Nóta- és dalszerző pentelei asszony csodás mondatairól

Különösen, amióta beszélgettem Veiczi Irmával, aki egy zenebarát kör névadója is, de az én szememben nem erről nevezetes.

Azt, hogy miről nevezetes, vagy inkább: mitől volt olyan nagyszerű a beszélgetés vele, megpróbálom elmondani a későbbiekben.

Elöljáróban csak annyit, hogy egy végtelenül frappáns: vagyis meghökkentő, hatásos egyéniséggel volt szerencsém találkozni.

Mint ahogyan mindenki találkozhat majd vele, aki pénteken délután három órára elmegy a Bartók kamaraszínházba.

Irma ugyanis nóta- és dalszerző, valamint költő is egy személyben. Hat verseskötetét adták ki eddig, de már dolgozik a hetediken. Emellett még sok mást is csinál. Például: sziporkázó módon társalog! Teheti, hiszen legszebb ifjúkorát éli: alig nyolcvanhat esztendős.

Egyebek között azért is imádom az idősnek mondott embereket, mert sokkal lazábbak, okosabbak, egyenesebbek, mint a fiatalok! Ennek egyik legjobb példája Veiczi Irma nóta- és dalszerző, hatkötetes költő (a hetedik kötet éppen megjelenés előtt áll), aki e hét végén, pénteken kora délután a Bartók kamaraszínházban lép fel önálló műsorával.

Irma pentelei gyökerekkel rendelkezik: édesanyja e kisvárosban született, ő maga is itt húzta ki a II. világháború számunkra legnehezebb hónapjait, majd az utána következő, cseppet sem könnyebb éveket is. Bejelentett lakcíme szerint aztán (debreceni születésű lévén is) a fővárosban élt – ám leginkább magyarországi lakosként létezett. Mint mondja, beceneve szerint, mint „Cira mama” ismerik országszerte: „elterjedtem”...

Bár a fényképeken is látszik, hogy egy tűzrőlpattant, energikus nőszemélyről van szó – igazából mégis élőszóban érzékelhető igazán, hogy mennyire élénk személyiség!

Mindeddig mintegy százötven dal és magyar nóta jelzi működését: most kottaalbumának bemutatóján Dunaújvárosban száz dallal jelentkezik. Mégpedig a ma legelismertebb nótaénekesek közreműködésével: Bokor János, Fényes György, Gránát Zsuzsa, Vásárhelyi Prodán Miklós, Oláh Kati, nem is beszélve Ökrös Tiborról és cigányzenekaráról. Aki előre is kíváncsiskodna arról, mi hangzik majd fel a városi színpadon, az hallgassa csak meg a Dankó Rádiót: nincs olyan nap, hogy a kívánságműsorban valaki ne kérné Irma Tiszta, fehér oltár című szerzeményét! 1930. december 30-án született – legalábbis anyakönyvi bejegyzése szerint. Valójában december 31-én látta meg a napvilágot, Debrecenben. Vagyis: fiatalabb, mint a kora, legalább egy nappal – de valójában neki erre a fiatalításra semmi szüksége nincsen! A II. világháború végén a pentelei ONCSA-telepen húzta ki családjával a fővárosi bombázásokat, lévén édesanyja dunapentelei születésű leány. Az édesanya mindössze négy évvel ezelőtt, 102 éves korában hunyt el. Irma ebből nyolcvanhatodik évében azt a következtetést vonta le, hogy a jelek szerint még előtte áll legalább húszegynéhány boldog év!

Elhallgatva őt: minden bizonnyal igaza van!

Ma Budapesten, egy lakótelepen él, de lankadatlanul járja az országot, nóta- és dalkedvelő emberek meghívásainak eleget téve, műsorokat szervezve és műsorokat vezetve.

Csak annyit mond, hogy a nóta- és dalszerzés számára hobbi volt. „Csak rágondolok valamire, és már írom is!”

Létezik egy róla elnevezett egyesület, a Veiczi Irma Zenebarát Kör, amit ő szíve szerint nótaklubnak nevezett volna el, de a bírósági bejegyzés mégis így volt egyszerűbb. Minden hónap utolsó szombatján jönnek össze a tagok a főváros VII. kerületében, a Vakok Országos Intézetében, ahol műsort adnak a közönségnek.

Irmát a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda 2011-ben az Év Nótaszerzőjének választotta.

Ő alapította meg a többi között az Orczy Nóta- és Dalkört, nagy, neves énekes tagokkal, havonta két alkalommal adtak műsort, egy ingyen műsort a nyugdíjasok részére, és minden hónap utolsó vasárnapján nagy cigányzenekaros magyarnótaműsort állítottak színpadra, a ferencvárosi művelődési ház nagytermében, telt házzal, kivétel nélkül. Most alkalmunk lesz meggyőződni arról, hogy ez nem volt véletlen!