Vége a boldog békeidőknek, az 1914-es szarajevói merénylet

1914. június 28-án gyilkolta meg Szarajevóban Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörököst és feleségét Gavrilo Princip szerb diák, aki a kétes hírű szerb Fekete Kéz nevű szervezettel állt kapcsolatban. A főhercegi pár halálát követően diplomáciai bonyodalmak keletkeztek az akkori európai nagyhatalmak között, ami végül az első világháború kitöréséhez vezetett.

Ferenc Ferdinánd és felesége, Zsófia hercegnő a Monarchia hadseregének boszniai gyakorlata miatt érkezett Szarajevóba, de látogatásukkal ahhoz is igyekeztek hozzájárulni, hogy helyreálljon a Habsburg-dinasztia megtépázott balkáni tekintélye. Az utazás veszélyei mindenki előtt ismeretesek voltak, hiszen Bosznia és Hercegovina 1908-as annexiója óta valóságos melegágya lett a szerb terrorista-szervezeteknek, melyek több alkalommal is merényletet kíséreltek meg az uralkodócsalád tagjai és a Monarchia tisztviselői ellen. A szerbek ugyanis az említett két tartományt saját területüknek szerették volna tudni, így minden eszközt bevetettek, hogy céljukat elérjék. A szerb nacionalista körök már korábban merényletet terveztek a főherceg ellen. Segítségükre volt az a tény is, hogy a trónörökös szarajevói látogatásának időpontja és útvonala a sajtónak köszönhetően közismert volt. A dátum is érdekes volt, ugyanis a merénylet napja Szent Vitus napjára, az 1389-es rigómezei csata évfordulójára esett. A hagyomány szerint egy szerb nemes az ellenség táborába lopakodva, ezen a napon ölte meg I. Murád török szultánt.

A főhercegi pár 1914. június 28-án reggel érkezett meg a szarajevói pályaudvarra, ahonnan egy nyitott gépkocsiban, igencsak hanyag biztonsági intézkedések mellett indultak meg a város polgármesteréhez. Az úton terroristák vártak a trónörökösre, arra készültek, hogy robbanószerkezetekkel vagy pisztolyokkal végeznek Ferenc Ferdinánddal és feleségével, ám végül csak Nedeljko Čabrinović hajította el gránátját, amely célt tévesztett. Mindez történt 10 óra 10 perckor. A merénylők ezután szétszéledtek, Čabrinović pedig megpróbált végezni magával, ám később mégis rendőrkézre került. Először úgy nézett ki a dolog, hogy a merénylők kudarcot vallottak, Ferenc Ferdinánd már szoros védő őrizetben hallgatta végig a szarajevói polgármester üdvözlő beszédét, majd a városi kórházba látogatott.

Ezt követően az útvonalat megváltoztatták, azonban a sofőrök tévedésből mégis az eredeti útvonalat követték. Ferenc Ferdinánd sofőrje is erre haladt, a gépkocsiban tartózkodó Oskar Potiortek osztrák táborszernagy észrevette a tévedést és erélyesen figyelmeztette a sofőrt, aki erre hirtelen fékezett. A mindössze néhány lépésre tartózkodó Gavrilo Princip ekkor előrántotta pisztolyát és tüzelt, halálosan megsebesítve ezzel a főhercegi párt. A trónörökös vesztét tehát a szerencsétlen véletlen okozta, Princip ugyanis éppen ebben az utcában várt rá. A szerb merénylő a hatalmas tömegben könnyen a veszteglő kocsihoz jutott, majd közvetlen közelről két lövést adott le Ferenc Ferdinándra és Zsófiára, akik egy órán belül belehaltak sérüléseikbe. Az első lövés a trónörökös nyaki főütőerét, míg a második Zsófia hercegné mellkasát érte, aki egyes források szerint ennek következtében azonnal életét vesztette. A lövések eldördülte után a főhercegi pár mozdulatlan maradt. A gépkocsi megindulásakor Zsófia férje, Ferenc Ferdinánd ölébe esett. A főherceg szájából ekkor vér buggyant ki. Az állapotát illető kérdésekre ezt ismételgette: „Semmiség!” Ezek voltak az utolsó szavai. A kormányzói palotába szállították, ahol körülbelül 10 percen belül elvérzett. A tettest még a helyszínen elfogták, és később fiatal korára való tekintettel életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, Princip azonban az első világháború befejezése előtt, még a börtönben meghalt tuberkulózisban.

Az összeesküvők nagyon fiatalok voltak, Nedeljko Čabrinović és Trifko Grabež még huszadik életévüket sem töltötték be. A szervezésben kulcsszerepet játszó Gavrilo Princip és Grabež korábban Belgrádban folytatták tanulmányaikat, itt lettek a nagy délszláv egység fanatikus támogatói, majd 1914 júniusának elején átszöktek a Monarchia határán. Danilo Ilić révén a terroristák felvették a kapcsolatot az Ifjú Bosznia szervezet tagjaival, majd az elkövetkező hetekben Szarajevó közelében várakoztak. A fiatalok azután tértek vissza a bosnyák városba, miután tudomást szereztek Ferenc Ferdinánd látogatásáról, majd elkezdték a merénylet megszervezését. Az Ifjú Bosznia (szerbül Mlada Bosna) mozgalom egy magánkapcsolatokra épülő, különböző célok által vezérelt, elégedetlen fiatalokból álló szervezet volt. Sem anarchisták, sem szocialisták nem voltak, a jövőről alkotott elképzelésük sem volt egységes. A szervezet tagjait erős irodalmi tevékenység is jellemezte, ezért is érdekes, hogy 1910 és 1914 között hét alkalommal kíséreltek meg merényletet Bosznia–Hercegovinában az osztrák–magyar kormányzat és a Habsburg-család tagjai ellen. Ehhez a mozgalomhoz tartoztak a Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merénylet elkövetői is. Az előkészületek nyomai viszont egyértelműen Belgrádba vezettek. A Fekete Kéz ugyanis egy szerb nacionalista fegyveres szervezet volt. Néhány civil kivételével kizárólag olyan katonatisztekből állt, akik részt vettek I. Sándor szerb király 1903. évi meggyilkolásában. Az Obrenović-dinasztiához tartozó szerb uralkodó, ugyanis addig nagyon jó kapcsolatokat ápolt az Osztrák–Magyar Monarchiával, ami nem tetszett elsősorban a franciáknak. Az ő hathatós támogatásukkal juttatták hatalomra Belgrádban a rivális szerb Karadorđević-uralkodóházhoz tartózó Péter királyt, aki azonnal szakított a bécsi kapcsolattal és erőteljes francia és brit befolyást kezdeményezett a balkáni országban.

A Fekete Kéz élén Dragutin Dimitrijević ezredes állt, aki Apis fedőnéven a szerb katonai hírszerzést irányította. A Fekete Kéz különféle nacionalista egyesületekbe épült be, többek között az 1908-ban alapított, zömmel civilekből álló Narodna Odbranába (Népi Védelem) is. Danilo llić publicista a legszorosabb kapcsolatban állt e fegyveres szervezettel. Ő volt az Ifjú Bosznia és a Fekete Kéz összekötője. Ilić származását tekintve boszniai szerb volt, előbb kisebb településeken tanítóskodott, majd Szarajevóban bankhivatalnok és a Fekete Kéz helyi vezetője lett. Ő volt Gavrilo Princip segítője, a merénylet kitervelésében és végrehajtásában.

A június 28-i szarajevói merénylet végül nemzetközi diplomáciai konfliktusok, valamint egy világégés kiindulópontja lett. A trónörökös elleni merényletet az Osztrák–Magyar Monarchia vezetése és Ferenc József a szerb nacionalizmus, közvetetten pedig a szerb állam számlájára írta. Hogy a balkáni királyság mennyiben volt felelős a támadásért, az ma is vita tárgyát képezi, az mindenesetre tény, hogy Princip megbízója, a Fekete Kéz vezetője a szerb titkosszolgálat ezredeseként szolgált. A Monarchia hamarosan ultimátumot küldött Belgrád számára, melyben Szerbia szuverenitását sértő módon követelte a bűnösök felkutatását és a terrorszervezetek felszámolását. E sorok írója abban a szerencsés helyzetben volt, hogy láthatta az oplenaci szerb királyi birtokon lévő múzeumban, azt az eredeti táviratot, amelyben az Osztrák–Magyar Monarchia ultimátumot adott Szerbiának és ezzel a távirattal elkezdődött az első világ­égés, ami több tízmillió ember életébe került. Miután II. Miklós orosz cár 1914. július 25-én támogatásáról biztosította Szerbiát, a balkáni állam bátran szembeszegült szomszédja követelésével, ami aztán a Monarchia hadüzenetét vonta maga után.

A különböző diplomáciai szerződések révén, a szerbeket a franciák és a britek is támogatták az oroszokon kívül, így nemsokára kitört az első világháború, igaz, ehhez a szarajevói merénylet csak az utolsó csepp volt a pohárban. A háborúra már készültek az akkori nagyhatalmak, itt elsősorban a német igények játszottak döntő szerepet, Berlin minél több afrikai és ázsiai gyarmathoz szeretett volna jutni, amit a franciák és az angolok nem néztek jó szemmel. A világháború kirobbantásához kiváltó okra kellett várni, egészen a szarajevói merényletig. Akkor azonban felgyorsultak az események.

Érdekes, hogy a szerbek miért választották célpontjuknak Ferenc Ferdinándot, aki köztudottan egy centralizált monarchiát akart, nem szerette a magyarokat és inkább a szláv népekben bízott. A trónörökösnek nem volt könnyű a természete. Ridegsége, hiúsága, bizalmatlansága, örökös rossz­kedve, összeférhetetlensége folytán, nagyon népszerűtlen volt a bécsi udvarban, Ferenc József császárral való rendszeresebb kapcsolat nemhogy javított volna hűvös viszonyukon, hanem tovább növelte közöttük a távolságot, amelyet azután a rangon aluli házassága körüli hosszas civakodás végleg el is mélyített.

Jugoszlávia megalakulásakor, egészen a széteséséig, Gavrilo Principre mint nemzeti hősre tekintettek, a történelemkönyvekben a délszláv egyesülés mártírjaként írták le. Szarajevóban a merénylet színhelyén márványtábla jelezte a szerb fiatal tettét, viszont a közelmúltban lejátszódó délszláv háború befejezése után, miután megalakult az önálló Bosznia és Hercegovina, Gavrilo Princip megítélése már merőben megváltozott. A szerbek továbbra is hősként tekintenek rá, még a bosnyákok és a horvátok csak szerb terroristának tartják.

Felhasznált irodalom:

http://www.rubicon.hu. https://hu.wikipedia.org. Eöttevényi, Olivér. Ferenc Ferdinánd (magyar nyelven). Budapest: Akadémiai Kiadó. Szarajevó 1914: Amikor egy gimnazista döntött Európa sorsáról. www.korkep.sk. A nagy összeesküvés – A szarajevói merénylet és következményei. Budapest: Noran Libro Kiadó. Husnija Kamberović (2005). „Ubojstvo Franza Ferdinanda u Sarajevu 1914. – devedeset godina poslije”. Vladimir Dedijer: Sarajevo 1914. Prosveta, Beograd 1966.

Nem egy gyilkosságot kíséreltek meg

Az Ifjú Bosznia (szerbül Mlada Bosna) mozgalom egy magánkapcsolatokra épülő, különböző célok által vezérelt, elégedetlen fiatalokból álló szervezet volt. Sem anarchisták, sem szocialisták nem voltak, a jövőről alkotott elképzelésük sem volt egységes. Ennek szellemében 1910 és 1914 között hét alkalommal kíséreltek meg merényletet Bosznia-Hercegovinában az osztrák–magyar kormányzat és a Habsburg-család tagjai ellen. Ehhez a mozgalomhoz tartoztak a Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merénylet elkövetői is. Az előkészületek nyomai egyértelműen Belgrádba vezetnek. Ez a kortársak előtt sem volt kétséges, viszont ma sem teljesen tisztázott a különböző csoportok befolyásának mértéke.