkor nagyon egyszerű sportágnak tűnt a kézilabda. Később a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy távolról sem annyira szimpla ez a játék, mint amilyennek elsőre látszott. Több száz alkalommal láttam ugyanazt a mozdulatsort, de nem csak én, hanem az aktuális ellenfél védői, kapusai is. Nagyjából ugyanolyan csodálattal, és hatásfokkal tették mindezt, mint én.

Koromból adódóan az 1999-es kézilabda Bajnokok Ligája győzelem alkalmával láttam először. Aztán Sydneyben az ötkarikás játékokon ezüstérmet akasztottak az Ő, és az egész válogatott nyakába. Nem véletlen, hogy az év végén megválasztották a világ legjobbjának. Ezt a bravúrt 2003-ban megismételte.

2004-ben a Magyarországon megrendezett Eb-n bronzérmet szerzett a nemzeti csapat. Ezután a torna után, 69-szeres Magyar válogatottként jelentette be visszavonulását az együttestől.

A következő „bokival” kapcsolatos hír, az volt, hogy 2009-ben, egy szezonnyi győri kitérőt követően -ekkor már közelebb volt a negyvenhez, mint a harminchoz- újra játékra jelentkezett Dunaújvárosban. A fent felsorolt eredmények tükrében nem csoda, hogy 2010 végén, az évtized legjobb magyar kézilabdázójának választották.

2011 augusztusában bejelentette, hogy befejezi sportolói pályafutását. 2011 szeptemberétől, a DKKA vezetőségében tölt be meghatározó szerepet. 2013 szeptemberében tagja lett a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségének. 2001 óta Dunaújváros Díszpolgára.

Radulovics Bojanáról rengeteget még lehetne írni, hiszen a fenti néhány bekezdésben csak a jelentősebb csapatsikereket említettem. Ezek mellett számtalan egyéni elismerést is begyűjtött, és rengeteg emlékezetes pillanatot szerzett nekünk egyszerű földi halandóknak. A legkevesebb, hogy március 23-án, születése napján boldog születésnapot kívánjunk neki.

Isten éltessen „BOKI”