Szabó-­Bisztricz Anett, a lánglovagok krónikása

Mióta vagy a tűzoltóság, illetve a katasztrófavédelem kötelékében? 

– Amikor a 2005-ös év végén telefonon megkerestek a székesfehérvári tűzoltóságról, hogy legyek a szóvivőjük, úgy éreztem, egy álmom vált valóra. Akkor a Fehérvár Televíziónál dolgoztam szerkesztő-műsorvezetőként. Korábban készítettünk egy dokumentum jellegű filmet a tűzoltók 24 órás szolgálatáról. Ennek a forgatásnak az alkalmával ismertem meg a tűzoltóhivatást. Az az összetartás, elkötelezettség, hivatástudat, amibe akkor bepillantást nyerhettem, meghatározta az életemet. Büszke vagyok arra, hogy a vonulós tűzoltók javaslatára kértek fel szóvivőnek, tulajdonképpen ők választottak engem. Tizenhárom éve még mint munkavédelmi fő­előadó dolgoztam a tűzoltóságon, 2012-től vagyok a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője.

Meglehetősen „pasis” szakma a tűzoltó, sőt van néhány terület, ahol kifejezetten csak férfiak alkalmazhatók. Mennyire nehéz helytállni és beilleszkedni egy ilyen speciális, zárt világba?

– Nem emlékszem, hogy erről beszélgettem-e ­valaha tűzoltókkal, de az biztos, hogy nem elég megszerezni a bizalmat, azt őrizni is kell. Az én küldetésem az ő hivatásuk bemutatása. Nagyon fontos a tisztelet, az alázat és a megbecsülés. Szóvivőként fontos, hogy majdhogynem azonosulni tudjon az ember a tűzoltók elhivatottságával, hogy – ha teljesen nem is tudja, de – részben átérezze azokat a fizikai megpróbáltatásokat, amelyekkel egy-egy káresetnél szembesülnek, legyen szó akár több órán át tartó beavatkozásokról, rekkenő hőségről, orkánerejű szélről, havazásról, hófúvásról. Minden szituációban az első és a legfontosabb az életmentés, és ennek érdekében mindent megtesznek, akkor és ott együtt gondolkodnak, együtt cselekszenek. A szóvivői feladatkör nem csak az eseménykommunikációról szól, közösségeket összefogó kép- és videóriportokat is készítettünk már, amelyekben a tűzoltók is aktív szerepet vállaltak. Ha egy-egy ötlettel megkeresem őket, azonnal igent mondanak, ebből gondolom, hogy elfogadták és támogatják mindazt, amit a szóvivői szolgálat és feladatellátás során képviselek.

Mit jelent a kitüntetés, ki kaphatja, és te miért kaptad az érdemjelet?

– A Rendkívüli Helytállásért Érdemjel arany, ezüst és bronz fokozatát a belügyminiszter adományozza a természeti és ipari katasztrófák elhárítása, valamint a mentés során tanúsított kimagasló helytállás, illetve az azt elősegítő tevékenység elismerésére. Az érdemjel arany fokozatát szolgálati tevékenységem elismerésül vehettem át, az M7-es autópályán történt buszbaleset mentésénél tanúsított rendkívüli tűzoltói helytállás dokumentálásáért, bemutatásáért és a folyamatosan biztosított tájékoztatási tevékenységért. Felemelő érzés volt a Belügyminisztériumban átvenni az elismerést, és megtisztelő, hogy a szóvivői feladatellátást ilyen rangos elismeréssel köszönték meg. Úgy érzem, egy szóvivő elismerése annak a szervezetnek is az érdeme, amelyet képvisel. Az eredményes kommunikáció nem egyszemélyes siker, hanem abban minden kollégám szakmai tevékenysége benne van. 

Bent lehet-e hagyni a munkát az irodában, vagy azért a nap eseményei később, otthon is dolgoztatják az embert? Hogyan tudsz feltöltődni?

– Mindenkit megviselnek a káresetek, de meg kell tanulni elfogadni, ha már elfelejteni nem lehet. Még az elején felállítottam magammal szemben azokat az etikai és erkölcsi szabályokat, amelyek mentén végzem a káresetek és a mentés képi dokumentálását. Úgy gondolom, minden tragédia hatalmas veszteség, és meg kell próbálni mindent megtenni azért, hogy hasonló a jövőben ne fordulhasson elő. Mivel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatója vagyok, kicsit kevesebb szabadidőm van, de azt a családommal és az otthoni teendőkkel töltöm. Szeretek olvasni, így amikor nincsen vizsgaidőszak, egy-egy regénnyel kapcsolódom ki. Igyekszünk a gyerekekkel is minél többet kimozdulni, kirándulni, az ő örömük és jókedvük engem is feltölt. Ennek a hivatásnak az is a része, hogy szabadidőben is csöröghet a telefon, és előfordul, hogy nekem is mennem kell.