Emléktáblát kaptak Pakson az atomerőművet építő katonák

Az emléktáblát az építő katonák egykori laktanyája, a kishegyi „tulipános házak”-ként ismert, ma korszerű és tágas lakásoknak helyet adó Barátság úti épületek mellett állították fel, egy tekintélyes méretű emlékkövön. A decemberi avatóünnepségen a meghívottak és az alakulat  Pakson élő nyugállományú tisztjei, tiszthelyettesei, polgári alkalmazottjai között jelen volt Süli János tárca nélküli miniszter, Paks korábbi polgármestere, az atomerőmű volt vezérigazgatója, Szabó Péter, Paks város polgármestere, Hamvas István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója, Bencze János nyugállományú ezredes, az egykor Pakson szolgált alakulat (a Magyar Honvédség 164. Általános Műszaki Zászlóalj, nyílt fedőnevén: MH 2986) második, egyben utolsó parancsnoka.

Az emléktáblát Hamvas István vezérigazgató és Bencze János nyugállományú ezredes leplezte le, majd az emléktábla talapzatára Domine János nyugállományú dandártábornok, a Honvédségi Nyugdíjas Klubok Országos Szövetségének alelnöke, Durgonics János nyugállományú ezredes, a szekszárdi Zrínyi Miklós Honvéd Nyugdíjas Klub elnöke és Kardos Tamás őrnagy, a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság szekszárdi irodájának vezetője koszorút helyezett el.

Avatóbeszédet az alakulat volt parancsnokhelyettese, a Dunaújvárosban élő Csécs István nyugállományú alezredes mondott, aki könyvet is írt a zászlóalj történetéről. E kötet megjelenését Paks város önkormányzata támogatta, a könyvbemutatót az emléktábla avatása után rendezték meg Pakson.

Csécs István beszédében elmondta, hogy az atomerőmű építkezésén dolgozó műszaki zászlóaljat 1965. január elsején állították fel Székesfehérváron. Alegységei részt vettek többek között a péti műtrágyagyár, a fehérvári Könnyűfémmű, az Ikarus autóbuszgyár, a Nehézfémöntöde, a Videoton, a megyei kórház, szálloda és lakások, a százhalombattai olajfinomító, a dunaújvárosi hullámpapírgyár építésében. Az alakulatot 1975. július 1-jén helyezték át Paksra. 1978-ban a Paksi Atomerőmű csapat­zászlót adományozott a zászlóaljnak.

Huszonhat évi működés után, 1990. augusztus 1-jei hatállyal számolták fel a 164. Általános Műszaki Zászlóaljat, amelynek kötelékében az évek során összesen 27 200 sorkatona szolgált, közülük a paksi építkezéseken közel tizen­nyolcezren vettek részt.

Csécs István, aki (ahogyan lapunkban is beszámoltunk róla) korábban már megírta a Dunaújvárosban szolgált, a város és a vasmű építkezésein részt vett műszaki zászlóalj történetét is, aktív tisztként 1983-tól végigszolgálta a paksi építkezést. Úgy, hogy közben Dunaújvárosban élt, ahol a családjával a mai napig lakik.

Mint mondja, nehéz, de szép évek voltak azok: az alakulat katonái és hivatásos tisztjei, tiszthelyettesei a napi munka mellett elvégezték a katonai alapkiképzésből adódó feladatokat is. Bár voltak az alegységekben egyetemi végzettségű fiatalok, olyanok is akadtak, akiknek nem volt meg az általános iskolai végzettségük, és a kiképzés, az építkezés mellett még iskolába is jártak. Csécs István határozottan állítja: az építő katonák munkája nélkül sok állami nagyberuházás nem készülhetett volna el határidőre. Ez igaz a paksi atomerőműre, de a dunaújvárosi vasműre is, jelenti ki a nyugállományú alezredes.

A gyakorlati szakkiképzés, az építés során tisztességes munkával, áldozatvállalással és felelősségérzettel teljesítették a foglalkoztató vállalatok által meghatározott és irányított feladatokat. A katonafiatalok ezrei gazdagodtak évről évre olyan erkölcsi tulajdonságokkal, amelyeket csak a szervezetten végzett munka adhatott.

A szolgálatot teljesítő katonák helytállásukkal kivívták az elöljárók, a beruházó és a foglalkoztató vállalatok vezetőinek, kollektíváinak elismerését.

– Vallom, hogy a végzett munkát a jelen körülményei között is emelt fővel lehet vállalni! – jegyezte meg Csécs István.