Egy nevezetes közösség ünnepelte fél évszázados jubileumát

Ötven éve, 1967 tavaszán kezdődött meg a munka a Magyar Optikai Művek (MOM) dunaújvárosi gyárában – amely a 1989-ben önállósodott, majd részvénytársasággá vált. Kezdetben ébresztőórákat gyártottak (azóta is óragyárnak nevezi a helyi köznyelv és minden ott dolgozó a céget), majd táskaírógépeket, mérlegeket, számítógépes floppykat – máig összesen több mint százféle terméket!

Az óragyártást 1992-ben végleg befejezték, de azért a gyár köznyelvi neve máig megmaradt. A jeles évfordulót szombaton a gyárudvaron felállított sátrakban ünnepelte az óragyáriak közössége, akik mindig is úgy dolgoztak együtt, egymást segítve, mint egy nagy család. A gyerekeket ugrálóvár, arcfestés, kézműves-foglalkozások várták, mindenki kapott ingyen ebédet és sört, üdítőt, az ünnepi beszédek után pedig színpadi műsor szórakoztatta az egybegyűlteket. Bár egyszerre legfeljebb hat-hétszáz ember dolgozott a gyárban, az eltelt fél évszázad alatt több mint hatezer-hétszáz ember fordult meg az óragyárban!

A gyárudvaron felállított színpad és sátrak, zeneszó fogadta az óragyárba igyekvő dolgozókat és családtagjaikat szombaton délelőtt.

Az óragyár, ahogyan ma is emlegetik város-, sőt országszerte, vagyis a Momert idén ötven éve kezdte meg a munkát. Elsősorban azért, hogy a városban élő lányok és asszonyok számára munkalehetőséget teremtsen – végül ennél sokkal több lett a dologból.

A fél évszázados jubileumra várták a régi és a mai óragyári dolgozókat és családjaikat. Ott volt a meghívottak között dr. Galambos Dénes országgyűlési képviselő, dr. Györök György, a Budapesti Műszaki Főiskola dékánja, Hingyi László, a dunaújvárosi közgyűlés gazdasági és településfejlesztési bizottságának elnöke, Králik Gyula, a Dunaújvárosi Kereskedelmi Kamara elnöke.

Az ünnepségen Urbán László, a Momert vezérigazgatója elevenítette fel az elmúlt öt évtized történéseit, küzdelmeit, sikereit.

Mint elmondta, egy évtizednyi előkészítés után kezdődött meg a munka a MOM dunaújvárosi gyárában, vekkerórák gyártásával. Ott kezdődött el az óragyártás, ahol korábban még finommechanikai gyártás sem létezett! Azonban hamarosan megkezdődött az összeszerelés mellett az alkatrészgyártás is, és kiépült a festő- és galvanizáló kapacitás is. 1976-ra letelepítették Dunaújvárosban az óragyártás teljes vertikumát.

Azonban hiába gyártottak évente közel egymillió darab órát, sok minden mással is kellett foglalkozniuk, hogy a gyár nyereséges legyen. Készítettek írógépet, mérleget (utóbbiból még ma is sokfélét gyártanak, Európa hat működő és sikeres mérleggyára között van a Momert!), számítógépes floppyt, konnektort.

1989-ben önállósult a gyár és részvénytársasággá alakult. 1992-ben végleg befejezték az óragyártást. Ma már elsősorban kisgépeiről ismerik a Momertet, konyhafelszereléseket, bébiápoláshoz szükséges cikkeket, is gyártanak, és a fémfeldolgozás mellett jelentős műanyagfeldolgozó kapacitást is kiépítettek. A Momert az Elektrolux magyarországi gyárának egyik legfontosabb beszállítója lett, amellett, hogy saját gyártású, illetve vásárolt termékek forgalmazójaként is ismert. Újjáélesztették a szerszámgyártást, betörtek az autóipari beszállítók piacára is.

Ahogyan Urbán László büszkén említette: nincs olyan termékük, amiből ne kellene többet csinálniuk!

Ma több mint háromszáz dolgozójuk van, hatvanegy országba szállítanak termékeikből. Folyamatosan fejlesztik a gyártókapacitást, és egyre javítanak a munkakörülményeken, pályázatok révén. 2017 júliusában a Momert kapta a Nemzetgazdasági Minisztériumban Varga Mihály minisztertől a július hónap legsikeresebb kis- és középvállalkozásának járó címet.

Dr. Galambos Dénes országgyűlési képviselő is üdvözölte az ünneplő óragyáriakat, munkatársait: ő tizenhét éven át volt a cég jogi képviselője. Átadta dr. Dorkota Lajos a MEKH elnöke és Cserna Gábor polgármester személyes üdvözletét és jókívánságaikat. Mint mondta, a város számára nagyon fontos volt az óragyár, amely Dunaújváros meghatározó középvállalatává vált, és képes világszínvonalú termékeket gyártani. A jövő útja kétségtelenül az, hogy magas feldolgozottságú termékeket készítsenek: ezt támogatja a kormány is!

Az ünnepségen díszoklevéllel köszöntötték a legrégebbi dolgozókat. A gyár elsőként felvett alkalmazottja Radványi Rezsőné volt, aki 1967. április 25-én kezdett dolgozni. Ugyanazon a napon lett óragyári Hroncsik Zsuzsa és Fülöp Erzsébet is. Az első évben lépett be az óragyárba Magyaródi Józsefné, Kőhegyi Károlyné, Orosz Miklósné, Matolcsy Mária, Deássy Ferenc, Maróti László. Díszoklevelet kapott Pahocsa Emil, a fővárosi MOM beruházási főosztályának alkalmazottja, az ő feladata volt a vidéki gyáregységek építészeti irányítása. Díszoklevelet kaptak a ma is a gyárban dolgozó, legrégebbi óragyáriak is: Fogas Imre, Szalai Tivadar, Dinnyés Jánosné, Somogyi Mária, Fodor István, Földi Tibor, Papp Sándor, Barna János, Oroszi László, Bálint Istvánné, Csekő Jánosné, Krausz Jánosné, Urbán László vezérigazgató, aki 1973-tól dolgozik a gyárban.

Az ünnepség után ebédre hívta meg dolgozóit és családtagjaikat a gyár, majd a gyerekek vidámságáról mini vidámpark és játszóház, a felnőttekéről Bellus István humorista gondoskodott.

Vincze Sándorné

nyugdíjas óragyári dolgozó

Dinnyés Csaba

a szerelőüzem vezetője

Matolcsy Mária

óragyári dolgozó 1967-től

Fiatalok voltunk, mindent megtanultunk, bár sokat jártunk képzésekre, tanfolyamokra, még külföldre is, az akkori NSZK-ba is, de én el se tudok mozdulni Dunaújvárosból! Jól éreztem magam ebben a gyárban, most lettem nyugdíjas...

Sok kihívással jár üzemet vezetni ebben a gyárban, szakmai és emberi kihívásokkal egyaránt, de így a jó! Gépészmérnök és mérnök-közgazdász vagyok, 2013-tól dolgozom ebben a gyárban, és nagyon jól érzem magam!

A pesti MOM-ból helyeztek ide Dunaújvárosba: teljesen összetörtem emiatt. De nagyon jó volt a közösség, egymást tisztelve, segítve dolgoztunk: nagyon jó volt! Barátságok, szerelmek, házasságok köttettek ebben a gyárban!