Mihály napján ne mossunk, csak vigadozzunk

A népi kalendárium szeptembert Szent Mihály havának nevezi. A keresztény hagyomány szerint Szent Mihály egyike a hét ark­angyalnak vagy főangyalnak. A művészi alkotásokon harci öltözékben, karddal, pajzzsal és kopjával jelenítik meg, lábánál a legyőzött sárkánnyal.

A magyar néphagyományban Szent Mihály áll a haldoklók mellett, ő kíséri át a lelkeket a túlvilágra. Ehhez a jelenséghez kapcsolódik a Szent Mihály lova elnevezés, amely a Göncölszekérre utal. A Tejút egyik középkori neve Szent Mihály útja.

Országszerte Szent Mihály napjától kezdődött a kisfarsang ideje, ami egészen Katalin napjáig tartott. A lakodalmak és a bálok évada volt. A Szent György napjakor kihajtott állatokat ezen a napon terelték vissza; a pásztorokat pedig elszámoltatták és kifizették.

Országszerte emlékezetesek voltak a szentmihályi vásárok, ahol nemcsak a szükséges holmikat tudták beszerezni a vásározók, de szórakozási és ismerkedési lehetőséget jelentett számukra.

Női munkatilalom is fűződik Szent Mihály napjához: úgy tartották, aki ezen a napon mos, annak kisebesedik a keze. A néphiedelem szerint Szent Mihály napjától nem szabad az ágyneműt a szabadban szellőztetni.

Sok Szent Mihály-napi megfigyelés, hiedelem él, például, ha Mihály itt találja a fecskéket, akkor hosszú és szép őszre lehet számítani. Ha Szent Mihály lova deres, behozza a telet. Ha e napon keleti szél fúj, az kemény telet jelent. A kalendárium szerint a hal ekkor a víz fenekére húzódik, nincs többé halfogás. A Mihály-napi mennydörgés szép őszt, de hideg telet ígér.