Az elektronoktól a Bit Connectig

Ha valaki több jamgyökérrel rendelkezik, mint amennyire szüksége van, akkor elcserélheti disznóra vagy fakéregből készített ruhadarabokra. A pénz természetesen könnyen kezelhető és praktikus, nem rohad el, amíg őrizgetik, de az emberek elteszik, és nem osztják meg másokkal (ahogy egy főnöknek tennie kell), és önzővé válnak. Ha viszont az élelem az ember legértékesebb vagyontárgya (és annak kell lennie, hiszen nincs nála hasznosabb és szükségesebb dolog), azt nem lehet megőrizni, hiszen el kell cserélni valami hasznos tárgyra, vagy meg kell osztani a szomszédokkal, kisebb főnökökkel és mindenki mással, és mindezért nem kapunk semmit. Már értem, mi teszi az európaiakat önzővé: a pénz.” – véli Finow, törzsfőnök, a Tonga-szigeteken.

Az okfejtést Eleonóra a londoni British Museum állandó Pénzkiállításának megnyitása alkalmából – és a gyűjtemények felhasználásával – összeállított, Jonathan Williams által szerkesztett kötetben fedezte fel. A pénz történetének szerzői az ókori mezopotámiai és egyiptomi civilizációk pénzrendszereinek kialakulásával és fejlődésével kezdik, majd a görög és a római világ érméinek áttekintésével folytatják vizsgálódásukat. A következő fejezetekben feltárul a középkori Európa, az iszlám világ, India és Kína pénzeinek története, ismertetik a kora újkori európai és amerikai pénzrendszereket, az afrikai és óceániai sajátos fizetési módokat és eszközöket, olyanokat, mint a só, a kő, a kagyló.

Eleonóra pénzügyekhez nálánál többet értő férjének elmesélte az olvasottakat, aki azokat a hazai pénztörténettel egészítette ki, de még előtte az asszony rákérdezett, hogy tudja-e, hogyan nevezték az első pénzt? Mivel József nem tudta, így a választ végül ő adta meg: – A Krisztus előtt 7. század végén a kis-ázsiai Lüdiában készültek az elektronok, az aranynak és az ezüstnek a természetben előforduló ötvözetei.

A garas a franciaországi Toursban született a 13. század végén, általánossá a 14. században vált Európa-szerte – elevenítette fel ismereteit József. – Könyves Kálmán uralkodása idejére tehető a magyar pénzek történetének első elértéktelenedése. A pénzügyi válság megoldására Károly Róbert 1320 körül kezdte meg pénzreformját, megindította az arany- és ezüstverést. Európa éves aranytermelésének több, mint 80 százalékát ekkoriban Magyarország adta. Hunyadi Mátyás 1467-ben stabilizálta a denárt, pénzreformja új éremképet is hozott, Szűz Máriát a kis Jézussal, amely 1939-ig díszítette a magyar pénzeket. A hagyományos denár és obulus mellett I. Lipót Magyarországon is bevezette a krajcárt: 1 tallér 120 krajcárt ért.

Mind Ausztria, mind Magyarország 1892-ben tért át az arany- és nemzeti valutára, amit Wekerle Sándor pénzügyminiszter dolgozott ki. A Monarchia felbomlása után, 1926-tól Magyarország nemzeti valutája a pengő lett, majd ennek inflációja miatt vezették be a forintot – vázolta fel nagyvonalakban a változásokat Eleonóra férje, és bement a szobájába, hogy elővegye a numizmatikai gyűjteményéből, azt a bizonyos 1946-os forint érmét. Időközben a fiuk is hazaérkezett, és miután alaposan megszemlélte a számára ismeretlen pénzt, Józsefhez fordult: – Apa, mi a véleményed a Bitcoinról és a Bit Connectről, a virtuális pénzekről? Majd vacsora után bezuhant a kanapéra, és átkapcsolta a tévét „A Piramis” játék csatornájára, amely 100 milliós nyereményt ígér esténként…