„A legfontosabb, hogy szeressék egymást”

– Az esküvőnk minden pillanatára emlékszem. Ragyogóan napos idő volt, boldogok voltunk. A lakodalmunk nem volt valami bőséges, de hát nehéz időket éltünk akkoriban, 1950 májusában. Várakozással és örömmel készülök ma is, hogy hetven év után egy ünnepi szentmise keretében megerősíthetjük fogadalmunkat – mondta el lapunknak Laci bácsi, akit arról is kérdeztünk, mit tanácsolna a jelen fiatal, illetve már kevésbé fiatal házasainak: – A mi életünk során is voltak jó és kevésbé jó helyzetek, együtt átvészeltük azokat. A mai fiataloknak csak annyit üzennék: szeressék egymást, hiszen ez a legfontosabb.

Laci bácsi menye, az ünnepség szervezője, Czeller Istvánné Aranka a Hírlapnak felidézte, annak idején apósa hogyan ismerkedett meg későbbi feleségével, Rózsika nénivel:

– Laci bácsi már fiatalon is nagyon szeretett és tudott énekelni. Egy barátja egyszer arra kérte, szerenádozzon helyette leendő menyasszonyának. A szerenád sikeresen meg is törént. Rózsikának ekkor tetszett meg későbbi férje, akivel immáron hetven éve kötötte össze életét.Apósom pedagógusként több helyen is tanított Tolna megyében. Életük során számos nehézséggel kellett megküzdeniük. Laci bácsit 1958-ban koncepciós perben 8 hónapra el is ítélték. Anyósom, Rózsika az OTP-ben és iskolában élelmezésvezetőként is dolgozott. Négy éve, 2016 májusa óta a nagyvenyimi idősotthon lakói. Nyugalomban, szeretetben élnek itt, közel hozzánk, a családhoz.

SzSz