Sok embernek ártottunk, de leginkább önmagunknak

Az első NA-gyűlések az ötvenes évek elején terjedtek el Kaliforniában, a hálózat ma már világméretű, soknyelvű és multikulturális közösséggé vált. A tagokat a teljes absztinenciára bátorítják, beleértve az alkoholt is, mert az NA-tagok tapasztalata az, hogy a teljes és folyamatos absztinencia a felépülés és személyes fejlődés legjobb alapja. A szervezet arra törekszik, hogy ne fogadjon el anyagi hozzájárulást kívülállóktól: ezt magam is megtapasztaltam, amikor a gyűlés végén külön felhívták rá a figyelmemet, hogy tőlem nem várnak a perselybe egyetlen forintot sem.

A székesfehérvári NA-szervezet 2013 óta létezik. Sz. István megbízott gyűlésvezetővel találkozom, akivel megvárjuk az érkezőket: általában négyen-öten vannak jelen egy-egy alkalommal, de ez a létszám változó.

– A leállásban nem, de abban tudunk segíteni, hogy valaki tiszta maradjon – mondja István. – Azért megyünk börtönbe és kórházba, hogy üzenetet továbbítsunk. Üzenetünk lényege, hogy nem kell belehalni a drogozásba, van lehetőség a változásra, el lehet indulni egy teljesen más életúton. Amikor valakivel a börtönben vagy a kórházban találkozunk, már nincs értelme tagadnia a függőséget. Mert nagyon sokáig hazudik az ember saját magának is: ezt magamról tudom. De a kórházban és a börtönben már nem lehet mellébeszélni. Mi abban tudunk segíteni, hogy a tisztaság tartós maradjon.

Sz. István 2405 napja tiszta, de korábban maga is megjárta a börtönt és a kórházat. Bevallja, egy ideig optimista volt, aztán éppen abba bukott bele, hogy nem változott meg, amikor szükséges lett volna.

– Mert az, hogy tiszta vagyok, az egy dolog, de ha nem változom, esélyem sincs másként működni. A leállás után jó ideig nem drogoztam, ott volt a család, ott voltak a gyerekek, de ugyanolyan rosszul működtem, mint korábban. A túlzott magabiztosságot kellett levetkőznöm, ezzel napi szinten foglalkozva kellett emlékeztetnem magamat arra, hogy a tisztaság egyetlen nappal kezdődött. Ha ezt elfelejtem és túlzottan magabiztossá válok, megiszom egy sört, és azzal felébresztem a betegséget alvó állapotából. Aztán jön magával a többi.

István azt mondja, a drogosoké önző történet, mert ők úgy élnek, hogy nekik legyen jó, mindenki más el van felejtve. A leállás keveset ér, ha az önzőség megmarad. Ezen kell változtatni. Az NA a változás, az önismeret, a jellemhibák felismerésének a programja.

A csoport gyülekezik, a foglalkozás előtt Rudolffal váltok néhány szót. Ő eredetileg sárkeresztúri, de most egy hajón él és dolgozik a Rajnán, azaz felkel és öt perc múlva már munkába áll. Április 20- án volt az első németországi munkanapja, azóta első szabadságát tölti Fehérváron. A vendéglátóhajón mosogat és mindenes, folyamatosan ingáznak Strasbourgból Frankfurtba, és át Luxemburgba is.

– Abán jártam iskolába, az egyik legtehetségesebb diák voltam, minden lehetséges versenyre elküldtek még azokból a tantárgyakból is, amikből nem voltam jó. Aba után jött a Teleki. Aztán a drog.

Elhallgat, mert István szót kér, kezdődik a gyűlés.

Először egy perc néma csendet vezényel és arra kéri a többieket, némán gondoljanak azokra, akik még függőségben szenvednek. Aztán ima következik: „Istenem, adj lelki békét, hogy elfogadjam, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget”.

– Sok embernek ártottunk, de leginkább önmagunknak – mondja István. – Sokan börtönben végeztük, vagy pszichiátriára jutottunk. Aztán rájöttünk, hogy betegek vagyunk. De lehetséges a felépülés. Sokan azért jöttünk az NA-ba, mert a drogok már nem nyújtották azt, amiért használni kezdtük azokat. A függőség elvette tőlünk a büszkeségünket, önbecsülésünket, családunkat, szeretteinket, még az életkedvünket is. Ha valaki még nem jutott el erre a pontra, nem is kell, hogy eljusson. Mindannyian megtapasztaltuk a magunk saját poklát. Ha segítségre van szükség, azt az NA közösségében megtalálod.

Bejelenti a nap témáját, ami a türelem.

– Akarom, amit akarok, és azt most akarom! Körülbelül ennyire voltunk türelmesek. De nem mindig kaphatjuk meg azt, amit akarunk – adja meg István az alaphangot. Aztán egymás után mondják el gondolataikat a többiek, én főként Rudolfra figyelek.

– Mindent akartam, és teljesen mindegy volt, milyen áron, ez volt a kiindulási alap. Ha átmenetileg tisztán éltem, de nem dolgoztam magamon, akkor is ilyen voltam. Nem tudtam, hogyan küzdjek a türelmetlenség ellen, aztán valaki azt mondta, ne ellene küzdjek, hanem küzdjek a türelemért. Amikor elkezdődött a felépülésem, két hónaposan mindenkitől bocsánatot kértem és megadtam az adósságaimat. Most már ott tartok, hogy egyenlő emberként tudok másokkal beszélgetni. Nyugodt vagyok az otthonomban, pedig mindig menekültem onnan. Türelmes vagyok, és ez hihetetlenül izgalmas. Régen azt hittem, aki nem iszik és nem drogozik, az csak egy szürke egér, egy böszme. Most én is ilyen szürke egér vagyok, és ezt borzasztóan élvezem.

Aztán beszélnek a többiek is sorban egymás után, végül István visszaveszi a szót.

Ő holnap lesz 2406 napos.

(Fontos szabály az NA gyűlésein, hogy minden, ami ott elhangzik, a falak között marad, teljes a névtelenség. Ezúttal a csoport tagjainak beleegyezésével tettek kivételt, így jelenhet meg ez az írás.)